Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-260
158 260. országos ülés Julius 1. 1874. natában alkották ezen törvényt. Mi azóta, tisztelt ház, sok szomorú csalódáson és sok keserű tapasztaláson mentük keresztül; nekünk kétszeres okunk van meggondolni azt, hogy e tekintetben mit cselekszünk, és miképen intézkedjünk. Megengedem, tisztelt ház, azt, hogy azon urak, kik a választói jognak minden áron való kiterjesztése mellett foglalnak állást, hogy azok nem helyeslik ezen fölfogásokat; a központi bizottság azonban nem ezen urak álláspontját foglalta el, s e szerint nem tehetett egyebet, mint azt, hogy az 1848-iki törvényt ugy értelmezte, a mint azt annak szelleme és betűje szerint értelmezni lehet és kell; tudniillik, hogy helyezte a jogosultságot a vagyonosságnak egy bizonyos fokára, es kötötte azt a vagyon egy bizonyos mértékéhez. Ott van az 1848-iki V. törvényben az ] /4 telek, a 300 forint értékű ház és a 100 forintnyi tiszta jövedelem. Ezek mind olyan qualiíicatiok, a melyek az akkori viszonyok között a vagyonosságnak, a jóllétnek, hogy ugy mondjam: a társadalmi állásnak bizonyos fokát képviselték, és csak a vagyonosabb polgárok között voltak föltalálhatók. Mindezekből látni méltóztatik, hogy a központi bizottság ott, a hol a jogosultság kérdéséről volt szó, különösen ügyelt arra: hogy a választói jogot meg ne szorítsa ; de azt ki se terjeszsze ; és tette ezt azért, mert nem tartotta czélszerünek egy novelláris törvény alkotásánál igy mellesleg megoldani azon kérdést, mely a választói jog legfontosabb kérdése ; azért gondosan kerülni igyekezett minden oly intézkedést, mely e tekintetben az akkori törvényhozás intézkedésének vagy akaratának eléje vágott volna; nem tartotta czélszerünek azért, mert a census megállapításához sem a kellő statistikai adatok nincsenek kezeinkben, de másrészt a census megállapítása esetén annak állandósága, maradandósága iránt,' törvényünk biztosítékot nem nyújthatnak. Hogy azonban a megállapított elvek keretén belől, a mai viszonyok s a viszonyok időközbeni fejlettségére különösen tekintettel volt a központi bizottság : mutatja azon körülmény, hogy az eredeti javaslatnak a kereskedelmi, ipar és egyéb üzleti ágak időközben kifejlett számos nemeire vonatkozó intézkedését elvben elfogadta. Legczélszerübben vélte azonban a kérdést akként megoldani, hogy mindezen esetekre nézve az első osztályú jövedelmi adó alá sorolt egyénekkel az adó alá bevallott 105 forintnyi tiszta jövedelmet fogadta el a jogosultság alapjául. Hogy miért tért el a központi bizottság ezen több intézkedéseinél, annyi következetességgel keresztül vitt 105 forintnyi tiszta jövedelem eszméjétől az állami és magánytisztviselőknél: ennek indoka abban található föl; mert ezen egyéneknél az önállóságnak és műveltségnek egy bizonyos fokát kell keresni, oly fizetési minimumot kell tehát megállapitni, a mely ezen kérdésekre nézve bizonyos garantiákaí nyújt, de a melyek különben vagyonosság és hogy ugy mondjam, megélhetés dolgában is megfelelnek a többi jogosultak vagyoni viszonyainak. A névjegyzék összeállításánál . ügyelt a központi bizottság arra, hogy azon sokféle kijátszásoknak, a melyekre nálunk fájdalom annyi hajlam mutatkozik, a lehetőségig elejét vegye: ezért akként intézkedett, hogy a névjegyzék összeállításánál mindig az illetőnek előző évi adója vétessék tekintetbe és jogosultságot senki más ne nyerhessen, ha csak már az előző évben legalább annyi adóval megróva nem volt: mint a mennyi a törvény e tekintetbeni kívánalmának megfelel. Van ezen intézkedésnek egy erős gyakorlati indoka; az tudniillik, hogy a központi bizottság, az eredeti törvényjavaslattól eltérőleg, a névjegyzék összeállításának idejét Julius helyett május első napjaira helyezte át, tehát ezen időre, midőn még az adókivetési lajstromok nagy részben munkában vannak, és el nem készültek. Ezen intézkedés által elejét kellett venni azon bajnak, mely abból eredne, hogy a névjegyzék összeállítása esetleg két különböző év adózási lajstroma alapján, tehát nem egyöntettileg nem egyenlő alapon állíttatnék egybe. A közös birtoklás eseteire figyelmet kellett a bizottságnak fordítani, mert ezen birtoklás esetei Magyarországon még ma gyakoriak. Továbbá tekintettel kellett lennie a telekkönyvi eljárásnál fölmerülhető nehézségek elhatáritására, melyek a gyors birtokváltozások eseteiben a jog bebizonyításánál fölmerülhetnek. A disqualificatio eseteit, gondolom, ismeri a tisztelt képviselőház a jelentésből s gondolom, nem ellenzi azokat. Van azonban az idevágó §§-oknak egy pontja, az ötödik pont, melyet megemliteni kívánok. A mint tudom, a javaslatnak ezen pontja egyike a nehezteltebb pontoknak. Sejtette azt a központi bizottság, hogy ezen pont intézkedése ellen igen erős, igen éles támadások fognak intéztetni ; azonban oly erős érvek szólnak ezen intézkedés fölvétele mellett, hogy azt a központi bizottság a törvényjavaslatba mulhatlanul fölveendőnek tartotta: fölveendőnek azért, mert nem akarta engedni azt, hogy elég legyen csak adót vallani be ; azonban a dolog másik nehezebb részét tudniillik a fizetést nem teljesítvén, még is, vagyon nélkül — tehát igaztalanul jogot nyerni lehessen. Föl kellett tehát venni ezen intézkedést minden szigora daczára is, föl épen a jogosultak érdekében. Érezte azonban a központi bizottság, hogy ezen §. intézkedései egész merevségökben alkalmazva némely esetben tul lőnének a czélon; azért, tekintve az adóhátralékok halmozottságát és azok természetét, az itten fölmerülhető bajok orvoslását a 108. §-ban igyekezett keresni.
