Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-247
247. országos illés május 29. 1874. 307 kőzik és mely a dijért való képviselést kizárólag az ügyvédi karra kívánja szorítani. Egyébiránt megjegyzem, hogy midőn a 6-ik §-ról van szó: a 38-ik §-nak intézkedése nem lehet döntő ; hanem ellenkezőleg a 38. §. leszen megállapítandó a 6. §-hoz képest. Különben én részemről nem tartom azt, hogy azon lehetőség, hogy egy ügyvéd eventualiter oly hatóságnál, mely nem bíróság, folyamodványokat ad be, melyre egyébiránt dij nélkül bárki jogositva lesz; de bizonyos értelemben bárki lesz jogositva dij mellett is, a mint például a földbirtokosnak a meghatalmazottja, ki hivatalnoka, de nem ügyvéd, s ki dijt tmz, bizonyosan jogositva lesz, — hogy ugy szóljak — urának nevében ily kérvényeket beadni; mondom, nem tartom azt, hogy azon lehetőség, hogy egy ügyvéd, ki folyamodványt ad be az ilyen hatóságnál: az az ügyvéd, a ki a jogoknak a törvény utján való érvényesítésével foglalkozik: terheltessék a teljes közigazgatási jogoknak és pénzügyi jogoknak tanulásával és ezekről a vizsga letételével. Tökéletesen lehetetlennek tartom azt is, hogy egy ilyen ügyvéd, ha komolyan kívántatik tőle: e tárgyakban a vizsgát valóban képes is legyen letenni. Ajánlom módositványomat a tisztelt háznak. Csemeghy Károly: Tisztelt ház! Arra nézve, hogy szükséges-e, hogy a vizsga a közigazgatási és pénzügyi törvényekből is letétessék : irányadónak én azt tartom, hogy vajon szükséges-e,. hogy az ügyvéd a közigazgatási és pénzügyi törvényeket tudja. Én pedig ezen törvények tudását lényegesen szükségesnek tartom az ügyvédre nézve. Bocsánatot kérek, nem csak azon jogok sértethetnek meg, melyeknek megsértése a bírói eljárás tárgyát képezi; hanem megsértethetnek azon jogok is, melyeknek orvoslása közigazgatási utón eszközlendő. Ezt föltételezi a bírói hatalomról szóló alaptörvénynek első §-a, midőn azt mondja, hogy a törvénykezés a közigazgatástól elkülönittetik. E kettő igaz, hogy külön functioja az államéletnek; de nem annyira különvált, mint például két inorganicus testnek egymás mellé helyezése. Az államéletben az egyik szál a másikba mindig belenyúl, nem lehet azt annyira szétszakitani, hogy a kettő közt az összefüggés egészen elváljék. Nagy kérdést képez az mindig: meghatározni, hogy mi a közigazgatáti ügy és mi a szorosan vett birói ügy. Ha az ügyvéd nem ismeri a közigazgatási törvényeket, és az ezen törvények alapján kiadott azoknak megfelelő rendeleteket : már azon kérdésben, hogy a biró elé tartozik ezen ügy, vagy a közigazgatás elé, nem fogja magát tájékozni. Már pedig a hatalmak összeütközése egy rendezett államban, a mennyire lehetséges, mindig kerülendő. Ez összeütközés pedig okvetlenül be fog következni, hogy ha a közigazgatás terére tartozó ügy birói útra jut; vagy pedig ha a bíróság elé tartozó kérdés a közigazgatás terén intéztetik el. Tehát igenis lényegesen szükségesnek tartom azt, hogy az ügyvéd az államélet mindkét tényezőjének tudományában teljes jártassággal birjon, és hogyha ez szükséges: ebből szerintem okvetlenül következik, hogy abból egyszersmind vizsgát is tegyen. Egyébiránt Hoffmann képviselő ur azt mondta, hogy ő nem is tudja, hogy bárhol a világon létezzék állam, hol az ügyvédre nézve a közigazgatási törvények tudása megkívántatik. Én az ellenkezőt mondhatom, én alig ismerek államot, melyben a közigazgatási törvényeknek tudása nem kívántatnék meg! Dolgokban, melyekre nézve Magyarország viszonyainál fogva a fejlődés azon fokán nem áll, mint a mely fokon állanak más országok: nagyon természetesen szükségszerűen oda vezetnek bennünket, hogy minták után nézzünk. A legkiműveltebb, a legrészletesebb és hosszúbb időn át legkifejlettebb szabályokban cuimináló közigazgatása van Francziaországnak. Ezen tekintetben Francziaország minta országnak állitható ; ott sokkal tágabb, a conseil d'état számtalan határozatai által elvekre reducált közigazgatási szabályok léteznek. Nagyobb tehát azon terület, melyet az ügyvédnek ott ismernie kell, mint Magyarországon. És mégis itt van kezemben egy munka,, melynek tekintélyét, melynek döntő erejét nem hiszem, hogy Hoffman képviselő ur tagadja: Dupin munkája, melynek egyik fejezete erről szól: „etudes necessaires a ravocat" az ügyvédnek szükséges tudományokról. Ezek közt külön fejezetet képez a Droit administrativ. a közigazgatási jog. Nem is lehet ez máskép; mint mondtam, már azon szempontnál fogva sem lehet máskép: mert a jogok megsértethetnek közigazgatási cselekmények által, és megsértethetnek birói útra tartozó cselekmények által. A pénzügyi törvényekre vonatkozólag csak egyet vagyok bátor fölhozni. A törvényszék előtt tárgyaltatnak a pénzügyi kihágások; a törvény helyezte ezeket a birói hatás alá. Mikép lehet tehát, hogy az ügyvéd védje pénzügyi kihágás esetében a felet, hogy ha megtagadjuk azon kötelességét, hogy a pénzügyi törvényeket tanulja; ha pedig tanulta : akkor vizsgát is tehet belőlük és hogy tudja, annak mérvéül csak a vizsga szolgálhat. Én tehát nem vagyok képes Hoffman képviselőtársam nézetét elfogadni és ajánlom a §. elfogadását. {Élénk helyeslés.) Lázár Ádám: Tisztelt ház! Azt hittem, hogy mind Hoffman, mind Csemeghy tisztelt képviselő urak egészen más irányban fogják ezen kérdést fölvilágosítani, értem tudniillik nehogy a képviselő az ezen czikknek könnyű szerreli elfogadása által egy oly tömkelegbe jusson, a mely később a vizsgák letételénél fog mutatkozni; itt ugyanis Id mondatik 39*
