Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

225. országos ülés april 23. 1874. 45 mával kitűnt, hogy e nő akkor, mikor ezt tette : gyönge elméjű volt. Az átruházás közjegyzői okirat iltal történt. E tény egymaga mutatja, hogy visszaélések a közjegyzőség mellett is előfordulhatnak akkor is, a mikor közjegyzői okmány állíttatott ki; s nemcsak borközben faluhelyen kötött szerződések körül követtetnek el visszaélések. A lehetőség meg van adva a kényszerítő közjegyzőség. a nemkényszerítő közjegyzőség mellett ugy, mint egyátalában közjegyzőség nélkül. Igen erős argumentumnak tartanám, s magam is indíttatva érezném magamat újra és újra átvizsgálni saját érveimet, ha állana az, hogy azon tagadhatatlanul roppant nagy visszaélések, melyek az országban elkövettetnek annak következtében, hogy nem iratik át a tulajdonjog, a mi sok esetben a bűnöknek és criminális eseteknek egyik kutforrását képezi, hogy meggondolatlan embereknek hiszékenysége, lustasága és tudatlansága fondorkodó emberek által, zugirászok által fölhasználtatik arra, hogy daczára annak, hogy 3—4 éven át a mostani tettleges birtokos a tulajdont használja, a megelőzött birtokos elleni kötelezvények tábláztassanak be a birtokra, vagy ez épen eladassák: ha mondom, a közjegyzői kényszer által ezen visszaélések megszüntettetnének, ha ennek behozatalával telekkönyveink mindjárt hű képeivé válnának a tényleg fonállá birtokviszonyoknak, s azokat világosan föltüntetnék, ez maga oly előny volna, mely engem is arra birna, hogy nézeteimet újra átvizsgáljam. De a baj, uraim! nem innen származik. Alig van nagyobb ösztön az emberre nézve, mint tulajdonának megóvása, mint azon tudat, hogy e mulasztásából tulajdonának elvesztése származhatik, és mégis ezen természetes ösztön sem képes az embereket arra bírni, hogy a törvény által nyújtott biztosítékot és óvadékot fölhasználják, hogy tulajdon jogukat bekebelezzék. Közjegyzői okirat mellett is megtörténhetik ennek elmulasztása. Egyátalában itt két eset következhetik be. Nem fog lenni sem okirat, sem bekebelezés. Nem következik tehát az, hogy mindenki el fog menni a közjegyzőhöz, és okiratot szerkesztetni. Mert mi az, a mi az embereket mai nap visszatartja a bekebelezéstől? Visszatartja a tudatlansággal párosult lomhaság, mely saját jogaira nem ügyel föl azért, mert az adott pillanatban bizonyos formalitások teljesítésére fáradságot fordítani, vagy talán csekélységet költeni kellene. Más tényezők szükségesek arra, hogy ezen hátrányok kikerültessenek. Itt a községi rendszer, a jegyzők buzgalma, az administrativ és financziális hatóságok közbenjárása, a fölügyelet az, uraim! a mi a hibát, a végtelen nagy hátrányt, a bűnöknek ezen forrását meg fogja szüntetni, és a mely egyszersmind financziális szempontokból azon előnyöket fogja eredményezni, a melyeket azokhoz a törvényhozás kötött; és nem a közjegyzői kényszer, mely egyik vagy másik esetben meg fogja talán akadályozni a bajt; de egyátalában rendszer gyanánt e hatályt nem fogja kifejthetni. (Helyeslés.) Abból, hogy ki kell tudni az ingatlannak számát, helyrajzi számát, azon következtetés vonatott le, hogy ha a közjegyzői kényszer ma nem is létezik: mindamellett a tulajdon átruházásánál meg kell tenni mindazon fáradságot, mely a kényszer behozatalával jár. Én azt hiszem, hogy ezen argumentum is nagyon messze megy; mert ebből ismét az következnék, hogy nem consequens a kényszert ki nem terjeszteni a zálogjogra is; mert azon birtokról, mely jelzálogul köttetik le: ugyan az áll, mint tulajdonjog bekebelezéséről, s mégis maga Steigcr képviselő ur sem kívánta, és nem követelte, hogy a jelzálogra is behozassák a kényszer. Ott is meg kell határozni az ingatlant, ki kell jelölni a helyrajzi számot. Ezt tehát érv gyanánt a kényszer mellett szintén nem fogadhatnám el. Egyátalában, tisztelt ház, nem fárasztom tovább becses türelmét. Igenis bevallom, és ismétlem: nekem aggodalmaim vannak a subjectumok szempontjából. Lehet, hogy talán helyzetem, hogy azon állás, melyet e házon kivül elfoglalni szerencséi* vagyok, nagyrészt befolyásolják aggodalmaimat, végre is ezek léteznek, és kötelességemnek tartottam ezen aggodalmaimat a tisztelt ház elé terjeszteni az átalános tárgyalás alkalmával, és Steiger Gyula és a többi képviselő urak állításai, a kik erre reflectáltak, s szavamat nem hiven idézték, aggodalmaimat nem oszlatták el. (Helyeslés.) Remete Géza : Tisztelt ház! Azok után, miket az előttem szólott tisztelt képviselő urak elmondottak, beszédemmel csak igen rövid lehetek. Constaláltatott az, hogy ezen javaslat által felállíttatni szándékolt közjegyzői intézmény jelen alakkal s hatáskörrel a czélnak, melyet általuk sokan elérni véltek, nem felel meg. Én azon nézetben vagyok, hogy ez ismét egy, de szükséges experimentatio, a mi által talán sikerül igazságszolgáltatásunkon némileg segíteni, s ép ez okból pártolom. Daczára annak, hogy a különvéleményben kifejtett elveknek híve vagyok, s a kényszert telekkönyvi ügyekben is óhajtanám a közjegyzőre kiterjeszteni : meghódolok azon hatalmas érv előtt, melyet Csemeghy államtitkár ur s többen előhoztak, a mennyiben én sem hiszem, hogy kellő számban legyen található azonnal képzett s megbízható, közjegyzőknek alkalmas egyén. Ez a főczél, ez az irányadó akkor, midőn a különvéleményt elfogadhatónak nem tartom. A megbízhatóság tekintete igen fontos, mert ügyvédi oklevelet fölmutatni képes egyéneket nem kétlem, hogy kellő számban nyernénk; de mert tapasztaljuk^