Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-229

229. országos ülés apvil 30. 1874. 7S tozás még pedig olyan foltozás, mely nem vezet tizélhoz. Most már közeledni fogok azon thémához, melyet az igen tisztelt központi előadó ur emiitett: és ez az, hogy e törvényjavaslat nem csökkenti a jogbiztonságot; ezzel ellenkezőleg én azt hiszem, hogy csökkenti és pedig nagy mértékben csökkenti. Ez a tulajdonképeni oka, tisztelt ház, annak, hogy én e törvényjavaslatot igy, a mint van, még átalánosságb an sem fogadom el, a részletes tárgyalás alapjául ; nem azért, mintha semmit sem akarnék tenni ; hanem azért, mert ezt nagyon keveslem, és mert' e törvényjavaslatot olyannak tartom, mely következményeiben a zavart növelni fogja. Üdvözölném a gyökeres reformot; de, mint a törvényhozásnak egyik, habár legcsekélyebb tagja ezen foltozással be nem érhetem. A mi a jogbiztonságot illeti, egyre vagyok bátor figyelmeztetni az igen tisztelt igazságügymixűster urat. Méltóztassék reflectálni arra, hogy miképen fog állani a fölebbvitel terén az igazságszolgáltatás e törvényjavaslat mellett. Ma a törvénykezési tényállás az, hogy telekkönyvi végzéseknél két egybe hangzó határozat ellen további fölebbvitel nincs. Ámde ma a telekkönyvi hatósággal fölruházott járásbíróságoknál telekkönyvi ügyeinkben itél három biró, a királyi táblánál itél öt. Ha elfogadtatik ezen törvényjavaslat; a járásbíróságoknál ítélni fog egy ember; a királyi táblánál ítélni fog három. Ha a határozat helyben hagyatik: sem a folyamodásnak, sem semmiségi panasznak, sem fölebbvitelnek helye nincs. Kérdem az igen tisztelt igazságügyminister urat, hát azt méltóztatik-e hinni, hogy azon határozatok közt, melyeket a királyi tábla helyben fog hagyni: egysem lesz, mely az igazságot sérteni fogja? (Pauler Tivadar igazságügyminister igenlőkg int.) Ha oly értelemben méltóztatik inteni, hogy lehet, hogy, daczára a két határozat egybehangzásának jogsérelem fog elkövettethetni: akkor kérdem micsoda garantia van e tekintetben, tudniillik az ilyen bajok orvoslására? Nagyon jól tudom, hogy föltétlenül nem garantirozható, hogy jogsérelem több forumok esetében is soha el ne követtessék, ez tul van az emberi lehetőségen; de épen ezért kell annyi garantiát a feleknek nyújtani, a mennyit az igazságszolgáltatás helyes érdekei megkívánnak, a menyit meglehet adni. E törvényjavaslat pedig nem adja meg azon garantiát; sőt még a mostaniakat is csökkenti, annálfogva mert ott, hol ez ideig nyolcz biró itélt: a birák számát felére szállítja le. Ez már csökkentése az igazságszolgáltatás garantiáinak. Es épen azért, mert itt már csökkennek a garantiák: a most megalkotni czélzott törvény szerint, vagy fölebbvitelnek kellene lenni, vagy folyamodásnak a 3-mad KfcPV. H. NAPLÓ 1ÖIL X. KÖTET. bírósághoz, vagy semmiség) panasznak; vagy pedig méltóztassék biztosítani az igazságügyminister urnák a tisztelt házat arról, hogy azon helyben hagyó 2-oű biróságu határozatok mindig helyesek lesznek. Ha e tekintetben biztosíték adatik : akkor én is elfogadom ezen törvényjavaslatot; de ily biztosítékot nem adhat az igazságügyminister ur: akkor pedig én az igazságszolgáltatás érdekében kívánok annyi garantiát, a mennyit meg lehet adni. Bátor vagyok a tisztelt igazságügyminister urat még egyre figyelmeztetni. Kikerülte figyelmét egy körülmény ezen törvényjavaslat beterjesztésénél, ezen körülmény pedig a következő: a mostani törvényeink szerint a járásbíróságoknál itél a járásbiró, két segédtársával. A gyakorlati életben ugy fejlődött ki a dolog sok helyen, s ilyen eset van nem egy, hogy a járásbiró maga referál a telekkönyvi tanácsülésben, melynek elnöke az aljárásbiró azon idő alatt, inig a járásbiró referál. Ez az életből van véve. Fölment azután a dolog a királyi táblához, s a királyi tábla számos esetben az igy hozott végzéseket hivatalból semmisítette meg; azt mondta: a tanács nem volt helyesen megalkotva ; azt mondta, hogy a járásbirónak kellett volna elnökölni, s a segédeknek csak ítélni. Ily határozat az országban nem egy van, a hol a királyi tábla hivatalból semmisítette meg az ily végzések hozatalát, s helyes végzés hozatala végett visszaküldötte az ügyet az eljáró bírósághoz. Már most tegyük föl, ezen törvény ma lép életbe. Méltóztassék megmondani az igazságügyi minister urnák, hogy quid juris azon ügyekre zve, melyek ily határozattal küldettek vissza Ü királyi táblától, hogy tudniillik rendes tanács-ülésben vétessék föl az ügy. Erre nézve itt egy betű intézkedés nincs. Én azt hiszem : ez egészen az életből van véve, és nem a költemények országából való. Ily adat a királyi táblánál és az egyes járásbíróságoknál igen sok van. Ez is egyik hiánya ezen törvényjavaslatnak. Visszatérve már most arra, hogy a törvényjavaslat csökkenti az igazságszolgáltatás garantiáit: figyelmeztetem az igazságügyminister urat, hogy a telekkönyvi kérdések nem mindig oly egyszerűek, mint. a milyennek az igazságügyminister ur azokat az indokolásban lefesti. Az élet azt mutatja, hogy különösen a törléseknél és a lejegyzéseknél, igen complicált esetek fordulnak elő ; de méltóztassék még éhez hozzá venni azon körülményt, hogy hát ha még a helyszinelési munkálatok is hibásak! Ily esetben a bonyodalom még nagyobb. Tehát ha ezeket is figyelembe veszszük, pedig ily eset nagyon sok van: akkor egy egyszerű fölfolyamodás a királyi táblához jogorvoslatnak, legkivált, ha a birák száma még kevesbittetik: nem elég. — A lehető sérelem elhárítására én szerinteni I ü