Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-260
164 260. országos ülés Julius 1. 1874. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy ezek oly igazságok, melyekről azt lehet mondani: nem kell az átalános szavazati jog; de megczáfolni, tagadni azon igazságokat, egyátalában nem lehet. Én ennélfogva nem is kívánom a tisztelt ház becses figyelmét ezen kérdések hosszas elméleti fejtegetésével igénybe venni; de egy körülményre mégis szabad legyen fölhívnom becses figyelmét, s ezen körülmény az, hogy mihelyt eltér a törvényhozás az átalános szavazati jog alapjától, s eensus megállapitásának terére lép,: azonnal ingadozni érzi a földet lábai alatt; mert azon határt, melyen belől meglehet, és melyen tul nem kell megadni a szavazati jogot: én azt hiszem, nemcsak jogosan, de még csak egyszerűen sem lehet megállapítani. Ennek elméleti fejtegetésébe sem kívánok bocsátkozni; bátor vagyok csupán saját esetünkre utalni a tisztelt házat. El kell ismernünk mindnyájunknak, hogy az 1848-iki nagy törvényhozás tiszta vizű szabadelvüséget tanúsított minden intézkedésében ; el kell ismernünk, az akkori nagy törvényhozó) elődeinkről, hogy kellőleg ismerték a társadalmi factorokat, kellőleg ismerték a haza viszonyait és kellő tekintettel voltak ugy arra, mit kivan a kor szelleme, valamint arra, mit kivan a régi intézkedés, a hagyományok iránti kegyelet. És íme midőn azon térre léptek, hogy a választási jogot a census alapjára fektessék: ebben nem tudták kikerülni azon nehézségeket, melyeket másutt sem birtak a törvényhozók kikerülni. Az 1848-iki törvényhozás a választási jog alapjául az 1 / i telket vette föl. De vajon, ha azt kivarrjuk a választóktól, hogy bírjanak az értelmiség egy bizonyos fokával, hogy képesek legyenek ítélni azon tárgyak fölött, melyek a választásoknál átalában kérdésben forognak: vajon megfelel-e ezen qualificationak az l /± telkes ? Azt hiszem egyátalában nem. Ha másrészről azt tekintjük, hogy csak azt kell követelnünk a választóktól, hogy képesek legyenek helyesen bizalmokat elhelyezni: vajon nem képes-e arra azon házas zsellér, a ki nem bir az l /± telkes qualificatiojával; de a kinek talán az ugyanaz vagyonbeli állása és a kinek egész világnézete tökéletesen az, a mi az l /t t telkesé, vagy félházasé? Nem kívánok ezen tárgyaknak bővebb vitatásába bocsátkozni, és nem kívánom különösen azon kérdést fölállítani, hogy miért is bírjon több joggal, a ki 10 forintot fizet annál, a ki 9 forint 99 krajczárt fizet; hasonlóképen nem kívánok kiterjeszkedni azon ellenvetésre, melyet az átalános szavazati jog ellen rendesen föl szoktak hozni; hogy tudniillik, ha az átalános szavazati jogot behozzuk: miért nem ruháznánk föl a nőket is azzal, és miért zárnánk ki abból a kiskorúakat? Az átalános szavazati jog nem absolut valami; ennek is megvan a maga természetes határa. Ilyen természetes határ a mi viszonyaink közt a nők socialis állása, ilyen természetes határ, hogy a kiskorúak, kik nem ruháztatnak föl a törvény által ezen joggal, hogy saját jogügyeiket önállóan intézzék: azoknak tehát nem tanácsos megadni, hogy az állam ügyeit intézzék. E helyett legyen szabad röviden reflectálnont azon ellenvetésre: ne nézzük az elméleti, ne nézzük a jogi szempontot, hanem nézzük, hogy mik az átalános szavazati jog praktikus következései ott y a hol az gyakorlatban van, és vegyük tekintetbe azt, hogy mik volnának nálunk Magyarországon az átalános szavazati jog behozatalának előrelátható eredményei? Francziaország példáját szokták idézni rendesen azok, kik az átalános szavazati jognak nem barátjai. Én azt hiszem, hogy a ki az átalános szavazati jognak tulajdonítja mindazon bajokat, melyekkel Francziaország küzd: az nem ismeri az ottani viszonyokat. Miért tulajdonítják azon bajokat azon intézménynek, melyben a szabadságnak erős garantiájával bir Francziaország? és miért nem tulajdonítják azon intézménynek, a mely lehetetlenné teszi, hogy Francziaországban a szabadságnak bármi erős garantiáját képező, bármi erős institutio meghozza a kellő eredményt: értem a központositási rendszert. A központositó-rendszer az. mely aláásta Francziaországban a szabadság földjét. Ez annak oka, hogy Francziaország mindeddig zöld ágra vergődni nem bírt; okai ennek a dynastiák, a melyek akadályozzák, hogy Francziaország bajaiból meneküljön; okai azon pártok, a melyek ezen dynastiákhoz csatlakoznak, és melyek, mihelyt a hatalom kezökbe kerül: azt hiszik, hogy az állam az ő patrimoniomok; hogy mihelyt egyszer hatalmukba kerítik az államot: akkor nekik minden szabad. Keressük az ottani állapotok okát ebben, és ne azon intézményben, mely mindenütt másutt, a hol meghonosult, mint Schweiczban és Amerikában, áldásosnak bizonyult be ; és meg vagyok győződve, hogy utóvégre is ez fogja Francziaországnak is kezébe adni azon ariadne-fonalat, melylyel bajai tömkelegéből ki fog menekülni. De saját hazai viszonyainkra térve, azzal rémitik nálunk a közönséget, hogy az átalános szavazati jog behozatala annyi volna hazánkban: mint az, hogy leszavaztatjuk magunkat a különböző, nemzetiségek által, a kiknek nincs is egyéb gondjuk, mint az, hogy Magyarországot minél előbb földarabolják. Nem tudom, hogy az illető urak, kik szeretik a rajok hallgató közönséget efféle, nézetem szerint, gyermekes dolgokkal rémítgetni: mikép képzelik magoknak azt, hogy föl fog tétetni Magyarországon azon kérdés: maradjon-e Magyarország egységes állam, vagy daraboltassék el? Ki fogja föltenni e kérdést, hogy az plebiscitum utján eldöntessék ? Azt hiszem, hogy a magyar országgyűléstől alig fog valaha hasonló indítvány kikerülni-
