Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

4^ 225. országos ülés apri! 23. 1874. értetni: akkor tévedésben van; mert valamint nem fog revocálható lenni a közjegyző előtt keletkezett szerződés: ép ugy nem revocálható a két tanú előtt keletkezett szerződés ; mert ha meg van csalva, ugy a csalás nem akkor történt, mikor a szerződés két tanú vagy a közjegyző előtt aláiratott: hanem akkor, mikor az alkut csinálták. Tehát miként lehet azt mondani, hogy a kényszer kijátszásokra szolgáltat alkalmat: ezt nem foghatom meg. Én azon indokoknál fogva, melyek a különvéleményben előterjesztve vaunak, és különösen azoknál fogva, melyeket Steiger Gyula képviselőtársam fejezett ki, részemről a különvéleményt fogadom el. Csemeghy Károly: Én a kényszer behozatalát vagy mellőzését első beszédemben sem jelöltem ki elvi kérdésnek, jogelvnek, a melytől az igazság vagy a jog valósítása függ; hanem kijelöltem egyszerűen czélszerüségi kérdésnek, olyannak, a melyek, ha megvannak megkövetelt, szükséges elöföltételei: a kényszer behozatala igen hasznos. Hozzátettem, ha ezen föltételek nem léteznek: akkor ezen eszményében igen hasznos, igen üdvös jogintézmény ártalmassá, veszedelmessé válhatik. Nem elvi tehát, hanem csak opportunitási kérdés ez. Hogy oly czélszerüségi kérdés, mely a viszonyok és körülményektől és ezeknek számbavételétől függ: a priori nem ítélhető meg akként, hogy határozottan meg lehessen mondani, hogy ilyen vagy amolyan következményeket von majd maga után, ez nagyon természetes. Én végre is megállapítottnak, vitán kivül levőnek csak azt tekinthetem, a mi bizonyos időn által már életében volt és üdvösnek és hasznosnak bizonyult. Mielőtt még ez bekövetkezett volna, az aggálynak jogosultsága van, jogosultsága van kivált akkor, mikor előző körülmények és viszonyok ezen aggálynak némi irányt, némi erőt is adnak. Én nem tartom helyes eljárásnak, ha valaki a végett, hogy czáfolata csattanósabbnak tűnjék föl: önmaga construálja maga számára a czáíblandó tételt; s ha nem azt ezáfolja meg a mi mondatott; hanem azt, a mi az ő czáfolatának kedvez. (Tetszés.) Steiger képviselő ur az én számba adja azt az állítást, hogy .Magyarországon nincs képzett ember." Ha én ezt mondom tisztelt ház: akkor nem azt a következtetést vonom le belőle, hogy nem kell behozni a kényszert; hanem azt, hogy nem kell behozni az intézményt magát. (Helyeslés jobb felől.) A kisebb vagy nagyobb szám itt a kérdés; ez az, a mire én reflectáltam. Előttem van azon beszédem, a melyre Steiger képviselő ur hivatkozott, idézhetném belőle a sorokat, a hol határozottan azt mondtam, „hogy oly nagy számú egyének, mint a mennyi a kényszer behozatala mellett okvetlenül szükséges: az én fölfogásom szerint e pillanatban nem léteznek." (Igás ! Ugy van ! jobb felöl.) Nem mondtam tehát, hogy nincs képzett ember; azt mondtam, hogy félek, aggódom, hogy a kényszert behozván: nem találunk annyit, a mennyi az intézménynek ily erőben és hatályban való kifejtésere okvetlenül megkívántatik. (Helyeslés.) Tisztelt ház! Azt mondják, hiszen az igazságügyminister ur maga, midőn az 54-ik §-ban némely esetekre nézve a közjegyzői okiratokat okvetlenül szükségeseknek nyilvánította, már ezzel elismerte, hogy a megkívántató föltételek léteznek. Bocsánatot kérek, az 54-ik §. maga után vonhatja azt a körülményt, hogy egyik vagy másik esetben, az ott megjelölt ritka kivételes esetekben valaki messze lesz kénytelen fáradni azért, hogy megtalálja azon kitűnő egyént, a ki fölruházva van mindazon megkivántatósággal, a melyek folytán félelem nélkül lehet reábízni a szóban lévő hatáskört. De a kivétel és rendszer között az egész jogi élet minden terén roppant különbségeket ismerünk. Egészen más az egyes esetekben egyes embereket nagyobb fáradságra kényszeríteni, és egészen más az intézménynek magának sikerét rendszer gyanánt veszélyeztetni. Azt mondották, tisztelt ház, hogy ma azért is be kell hozni a kényszert, és nem áll az ellentétben Horánszky képviselő urnák a rendszeresség tekintetében fölhozott amaz érvével, hogy az csak a tulajdonjogra szorítkozzék, és ne terjesztessék egyszersmind ki a zálogjogra; mert hiszen a tulajdonjog meg nem támadható: mig ellenben a zálogjog mindig megtámadható. Tisztelt ház! Én gyakorló ügyvéd voltam, voltak tulajdoni kereseteim, voltak zálogjogi törlési kereseteim: én azonban azon ellenvetéssel sohasem találkoztam, hogy a tulajdonjog, ha egyszer be van kebelezve, nem volna megtámadható. (Igás! Ugy van\) A törvény ismeri a tulajdonjogi kereseteket, és azon nemeit, ismeri az actio publicianát: sehol sincs mondva, hogy a ki tulajdonából jogtalanul kihelyeztetett, nem indíthat tulajdoni keresetet. Ez az én jogi praxisommal, az én jogi ismereteimmel nem fér össze. Én ennek ellenkezőjét nemcsak állítom: ennek ellenkezőjét bebizonyítani is képes vagyok. {Élénk helyeslés.) Egyátalában, tisztelt ház, azt sem tartom valami nagyon erős argumentumnak, hogy faluhelyen, korcsmában, bor közt irnak szerződést, megalkusznak az emberek, egyik ezt, másik azt mondja, elmennek a jegyzőhöz és kész a szerződés. Én, tisztelt ház, az ötvenes években egyszer Bécsben voltam egy bűnvádi eljárás alkalmával, melyet nagy figyelemmel hallgattam, melyben a bécsi ügyvédi kar elsőrendű celebritásai mint védők léptek föl. Az esetet végig hallgatva, ezt tapasztaltam: egy nő minden vagyonát másra ruházta, a tárgyalás alkal-