Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-260

260. országos ülé jognak az adó befizetéséhez való kötése szintén pártszempont eredménye; mert történetesen most azon párt van kormányon, melynek módjában áll adó-elengedéseket és fizetési halasztásokat osztogatni. Hasonlókép ki lehet mutatni ezt a titkos szavazás eltiltásánál, a vizsgálati fogságnál, és igen sok más kérdésnél, mint a vita folyamán lesz is alkalmam azt kimutatni. Ennek ellenében, tisztelt ház! legyen szabad nekem azt kérdeznem: szabad-e pártszempontból hozni törvényt? arra való-e a törvényhozás komoly functioja, hogy azt korteskedési eszközül használjuk föl? Nem első és elengedhetlen kötelessége-e a törvényhozónak az, hogy sohase tévessze szem elől az.t, xidt követel az igazság? Fájdalom, ezen szempontokat és a törvényhozói objectivitást mellőzve látjuk ezen törvényjavaslatban: azt tapasztaljuk, hogy mellőztetett teljesen az objectivitás s csakis a pártszempontok voltak a döntők e törvényjavaslat megalkotásánál ; tapasztaltuk ezt eddig is, például a bírósági és megyerendezési törvényeknél; de ily mértékben, mint jelenleg: még eddig nem volt alkalmunk tapasztalni, és a tisztelt belügyminister urnák és a központi bizottság illető tagjainak jutott a szerencse, hogy e tekintetben elérjék a non plus ultrát. (Helyeslés bal felől.) Erre azt mondhatják talán önök: nem áll az, hogy a törvényhozó előtt egyedül azon szempontnak kell döntőnek lenni, mit követel az igazság. Nem eféle theoretikus, hanem gyakorlati indokok szükségesek arra, hogy határozzanak a törvényhozó minden lépése fölött, a törvényhozó legfőbb elvének kell lenni: „salus reipublicae suprema lex esto." És ha kétségtelen az, hogy például a mostani többségiben álló pártnak fönállásától függ az, hogy fönállhat-e Magyarország alkotmánya, biztosítva van-e jóléte: akkor jogában áll ezen pártnak megörökíteni a maga hatalmát, és erre minden eszközt, a törvényhozás eszközeit is fölhasználni. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy nem lehetséges oly helyzetet képzelni, midőn valamely párt föl lenne jogosítva azt Mnni, hogy az ő fönállása azonos az ország megmaradásával ; mert nincs oly párt a világon, a mely ne lehetne és ne volna maga irányában elfogult, a mely ne zavarhatná össze könnyen azt, hogy mi az ő magán-, és mi az országnak közérdeke. Az ilyen eljárás, tisztelt ház, párt-absolutismusra vezetne, a mely sokkal tűrhetetlenebb, mint a személyes absolutismus, és ott, a hol ez magát befészkelte : mindig katastrofákhoz vezette a nemzetet. De ha megengedném is azt, tisztelt ház, hogy lehetnek egyes esetek, például a forradalmak alkalmával, midőn az országnak java és fönállása egyes pártnak uralmához és fönállásához van csatolva, azt kérdem: mi joguk van épen önöknek, uraim, azt Jiinni, hogy a jobboldalnak fönállásához van csas Julius 1. 1874. 171 tolva Magyarországnak fönállása és üdve? Hogy érzik jogosítva magokat arra, hogy saját hatalmukat a törvényhozásnak eszközül való fölhasználása által is megörökítsék. 1867-ben és azután, midőn mi főleg azon szempontból támadtuk meg a kiegyezési törvényt, hogy általa az országnak függetlensége és önállósága nincs biztosítva; midőn még nem mutathattunk föl kézzelfogható eredményeket; midőn még csak jövendöltük, hogy ezen rendszernek uralkodása az ország pénzügyi romlását maga után vonja okvetlenül: akkor fönhéjázva szólottak önök, hajói emlékszem, Pulszky Ferencz tisztelt képviselőtársunk szólt ily értelemben: „Nézzünk szét az országban: mit látunk egyebet, mit lendületet, ugy szellemi, mint anyagi elmélkedést az uj kiegyezési törvénynek nyomain ?" Már most mi mondjuk önöknek: nézzünk szét az országban : mivé lett ezen ország azon rendszernek és pártnak hét évi gazdálkodása alatt, a mely azt létesítette és azóta föntartotta? Azt hiszem, nincs senki az országban, a ki azt higyje, hogy ezen rendszer által Magyarország függetlensége, önállósága, jóléte biztosítva legyen; figyelembevéve különösen bizonyos jelenségeket, melyek most legújabban is, mint „mementó móri" jutottak el hozzánk, (ügyvan l hál felöl.) mindenki meg lehet róla győződve és meg is van győződve, nem kételkedem rajta, hogy a közös hadsereg, mint Damokles kardja csüng a mi alkotmányunk feje fölött. Hiszi-e még valaki, hogy a delegatiok minta-intézménye, a mostani alkotmány sarkpontja: egyéb valami, mint torzképe az alkotmányos parlameDtális ellenőrzésnek? És hát anyagi tekintetben hogy állunk ? Be van bizonyítva, hogy az ország nem képes elviselni azon terheket, melyeket a kiegyezés alkalmával részint kishitűség, részint anyagi erőnk túlbecsülése következtében az ország magára vállalt. Most béke idején, rövid hét évi gazdálkodás után, a bukás szélén állunk. Oda jutottunk, hogy sokan vannak most már, a kik rágalmazzák magát a szabadságot, az alkotmányosságot, s kiemelik az absolutismus előnyeit. Oda jutottunk, hogy az ország egyik legnagyobb tekintélyének részéről, ministeri székből hal~ lottuk kérdésbe tétetni még azt is: vajon fönállhat-e Magyarország? Ezek a mostani rendszernek eredményei. (Helyeslés halról.) Ezek eredményei azon gazdálkodásnak, melyet a most többségben lévő párt hét éven át folytatott, és abból merítenének önök jogczimet arra, uraim, hogy keresztülgázolva mindenen, a törvényhozást, a választási törvényt egyszerű kortes-törvénynyé torzítsák el? (ügy van! a ssélső bal felől.) Abból merítenének magoknak jogczimet arra, hogy kifoszszák a választó polgártársak ezreit, szászezerét? Abból merítenének jogczimet arra, hogy ily eszközökkei örökítsék meg pártjuk uralmát, alapítsák meg e ha22*