Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-260

260. országos ülés Julius 1. 1874. 1G5 Ha pedig akadna valaki, kinek módjában volna Magyarország fölött disponálni, kinek módjában lenne Magyarországon föltenni e kérdést, s a fölött, mint Francziaországban plebiscitum utján dönteni: vajon maradjon-e Magyarország egységes állam vagy ne? akkor, nézetem szerint, e veszedelmet egyátalában nem fogjuk megakadályozni az által, ha nem hozzuk be az átaláuos választási jogot; mert az illető ad hoc alkalmazhatja azt, ha neki ugy tetszik; és ha csakugyan vannak elemek, melyek készek Magyarországot földarabolni: ezek által ép ugy végre tudja hajtani a szavazást, mintha mi behoznók azt. Azt hiszem tehát, hogy e tekintetben semmi különbség nincs a közt: behozzuk-e vagy nem az átalános szavazati jogot? De talán ugy értik az illetők, hogy ha behozzuk az átalános szavazati jogot: akkor majd tömegesen fognak beválasztatni az annyira rettegett nemzetiségi képviselők, és le fognak bennünket szavazni itt e házban. Én, megvallom, nem értem azt, mi különbség van abban: vajon három-négyezer választó, vagy hét-nyolczezer választó választja-e ugyanazon kerületben ugyanazon képviselőt ? Ha veszély van abban, hogy igen sok kerület- \ ben túlnyomók a nemzetiségek: e veszélyben régóta J benne vagyunk, tudniillik az 1848-ki törvény meg- j hozatala óta. Most is igen sok kerület van Magyarországon olyan, hol talán a választóknak egy század része sem magyar, és mégis mit látunk? Azt látjuk, hogy ép azon kerületek által nagy számmal küldetnek ide magyar emberek, mert természetesen nem nézik a választók: vajon az illetőnek ősei Ázsiából jöttek-e ki ; hanem azt nézik, hogy érdemes-e arra, hogy bizalmukat ráruházzák, s képes-e arra, hogy érdekeiket az országgyűlésen kellőleg képviselje; és ha még e mellett azt is látják, hogy az illető bár magyar ember, ép oly jól meg tudja nekik magyarázni saját anyanyelvükön a fönforgó kérdéseket, azt mondják: hisz ez ép olyan jó tót, jó román, mint mi vagyunk, s nem látják be, miért ne küldenék el azért, hogy magyar, s tömegesen küldenek ide más nemzetiségüeket. Ebben sincs tehát semmi veszély, és én nem vonakodnám attól, hogy Magyarországon az átalános szavazatjogot azonnal valósítsam. De, tisztelt ház! beszédem elején bátor voltam azt mondani, hogy én nemcsak átalános jogi és elvi szempontból ; hanem speciális hazai viszonyainknál fogva is szükségesnek tartanám Magyarországon az átalános szavazatjog behozatalát. Ezen speciális viszonyok alatt, hogy egy szóval röviden fejezzem ki magamat, a korteskedés mételyét értem. Önök szigorú törvényeket akarnak hozni a vesztegetések és kihágások ellen. Teljesen osztozom azon szándékban, mely az erre vonatkozó §§-kat az előttünk lévő javaslatba sugallta; de nagyon tartok tőle, hogy ha még oly drákói törvényeket fogunk is hozni a kihágások és megvesztegetések ellen: azoknak kellő eredménye nem lesz. Megpróbálták ezt másutt is; hoztak törvényeket, Angliában is a vesztegetések ellen: azonban, fájdalom, kevés eredménynyel. Ugyanilyen lesz az: eredmény nálunk is. Én sokkal czélszerübbnek tartanám ezen országos mételynek kiirtását az által: ha elvétetnék a kihágásoknak, korteskedéseknek és megvesztegetéseknek lehetősége. Arra nézve pedig azon módot tartanám sikeresebbnek, hogy terjesztessék ki a választási jog oly mérvben, hogy annyi legyen a megvesztegetendő, hogy mindenkinek elmenjen kedve minden választót megvesztegetni. Én azt hiszem, hogy ha 8—10 ezer embert pénzzel, itallal, étellel kellene megvesztegetni: abba senki bele sem fogna. A kihágások és verekedések megszüntetésére nézve pedig az volna a legjobb eszköz, hogy a választások községenként ejtessenek meg; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) mert miből támadnak leginkább a kihágások, a verekedések? abból, hogy a választási helyeken nagy tömegekben csődülnek össze a választók. Azonfölül szükségesnek tartanám a titkos szavazást. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A mely még azon esetben is, hogy ha valaki azon óriási vállalatot is magára venné, hogy folytatni kívánja a megvesztegetést: döntse dugába ennek törekvését. Ebben látom annak lehetőségét, hogy ezen nagy métely, mely országszerte el van terjedve, valahára kiirtassák. És ezt oly fontosnak tartom, tisztelt ház! ugy a közerkölcsiség szempontjából, valamint azon szempontból is, hogy ne rongálja magát vagyonüag Magyarország népének épen azon osztálya, melyre leginkább nehezedik az ország közügyeinek vezetése, hogy ezen szempontoknál fogva különösen kérem tekintetbe vétetni azon javaslatot, melyet az átalános szavazat-jogra nézve beterjeszteni bátor leszek. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Miután tehát nem látok semmi veszélyt abban, hogy az átalános szavazat-jog hazánkban behozassák; miután másrészt igen nagy előnyöket látok abban, hogy a vesztegetéseknek és kihágásoknak veszedelmes szokása Magyarországon megakadályoztassák és lehetőleg kiirtassák: én az átalános szavazat-jogra fektetett választási törvényt kívánok hozatni, és ez az ok, a miért nem fogadom el azelőttünk fekvő törvényjavaslatot. Annak következtében bátor vagyok a tisztelt ház figyelmébe ajánlani az ezennel a magam és elvtársaim nevében benyújtott határozati javaslatot. (Halljuk ! Olvassa:) Indítvány. Félretévén a belügyminister ur által előterjesztett s a központi bizottság által módosított