Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-253

253. országos ülés június 20. 1874. 9 részben legyen szabad az idézett törvényczikknek 10. §-át fölolvasni, mely a szász nemzeti egyetemről szól. Ez így hangzik: „A királyföldi (fundus regius) székek, vidékek ás városok belkormányzati jogainak biztosítása, kép­viseletük szervezése és a szász nemzeti egyetem jogkö­rének megállapítása tekintetéből megbizatik a minis­terium, hogy az illetők kihallgatásával az ország­gyűlés elé oly törvényjavaslatot terjeszszen, mely valamint a törvényeken és szerződéseken alapuló jogokat, ugy az ezen területen lakó bármely nem­zetiségű honpolgárok jogegyenlőségét is kellő tekin­tetbe vegye és öszhangzásba hozza. S addig is fölhatalmaztatik a ministerium, hogy a királyföldi székek, vidékek és városok szervezését és hatáskörét illetőleg az itt kifejezett vezérelvek szellemében ideiglen intézkedjék." Úgyszintén a 11. §-t is bátor leszek fölol­vasni, mely specialiter a szász nemzeti egyetemről így szól: „A szász nemzeti egyetem (universitás) az 1791-dik évi erdélyi XlII-ik törvényczikkel egyező hatáskörben, ő felsége legfelsőbb, s a magyar fe­lelős ministerium utján gyakorlandó fölügyeleti jo­gának föntartása mellett továbbra is meghagyatik, azon különbséggel, hogy az egyetemi gyűlés, a tör­vénykezési rendszerben történt változás folytán, bí­rói hatóságot többé nem gyakorolhat." De legyen szabad még csak annyit megjegyez­nem, hogy 1848-ig nemcsak a szász nemzet, ha­nem a magyar és a székely nemzet is mint egyen­jogosult nemzetek nemzetgyűlés tartási joggal bír­tak, a mit bizonyítanak az azon időben létrejött helyhatósági törvények. Azon időn innen pedig publico-politikai jogokat ezen testületek nem gya­koroltak. Ezen jogot az 1848. és azon alapuló ' 1868-ki törvény értelmében az illető megyék, szé­kek és vidékek gyakorolták, a nélkül, hog nemzeti egyetem ily kérdésekben, mint másodfokú törvényhatóság, működött volna. Egyedül azon ha­tásköre maradt fön, hogy a szász nemzeti vagyon kezelését tovább folytatta; azelőtt, 1848-íg azonban fölebbviteli bíróság jogával bírt, mely joga az idéz­tem 1848:XLIII törvényczikk 11-dik §-a által meg lett szűntetve. Hogy miként áll jelenleg a kérdés, és miként szándékozik a kormány azt szabályozni: azt nem tudjuk. Részemről azt tartom, hogy ezen kérdés eldöntése egy kérvény tárgyalásának ötletéből, kü­lönösen midőn ezen kérvény a belügyministernek vád alá helyezését czélozza, sem nem időszerű, sem nem idetartozó. Én csak azért szólaltam föl, hogy a kormány sajnos mulasztását constatálván, kijelentsem, hogy ha szász polgártársaink nincsenek megelégedve a magyar törvényhozás által nyújtott egyenjogúsággal: ám hagyják el a hazát, (Tetszés.) melyet, ugy lát­KÉPV H. NAPLÓ. 18^. XI- KÖTET. szik, a bel- és külföld lapjaiban rágalmazni meg nem szűnnek; (Tetszés.) méltóztassanak azonban meg­engedni, hogy addig, mig Magyarország fönáll: mind­azon törvényeket és intézkedéseket meghozhassa, (Élénk helyeslés.) melyek Magyarország politikai egységét megerősítik és biztosítják. (Átalános élénk helyeslés.) Pártolom a kérvényi bizottság vélemé­nyét. (Helyeslés.) Rannicher Jakab: Tisztelt ház! Rövid leszek. (Halljuk!) Sajnálom, hogy a szóban lévő kérvényt a magam részéről nem pártolhatom. (He­lyeslés.) A felelős kormány egyik tagjának vád alá he­lyezését kérvényezni végletes eszköz, melyhez hig­gadt, körültekintő, a körülményekkel bölcsen szá­moló politika csak akkor nyúl: mikor más törvé­nyes utón már nincs remény a főnálló sérelem or­voslásához. (Élénk helyeslés.) Itt azonban, nézetem szerint, máskép áll a do­log. Az imént fölolvasott. 1848. XLIII: törvényczikk biztosítja egyelőre is a szász nemzeti egyetem jogkö­rét: mig a törvényhozás e tárgyban véglegesen in­tézkedni fog. Miben áll az egyetemnek ezen jog­köre? Az, a ki az erdélyi törvényeket és az er­délyi jogviszonyokat alaposan ismeri: kétségbe so­hasem vonhatja azt, hogy a szász nemzeti egyetem kérvényezési, levelezési és fölirati, valamint az alap­szabályok alkotására is kiterjedő jogot törvényesen nemcsak birta és maiglan is birja; hanem azt tény­leg, hosszú évek során át kifogástalanul gyakorolta is. Szolgálhatnak ennek bebizonyításául az erdélyi kormányszéki és korlátnoki levéltárakban fekvő és a kormány rendelkezésére álló okmányok. Épen azért mélyen kell sajnálnom, hogy a tisztelt belügyminis­ter ur ismert rendeletének kibocsátásakor e jogot kellőleg figyelembe nem véve, a törvényhozás mű­ködésének elébe vágott. Ámbár pedig a képviselőház a minister ur ebbeli eljárását, de csak ezen esetben, helybenhagyta: az ügy valódi érdemére nézve még el nincs döntve. Ez a törvényhozásnak teendője. Mi bizalommal várjuk annak rendezését a magyar törvényhozás bölcsességétől. Uraim ! A mit egyesek tesznek, azt sohasem szabad egy egész nemzet rovására irni. Pártolom Dekány Károly inditványát. Elnök í Tisztelt ház! Mielőtt a kérdést sza­vazás alá bocsátanám, föl fog olvastatni Dekány Ká­roly módositványa. Wáchter Frigyes jegyző (ismét fölolvassa Dekány Károly indítványát.) Elnök: Elfogadja a ház a kérvényi bizott­ságnak véleményét Besztercze város kérvénye tár­gyában? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A ház a kérvényi bizottság véle­ményét elfogadja. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom