Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-260
260. országos ülés Julius 1. 1874. 167 torolhasson ? Ez annyit jelent, mint az egy különvéleményben is igen helyesen ki van fejezve, hogy Erdélyben 36 hold kell ahoz, hogy valakinek földbirtok alapján választói joga legyen, és ez négyszer annyi, mint a mennyi Magyarországban megkívántatik. Ez állapotot fönhagyja a központi bizottság és ennek fönhagyása mellett utasítja a kormányt arra, hogy a kerületeket kiigazítsa; ennélfogva nem elégit ki engem a kérdéses határozati javaslat és az, hogy az erdélyi állapotoknak megváltoztatása nem foglaltatott be a törvényjavaslatba, hogy továbbá is fönmarad azon botrányos állapot, azon különösen az oláh nemzetiségre valóságos reális jogsérelem, mely itt a választási censusban és a kerületek beosztásában rejlik: egyike azon okoknak, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső bal felől.) Nem fogadhatom el e törvényjavaslatot, tisztelt ház. azért sem: mert ebben nagymérvű jogcsonkitás és jogfosztás foglaltatik. Az 1848-iki törvényhozás által fölállított censusnak alapja volt a falusi kerületekben egynegyed telek, a városokban pedig 300 forint értékű ház. Ez képezte a qualificatio alapját, és ezenkívül az 1848-íki törvényhozás egy nagy elvet is mondott ki, azt tudniillik, hogy a politikai jogok élvezetéből azokat, a kik azoknak birtokában voltak: megfosztani a törvényhozás hivatásának nem tartja. A központi bizottság előadója kiemelte azt, hogy hiszen meg vannak tartva az 1848-iki alapok, megvan az egynegyed telek censusa, és azonkívül a 300 forint értékű házalap is, természetesen azon módosítással, melyet az értéknek azóta bekövetkezett változása természetesen von maga után. De, tisztelt ház, ürügyet formálni az érték emelésének ekként való magyarázatából, azt hiszem, helytelen; hogy .annyira változott volna az érték, annyira emelkedett volna a házérték, hogy most már csak oly ház, mely 2-—3.000 forintot vagy többet is ér, : adja meg a választási jogot; mig akkor megadta a 300 forintot érő ház is: ez nem annyi, mint hiven követni az 1848-iki törvény szellemét. És van itt egy fontos körülmény, tisztelt ház, melyet tekinteten kivtil hagyni ez alkalommal nem szabad. Kétségtelen az, hogy 1861-ben azon elv szerint jártak el a központi és összeíró küldöttségek, favores anipliandi. Elismerem, 1861-ben sokan bevétettek olyanok, kik az értékeknek már akkor is történt emelkedése folytán talán nem ütötték meg szorosan azon mértéket, melyet megszabott az 1848. törvény. Igen; de ezek szerzett jogai respeetáltattak nemcsak 1861-ben, hanem 1865-ben 1869- és 1872-ben is. Ezek azok, kik ezen utón fönmaradtak a szavazati jog gyakorlatában, kiknek arra szerzett joguk van, kiket ezen szerzett joguktól megfosztani igazságtalanság, e polgároknak lealázása, jogaikban való megsértése lenne. De érteném némileg ezen eljárást, ha egyenlő mértékkel osztana ezen törvényjavaslat mindenkinek, ha például azt mondaná: nem tartja czélszertinek ezen tág censust, meg akarja szorítani egyátalában ezen censust. De azt, hogy mig egyrészről érintetlenül hagyatik az egynegyed telek birtokosa, addig a városi lakosok tömegesen fosztatnak meg joguktól: ez az, a mit igazságosnak, helyesnek nem látok. (Helyeslés bal felől.) A városi lakosokat, a kik azon utón, melyet bátor voltam említeni, gyakorolták szavazatukat, 1848 óta mindannyiszor, kiknek szerzett joguk van ezen választási jogra, azokat megfosztani e joguktól: valóságos jogsérelem. (Élénk helyeslés bal felől.) A mostani törvényjavaslat egyenesen csak a városok ellen irányozza ezen jogcsonkitó intézkedését; ugyanazon városok ellen, melyeket az 1848-ki törvényhozás kétségtelenül kitüntetett; kitüntette a városok közönségét először is abban, hogy mig átlagosan a falusi kerületekben 30.000 lélekre esett egy képviselő, addig a városokban 15—20.000 lélek után adott rendesen egy képviselőt; kedvezményben részesité annyiban is, hogy a 300 forint értékű ház kétségkívül kevesebb volt akkor is, mint egynegyed telek értéke; de a törvényhozás akkor ugy fogta föl a dolgot, hogy habár kisebb is a városi embernek birtoka: azért vagyonosság tekintetében állhat ugyanott, a hol az egynegyed telkes ; mert városokban sokkal több alkalma van, hogy pénzt keressen, s értelmiség tekintetében is megütheti a mértéket: mert nagyobb érintkezése van a műveltebb osztálylyal. Épen ezeket, kiket kedvezésben részesített az 1848-iki törvényhozás, akarja kifosztani a törvényjavaslat; teszi pedig ezt akkor, midőn kimondja, hogy csak azon házbirtokosoknak lehessen szavazati joguk: kiknek háza három lakosztályból áll; s teszi ezt akkor: midőn azt mondja, hogy csak azon iparos birjon szavazattal, a ki 10 forint 50 krnyi adót fizet. Kétségtelen, tisztelt ház, hogy 1861 óta átalában a legtöbb helyen szavazattal voltak fölruházva nemcsak azok, kik két lakosztálylyal bírtak; hanem azok is, kik csak egy lakosztálylyal birtak. Ezen intézkedés oly nagymérvű jogfosztást tartalmaz, ha csakugyan elfogadtatik, hogy talán egy tizedrésze azoknak, kik szavazati joggal birtak, kik eddig, mint kis házbirtokosok szavaztak : ki lesznek zárva. Nem akarok ez alkalommal hosszabb fejtegetésekbe bocsátkozni, föntartom magamnak, hogy erre, mi az egész törvényjavaslat sarkpontját képezi, a részletes tárgyalásnál visszatérjek; de szabad legyen ez alkalommal azon kimutatásra reflectálni, melyet a tisztelt belügyminister ur törvényjavaslatához
