Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-229

229. országos ülés april 30. 1874. 83 Bartal György kereskedelmi mi­nist er: Tisztelt ház! Nem lehet szándékomban a tisztelt előttem szólót követni arra térre, melyre e törvényjavaslat átalános megvitatásánál lépett. Én nem rendelkezem azon szakismeretekkel, melyeknek igen sok nyomát tapasztaltuk az ő előadásában, és ennélfogva a magam részéről csak szt kívánom megjegyezni, hogy igenis lehetnek e tárgyra nézve eltérő nézetek, lehetnek tudósok és oly kitűnő egyéniségek, kik a marhavésznek ragályosságát ta­gadják ; ugyanez áll a cholera-járványról, melyet a képviselő ur előadásában amazzal többször össze­vegyitett; mert kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a mit ő a szárazföldi quarantain-rendszernek czél­szerüségéről mondott, tudtommal csakis a cholerára vonatkozik. Már pedig ezen törvényjavaslat a cho­lera-járvány megszüntetésével semmi legkisebb ösz­szefüggésben sincs. Hanem igenis döntő előttem a magyar országos közvéleménynek e részben megle­hetősen összhangzó megállapodása, és másodszor döntő az európai államoknak, bizonyosan saját szaktudó­saik véleményére alapított álláspontja. Én a magam részéről azt hiszem, és a meny­nyiben mint practikus gazda személyes tapasztala­lataim is vannak e tárgyban, mondhatom, hogyha épen a marhatulajdonosoknak közvéleménye nem találta volna szükségeseknek és czélravezetőknek a kormánynak e tárgyban rendeleti utón tett intéz­kedéseit, melyek az egyes honpolgároktól tetemes vagyoni áldozatokat követeltek : nem fogott volna a törvényhatóságok részérői oly dicsérendő pártolásban részesülni, mint a mely egyedül tette lehetővé azt, hogy a marhavésznek több igen terjedt mértékben általuk is tapasztalt kiütései lehetőleg rövid időn sikeresen megszüntettettek, s melyeknek tulajdonit­hatjuk jelenleg azt is, hogy a legutóbbi kiütés — értem a pápait — a marhavész elleni rendeletek­nek korai és szigorú alkalmazása a lehető legkisebb körre szoríttatott, úgyszólván kiütési helyére iso­láltatott. Ennyit kívántam megjegyezni a hazai gazdakö­zönség véleményét illetőleg. De ezen álláspont még nem eléggé döntő véleményem szerint e tárgyban, hanem még döntőbb azon érdek-közösség, mely, a mint az indokolásban foglaltatik, nemcsak Európának nyu­goti államai által állíttatott föl és ismertetett el, hanem a melyet már mi rajtunk tul is a kelethez sokkal közelebb álló országok és tartományok szin­tén fölismertek, és melynek hódolva, ők a marha­vész meggátlására czélzó határőrizetre és belső ren­delkezésekre nézve magukévá tették azon alapelve­ket, melyeket az 1872. évi béesi congressus e részben fölállított. Értem Szerbiát és Ruméniát, Törökország hasonlókép elfogadta ezen alapelveket. Egy irányban még csak egyet kívánok meg­említeni. Ránk nézve kétszeres fontossággal bír az, hogy közvetlen szomszédaink, Szerbia és Ruménia, már e tekintetben oly erélyes intézkedéseket tesz­nek, hogy a veszteg-intézeteket, melyeket eddig ezen két fejedelemség határain föntartani kénytele­nek voltunk, és a melyek mindenesetre sok financi­ális terheltetéssel is jártak, az esetre, ha a tapasz­talás azt fogja bebizonyítani, hogy a két fejedelem­ségnek kormányai az általuk elfogadott rend­szabályokat ép oly erélylyel fogják keresztülvinni, a mint elismerték elvi helyességüket: akkor képe­sítve leszünk a határőrzést minél kevésbé megszo­rító rendszabályokkal és csupán csak a vész kiüté­sekor alkalmazni. Már pedig ellenállani valamely kormánynak, mely nyugot és kelet közt az össze­kötő kapcsot képezi, ellenállani és kiválni ily érdek­közösségből csupán csak azon indokból, hogy talán találkoznak szakférfiak, a kik ellenkező irányból kiindulva, némi mozgalmat indítottak meg, mely azonban eddig még szűk körre szorítkozik: ezt nem tartanám czéiszerünek azon roppant nemzet­gazdászati károkkal szemben, melyek ez okon. kü­lönösen saját magyar marhafajunknak az európai kereskedésbe való biztos és könnyű bebocsátására támadnának, azon esetre, ha a magyar törvényhozás nem sietne törvényerőre emelni azon rendeleteket, melyek irányában mondhatom, oly elismerés nyilat­kozott a külföld részéről is, hogy ellenkezőleg azon adattal, melyet a tisztelt előttem szólott fölhozott, Olaszország helybeli consula sietett saját kormányá­val közölni azon rendeleteket, melyek különösen az idei tavasz kinyiltával a marhák kihajtása iránt a ministerium részéről kibocsáttattak, és melyek iránt az olasz kormány teljes elismerését nyilvánította. Én részemről csak e rövid észrevételekre szo­rítkozom és kérem a tisztelt házat, méltóztassék a beadott határozati javaslat mellőzésével a törvény­javaslatot átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök í Szólásra nincs senki sem följegyezve, föl fog még egyszer olvastatni a határozati javaslat. Szeniczey Ödön jegyző {újra föl­olvassa Cseh Károly határozati javaslatát.) Elnök: Elfogadja-e a tisztelt ház a keleti marhavész elleni intézkedéséről szóló törvényjavas­latot átalánosságban részletes tárgyalás alapjául? (Elfogadjuk! Nem fogadjuk!) A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. {Megtörténik.) A többség a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadja. Követ­kezik a részletes tárgyalás. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét.) Elnök : Ninss észrevétel ? (Nincs l) Tehát a czim elfogadtatik. Szeniczey Ödön jegyző {olvassa as I. fejeset czimét.) 11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom