Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-260

17G 260. országos ülts Julius 1. 1874. zárhatjuk el szemeinket azon átalános, európai irányzat előtt, mely a tiszta demokratia és az átalános szavazati jog uralma felé sodorja az egész európai társadalmat, és igy minket is. (Halljuk!) Oly jelszavak ezek, tisztelt ház, melyeket csakis komoly megfontolás után lehet kimondani. Mert ezek képezik azon nagy hatalmakat, melyek korunk minden törekvését uralják. Mi lesz a mi sorsunk: ha e két elv föltétlenül és korlátlan hatalommal uralkodik fölöttünk? Meg fogjuk-e őrizni állami és nemzeti lételünket, biztosítva lesze-e az egyes polgár anyagi és szellemi jóléte ? Mind olyan kérdések ezek, melyekre ma válaszolni alig lehet. Pedig e kérdésekkel foglalkoznunk kell; mert ezek a közel jövőnek kérdései. Bármiként legyen is, én azt hiszem, hogy a tisztelt ház mindig eleget fog tenni kötelességeinek, engedni fog ott: a hol kell; ellentállani ott: a hol komoly veszélyt lát. Mert ha látnánk oly jelenségeket, melyekből biztosan lehetne következtetni arra, hogy átalános szavazati jognak kíséretében jár a politikai corruptio, mely néhol ép ugy járt vele, mint másutt a korlátlan caesarismus; ha a democratia el találna fajulni, mely demokratia lenne csak fölfelé, mely azért kívánja a társadalmi egyenlőségét, mert tenni természetes, tehát értelmi superioritást sem tür, mely azért akar lerombolni minden nagyságot, mert önmaga fölemelkedni nem bir : akkor bizonyára lesz e háznak annyi politikai bátorsága, az országot ily veszélyektől megőrizni. Mindamellett, ha látjuk is a veszélyeket, melyek az átalános szavazatjog kíséretében járnak : mégis ki kell mondanom azt, hogy elméletileg nem tudunk egyetlenegy argumentumot sem, mely az átalános szavazatjog behozatala ellen szólana. Egyes polgár, midőn választási jogával él: a bizalomnak tényét követi el, bizalmával fölruház valakit, hogy az az ő saját s egyszersmind az ország érdekeit is előmozdítsa. Már arra nézve, hogy ezen bizalom jól gyakoroltassák, arra nézve, hogy az illető a legjobb embert válaszsza: arra csakugyan a priori nem nyújt garantiát sem a vagyon, sem az értelmiségnek különféle fokozata, mert föl lehet tételezni: hogy a legegyszerűbb ember is szerencsés választást képes tenni. Én tehát a magam részemről nem is látok benne semmit, ha majd később ezen reform szüksége indikálva lesz ; ha látjuk, hogy az illető polgártársak arra érdemesek, hogy nem lehet attól félni, hogy az érdekek méltányos képviselete ez által szenved: ha akkor a szavazati jog— mondom, idővel ezen föltételeket hangsúlyozom, — azokra is kiterjesztessék, a kik most ezen jogokkal nem bírnak; csak egytől lehetne tartam, és ez az: hogy a politikai jogok élvezésének gyakorlatába tömegesen bejövén ujoncz-választók — nem tudok más nevet adni: — a politikai életben való járatlanságuk folytán talán subversiv theoriáknak esnének áldozatul^ a mi zavart idézne elé. Ennek csak egy orvossága van, és ez a politikai jog gyakorlata, maga azon tanúság, a melyet ott az egyes választó szerez. Már most mit teszünk mi? Kizárjuk, vagyis elveszszük sok polgártársunktól ezen politikai joggyakorlatod kizárjuk őket a közélet iskolájából, az államot megfosztjuk azon garantiátol, hogy aztán, talán majd később, a midőn a szavazati jog ki fog terjesztetni :• ugyanezeket ruházzuk föl szavazati joggal, a kik arra akkor sokkal kevésbé lesznek képesítve és minősítve, mint ma. Még csak egyet kívánok röviden érinteni, és azután bezárom előadásomat. (Halljuk!) Nincs, tisztelt ház, az államéletnek fontosabb kérdése, mint azon arány, melyben a politikai joggyakorlat egyrészt a nemzet és fejedelem, másrészt a nemzet különféle osztályai között meg van osztva; viszont az egyes polgárnak nincs féltettebb joga: — mint épen a politikai jog maga. A törvényhozás, az államhatalom a nép részvétében és támogatásában lel életet és biztonságot. A mint mondják, hogy Anteus, midőn szülői földét érinté, ez érintés által erőt merített: ugy e törvényhozás is koronként leszáll a nép közé, honnét származott, hogy ezen contactusból életet, erőt merítsen. Viszont a polgár ezen jogban egy palládiumot bir, melylyel életérdekeit védelmezi, az állam alkotmánya ez által mintegy részben sajátja lesz neki, ugy, hogy existentiájának minden szálaival oda van csatolva az állam, az alkotmány fönállásához. Legyen tehát az egyes választó ezen jogára büszke; őrizze azt mind ő, mind a törvényhozás féltékenyen; érezze, tudja azt, hogy neki ezen jogot ki kell érdemelni; de viszont érezze magát biztosan ezen jog birtokában, tudja és érezze, hogy azt tőle ok nélkül, érdemetlen elvenni nem szabad. Mi most megsemmisítünk egy qualificatiot, melynek alapján évszázadokon át politikai jogok helyesen, és az ország javára gyakoroltattak ; megsemmisítünk egy qualificatiot, mely sok ezer embernek politikai jogélvezetet biztosit, és azoktól veszszük el, kik, a midőn e jognak kizárólagos birtokosai voltak, ezen jogukat többi polgártársaikkal megosztották. A magyar alkotmány, az nem frázis, nem téntaés papír-alkotmány; ez egy ezredéves nagy történeti kép. Nem abstract elvek és elméletek alkotmánya ez, melyek egy philosoph agyában teremnek. s melyeket aztán az első szél el is fú; ez egy nagy állami és politikai mű, melynek institutioi az államélet benső organicus szükségszerű fejlődése következtében századok munkája után foglalták el helyeiket és szilárdultak meg. Ne bánjunk el könynyedén az állam institutioival; ne tekintsük ez alkotmányt caleidoscopnak, a hol az institutiok képe minden lépten-nyomon változik; eleget ingadozik már