Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

225. országos ülés april 23. 1874. -:3 meg is feleljen. Ezen kérdést nem lehet elméletileg alaposan megítélni, hanem csakis a mindennapi tapasztalás alapján. A kinek alkalma volt e téren tapasztalatokat szerezni, a kinek alkalma volt Mtni, hogy a hiányos okmányok és beadványok miatt hányszor utasitattnak vissza az adásvevési ügyletek a telekkönyvi hatóságok által, s a ki tapasztalta, hogy a nagykorú örökösök közt létrejönni szokott osztály alapján készített átruházási okmányok mily kontárok kezeiből kerülnek ki; a ki tudja, hogy az egyes községekben, liol a községi jegyző szokta ezen okmányokat csinálni, mily dijak szoktak vétetni; a ki mindezeket látja és tapasztalja: annak azon meggyőződésre jutnia, hogy végre is ezen intézményekben j gondoskodni kell arról, hogy az ily visszaélések, az ily rendetlenségek a lehetőségig korlátoztassanak, azaz hogy oly közeg ntasittassék a telekkönyvi átruházására szolgáló okmányok vezetésére, a melyben garaiitiát találnunk kell. Ez által, ba egyéb nem, egy főczél eléretik, a mit Steiger képviselőtársam már föl is emiitett, de fölemlítem én is, mert megvallom őszintén, hogy én is különösen nagy súlyt fektetek arra, hogy tudniillik a zugirászat ez országban a lehetőségig kiirtassék. Méltóztassék elhinni tisztelt képviselő urak. hogy egyátalában nincs más mód és óvszer a zugirászok kiirtására, mint az az egy mód: nincs pedig azért, mert, habár mint meghatalmazottak képviselhetnek ugyan feleket a járásbíróságoknál, de költségek nem ítéltetvén meg nekik, még csak zsarolás által tarthatják fön működésüket. Legnagyobb tere van a zugirászatnak a telekkönyvi átruházási kérdéseknél, jelesen pedig a nagykorú örökösök közötti osztályoknál és az osztály alapján létrejövő átruházási szerződéseknél. Én, tisztelt ház, ismerek egy zugirászt, ki 3—4 segéddel irodát folytat, és kiről azt lehetne mondani, hogy egy bizonyos telekkönyvi hatóságnál a telekkönyvi ügyeket csak nem monopolizálja, kinek irodájából kikerülő osztálylevelek bemutattatnak és a törvényszéknél az illető bíró a legnagyobb zavarban van a fölött, hogy vajon elrendeli-e az átruházást, vagy hogy mit tegyen, tudván azt, hogy az ügy talán nem is ugy áll, a mint az iratban van: mert az előttemezési két tanú, kik a zugirász irodájában vannak, bizonyittották, hogy Péter Pál testvére János, azt aláirta, holott utóbb kisült, hogy János ott sem volt. Ily esetek fordultak elő. A törvény azt mondja, hogy két tanú által aláirt, szerződés alapján az átírás elrendelendő, a bírónak tehát minden kétsége és gyakran jobb meggyőződése ellenére is el kell hogy rendelje az átírást. Bátor vagyok még egy körülményre a tisztelt ház figyelmét fölhívni, és ezt különösen azért említem meg, mert a mint tudjuk, egy törvényjavaslat van beadva, melynek ezélja, hogy a telekkönyvi ügyek azon járásbíróságoknál, a mely járásbíróságoknál telekkönyvek mai időig léteznek, fölhatalmaztassanak az egyes bírák a telekkönyvi ügyek elintézhetésére és telekkönyvi átruházások elrendelésére. Én részemről megvallom, hogy elvileg átalában véve a telekkönyveknek oly értelemben való decentralisátioját, mint sokan kívánják, nem helyeslem; de nem pártolom azon törvényjavaslatot sem, mely be van adva azon szempontból; mert ma már a legnagyobb figyelem szükséges a törvényszékeknél is, hol tanácsból intéztetnek el telekkönyvi ügyek. Ma is követtetnek el hibák, a midőn a telekkönyvi ügyek tanácsból intéztetnek el; de még több fog elkövettetni, ha az egyes birák is föllesznek hatalmazva az ügyek elintézésével és ha benem hozzuk a kényszer rendszert, melylyel egyedül biztosithatjuk a hibák kikerülését. E törvényjavaslatot, melynek ezélja az egyes birák fölhatalmazása a telekkönyvi ügyek elintézésénél, ha, miként mondám a kényszerrendszer be nem hozatik : még veszélyesnek is tartom. Ezen szempontból a kényszer-rendszert tartom czélszerünek. hasznosnak és szükségesnek. Hátra van még, hogy hozzászóljak azon határozati javaslathoz, melyet Kármán Lajos képviselő ur terjesztett elő. mert azt hiszem, hogy az teljes összefüggésben van e kérdéssel. 0 határozati javaslatot kivánt elfogadtatni, tekintettel azon körülményre, hogy majd a telekkönyvek decentralisáltatni fognak, és majd minden járásbíróságnak lesz telekkönyve. Határozati javaslata arról szól. hogy ebez képest szövegezze a központi bizottság e szakaszt és terjeszsze be a szövegezést. Én részemről már azon elvnél fogva sem fogadom el azon határozati javaslatot: mert, megvallom, sokkal mélyebben megfontolandó kérdésnek tartom azt: vajon a telekkönyvek decentralisáltassanak-e és minő mértékben, semhogy egyszerűen magunkat ezen túltéve kimondjuk, hogy ezen az alapon terjeszsze elő a központi bizottság a szövegezést. Én tehát ezen szempontból nem fogadom el a határozati javaslatot. Még egy körülményt vagyok bátor megjegyezni, melyet Várady Gábor képviselő ur, hozott föl. Én megvallom, hogy talán nem tudtam jól fölfogni; de most sem értem azon érvet, melyet fölhozni méltóztatott a kényszer ellen, midőn azt mondja, hogy ha a kényszer-rendszer bthozatik, ez bő alkalmat fog szolgáltatni a szegényebb sorsú emberek közt fölmerülő egyes visszaélésekre és kihágásokra. Én ezt nem értem. Vagy talán azt akarja értetni a tisztelt képviselő ur, hogy ha két tanú előtt keletkezik a szerződés, az ha netalán az illető meg lenne csalva, még revocálható: inig ellenben a közjegyzői okmány nem revocálható; ha ezt akarja 6-