Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-247
304 247. országos ülés május 29. 1874. rántsem mutatkozott oly égetőnek, mint épen ezen a pályán, a melyről szó van Azt mondotta a jákó-halmi kerületnek képviselője, hogy a két évi praxisra nézve vele egyet fogok érteni: mert az orvosoknál is elégséges a két év; és ha mint cultusminister ezt nem láttam volna elégségesnek: megtettem volna annak idején ez iránt az intézkedéseket. Nem áll egészen a parifícatio, mert nagy különbség van azon praxis között, melyet a tanár közvetlen útmutatása mellett kiszabott órákban és időben az orvos gyűjt magának és a közt, melyet a jogásznak kell gyűjteni a gyakorlati életben. De ha állana is tökéletesen a parallela : én ítéletet hozni oly tárgyak fölött nem igen szoktam, a melyekből kellő szakképzettséggel nem birok. (Élénk tetszés és derültség.) Habár mint cultusministert ő fölsége kegyelme az oktatásügy élére állított, igen is éreztem, hogy sok szak van, melyekre magamnak döntő szavazatot, mások tanácsa nélkül nem arrogálhatok. Ily szak különösen az orvosi, s meg lehet győződve a tisztelt képviselő ur, hogyha az illető szakkörből ugy sürgették volna a praxis idejének meghosszabbítását az orvosoknál, a mint itt sürgettetik; vagy ha én azon szakképzettséggel bírnék azon pályán, és ugy ítélhetném meg szükségét, mint itt ítélhetem meg: megtettem volna és nem lenne két, lenne három évi praxis. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt ennek a jövője is ugy hiszem, közel van. 1873-ban a lajthántuli tartományokban egy rendelet jelent meg, mely kimondotta, hogy a kik egészségügyi közszolgálatba akarnak lépni: az orvosi tudorságon kívül még külön gyakorlati vizsgának kötelesek magukat alá vetni; hogy pedig ezt le tehessék : az orvos-tudorság után vagy két évi praxis valamely kórházban, vagy három évi magánpraxis kívántatik. Tehát itt is közel állunk oly intézkedésekhez, melyek hasonlók azokhoz, minők itt az ügyvédi pályánál kívántatnak. (Helyeslés.) Az volt mondva, hagyjuk a kereslet és kínálat közti szabadságot, majd helyre áll a kellő egyensúly. Ne intézkedjünk törvény által, ne vegyük elejét a dolgok természetes fejlődésének. Igen: ha a kereslet és kínálat közti arány nem volna már megzavarva. De nem tettünk-e igen sokat arra, hogy ez megtörténjék? Nem szaporitottuk-e a jogtanodákat és intézeteket és pedig nemcsak a tökéletesen, hanem a tökéletlenül szervezetteket is ? Nem szolgáltattunk-e ezáltal magunk alkalmat, hogy ezen arány megzavartatott? És most, hogy áll a dolog? Keresik-e a felek az ügyvédet? Igen sok jeles és kitűnő ügyvédre nézve áll ez; de aki ismeri viszonyainkat: azt is tudja, hogy gyakran az ügyvéd keresi a feleket, hogy gyakran nem őt kínálják meg a perrel, hanem ő keresi, teremti a pert. (Ugy van! Helyeslés.) így nem lehet hagyni a dolgot; hanem oly irányba kell az ügyet terelnünk, mely a dolog természetének inkább megfelel. Ez csupán a magasabb képesitvénynek követelése, mert ez egyaránt áll a gazdagra és szegényre, nem sújtja az egyiket inkább, mint a másikat; sőt, a mint már mondottam, a szegénynek előnyére van annyiban: mennyiben neki biztosabb jövendőt szerez; mert most az ügyvédek sokasága mellett a diploma gyakran csak a jövőre szóló utalvány; holott ha szigorúbb képesítési föltételek mellett sikerül az ügyvédi kar számát kisebb, de annál képzettebb körre szorítani: a diploma egyszersmind az ügyvéd családi existentiájának biztosabb alapját fogja képezni. (Helyeslés.) Ezek, tisztelt ház, azon nézetek, melyek e törvény alkotásánál, különösen ezen §-nál irányadóul szolgáltak. A biró az uralkodó, az államhatalom, az ügyvéd a népnek szava, monda egy hires franczia jogtudós. Óhajtom és kívánom, hogy a nép szavát az igazságszolgáltatás körül csakis hivatott, képesített férfiak képviseljék és hangoztassák, és ép azért ajánlom e szakasz változatlan elfogadását. {Élénk hosszas helyeslés és éljenzés) Elnök: Miután a központi bizottság javaslata és a beadott módositványok közt eltérés főkép a jogtudorok és a joggyakorlat kérdésében fordul elő: azt hiszem, helyesen cselekszem, midőn e két kérdést külön bocsátom szavazás alá. Elfogadja-e a tisztelt ház a központi bizottság javaslatát, mely szerint az ügyvédi vizsgára bocsáttatáshoz a tudori foknak valamely belföldi egyetemen való elnyerése megkívántatik, vagy sem? (Elfogadjukl Nem fogadjukl) A kik elfogadják, méltóztassanak föíállni. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja azon elvet, hogy a jogtudorság megkívántatik. Következik a második kérdés: elfogadja-e a ház a központi bizottság azon javaslatát, mely szerint a joggyakorlat tartama három évben állapittatik meg? A kik a központi bizottság erre vonatkozó javaslatát elfogadják : méltóztassanak föíállni. (Megtörténik.) A ház többsége a központi bizottság ezen javaslatát elfogadja. Ennélfogva, tisztelt ház, a beadott módositványok azon része, mely a jogtudorság és joggyakorlat idejének megállapítására vonatkozik, ezen szavazás folytán elesik. Következik az 5. §. pontonkénti megszavazása. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa az első bekezdést.) Elnök: Az első bekezdésben előforduló „vizsga" szó helyett Solymossy képviselő „vizsgálat" szót hoz javaslatba. (Marád a szöveg.) Méltóztatnak a központi bizottság szövegezését elfogadni? (Elfogadjuk l) Tehát maradja „vizsga" szó. Szeniczey Ödön jegjn® (olvassa az 1-ső pontot, mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 2-ik pontot.)