Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-260

170 260. országos ülés Julius 1. 1874, lehet-e ezek közé sorolni azokat, kik nem pontosak az adófizetésben; pedig itt egyenesen az mondatik ki, ha az adó be nem fizetése disqualificatiot képez a szavazati jog gyakorlására nézve. De különben is, mi szüksége van az államnak arra, hogy a választási törvényből csináljon financzot, adóvégrehajtót? Én azt hiszem, hogy ez teljesen fölösleges; mert az államnak elég módja van arra, hogy a késedelmesektől az adót behajtsa, és ha tekintetbe vesszük, hogy miképen hajtják be az adót nálunk; ha tekintetbe vesszük, hogy mennyi dunyha, párna, élelmiszer hurczoltatik el az adóvégrehajtók által: akkor meg lehetünk nyugtatva az iránt, hogy pénzügyeink kezelőinél megvan a kellő erély és képesség, és az állam nem szorul olyan kétes eredményű behajtási eszközökre, mint a milyen itt ajánltatik. (Tetszés hal felől) Kétes eredményűnek mondom ezt azért, mert azt hiszem, hogy ezen törvénynek inkább lesz eredménye az állam megkárosítására az adó késedelmes befolyása; mint az, hogy hozzon valamit az állam konyhájára. Eleinte ezen része a törvénynek ugy circulált az osztályokban, hogy igenis az, a ki nem fizette be adóját: nem gyakorolhatja választási jogát; kivéve, ha adója elengedtetetett. vagy fizetési haladékot nyert. Később ezt a záradékot kihagyták, és most már ezen gyűlöletes §-ának foga, azt mondták, ki van húzva, most már ezen §. megmaradhat. Én azonban azt hiszem, hogy akár ki van mondva ezen záradék, akár nem: a §-ban implicite mégis bennfoglaltatik ; mert az igen természetes, hogy a ki kéri az adó-elengedést, a ki kéri a halasztást: azt többé renitensnek tekinteni nem lehet, és igy nem is lehet büntetni azzal, hogy szavazati jogát ne gyakorolhassa. Ki fog pedig osztatni sok elengedés, sok haladékadás, inert különben ezen rendszabály nem fogná tenni azon hatást, melyet tenni hivatva van. Ezt én igenis nagyon ügyes és igenis szerencsés financziális eszköznek tartom pártszempontból; mert adó-elengedéseket, fizetési halasztásokat adni sokkal kevesebbe kerül, mint a capacitationak azon módja, mely eddig gyakorlatban volt; de hogy ez nem fog hozni az állam pénztárába semmit, hanem ellenkezőleg ki fog vinni sokat az állampénztár rovására : (Igaz! a szélső bal oldalon.) az bizonyos. És ez annyival inkább be fog következni, mert hisz provideálva van még arról is, hogy ne azok sújtassanak a törvény által, a kiknek nagy adóhátralékaik vannak. Ki van ez mondva mindjárt a törvénynek elején, hogy csak a választó-kerületben lévő adóhátralék jő számításba. Ennek pedig az a következése lesz, hogy a kinek sok helyen van birtoka, hogy egy helyen fogja fizetni azt, a mit az adó befizetésére szánt: igen csekély megerőltetésébe fog kerülni az adóhátraléknak kifizetése. Föl kell még említenem azt is, a mit a tisztelt előadó úrtól, mint e tekintetben correctivumnt fölhozni halottam, hogy tudniillik csak a legközelebb múlt évi adóhátralék jő tekintetbe, a többi adóhátralékot nem fogják bántani. Ezen adóhátralék lenne pedig épen az, a mit, ha az állam behajthatna: nagyon segíthetne magán. De épen ezt nem szerzi meg az állam részére. (Helyeslés bal felől.) Bocsásson meg a tisztelt ház, ha máris sokáig vettem igénybe becses türelmét. (Halljuk l) Nem kívánok bővebben a részletekbe bocsátkozni, nem kívánok szólni a titkos szavazás kérdéséről, a vizsgálati fogságra és a sajtótörvényre vonatkozó intézkedésekről: lesz bő alkalom a vita folyamában talán nekem is — elvtársaimnak mindenesetre — kiemelni azt, a mit e tekintetben sérelmesnek tartunk. Jelenleg csak egész átalánosságban a törvényjavaslatnak öszszeségére és szellemére vonatkozólag legyen szabad még egy rövid észrevételt tennem. (Halljuk!) Bárki olvassa is végig ezen törvényjavaslatot, a legelfogulatlanabb itélő előtt is föl fog tűnni az, hogy erős pártszempont volt az irányadó ezen törvényjavaslat alkotásánál. Mint vörös fonal húzódik végig ezen irány az egész törvényjavaslaton. Hogy meghagvatik az erdélyi állapot: ennek magyarázata, abban rejlik, hogy eddig kedvezők voltak az erdélyi választások eredményei, különösen némely kisebb városokban, a hol igen könnyen lehetett azokat, kik az átalános választás alkalmával — mint például jó magam is — kimaradtak, később behozni a képviselőházba. Azon intézkedésből, hogy csak a 3 lakosztályra házak birtokosai bírjanak szavazattal, valamint az,, hogy a kézművesek is csak akkor, ha 10 forint jövedelmi adót fizetnek : világosan kitűnik a pártszempont ; mert hisz nyilt titok az egész ország előtt, hogy a közjogi ellenzék ép a magyar városokban, ép a kis házbirtokosok és kézművesek közt számítja szavazatainak legnagyobb részét, — ez átalánosan tudva van; a pártszempont tehát itt azt dictálta, hogy meg kell tizedelni, vagy jobban mondva, felezni ezeket, hogy minél könnyebben kerekedhessenek fölül ugyanazon városokban azon jobboldali elemek, melyek megvannak minden választókerületben, még ott is, a hol a közjogi ellenzék többségben van: milyenek a hivatalnokok, zsidók stb. Az ostromállapot-féle intézkedések leplezetlenül tüntetik elő a pártszempontot; mert nagyon jól tudták az illető urak, hogy habár a közjogi ellenzék nem rendelkezik is nagyszerű anyagi eszközökkel ; de van egy eszköze, melylyel a tisztelt jobboldal nem versenyezhet, és ez a választóknak fölvilágositása. (Helyeslés balfelol.) Azt mondták tehát: I vegyük el tőlök ezt az egyet is! — A választói