Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-246
246. országos ülés különben igen igazságtalan monopóliumot látnék az ügyvédségből alakítva az egyetemi tanuló ifjúság számára. De épen azért, ha ily föltétellel elfogadom a tudori szigorlatot: elfogadom igen nevezetes megnehezítését annak, a ki az ügyvédi pályára lép; de elfogadom oly megnehezítését, mely annak elméleti tudományos kiképeztetését jobban biztosítja, elősegíti, és mely egyenlő mértékkel mér, — mint Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam mondta — a gazdagnak és szegénynek; még ellenben a gyakorlati időnek meghosszabbítása az elméleti képzettségre igen csekély és nem közvetlen csak közvetett befolyással van; de nagyon különböző mértékkel mér a vagyonosnak és szegénynek, megnehezíti pályáját nem a kevésbé tanultnak, képzettnek a többet tanulttal és képzettel szemben, de a szegényebbnek a vagyonosabbal szemben. Épen azért, mivel ez az igazságérzettel ellenkezik : én a gyakorlati idő fölemelését nem pártolom. Hivatkoznak, a kik a gyakorlati idő meghoszszabbitását pártolják, a külföldre. Én, tisztelt ház! megvallom, hogy a gyakori hivatkozást a külföldre nem nagyon kedvelem és belőle mindig csak cum grano salis szeretek venni ; mert a fődolog mindég az. hogy minden ország a maga viszonyait vegye figyelembe, ne utánozza a másét. Fölhozatott különösen Anglia és Austria, hol öt illetőleg hét évi gyakorlat kívántatik. De legyen szabad figyelmeztetnem az illetőket arra, hogy az egyikben, Austriában nevezetesen az ügyvédek száma is meg volt határozva, a miből nagyon természetesen következett az, hogy rövidebb gyakorlati idő után is igen nehezen tudott volna önálló ügyvédségre vergődni a kezdő, mint a hogy vergődött. A másikban pedig a történeti fejlődés más. De ha bármely ország példájából meggyőződném, hogy ott is előbb rövidebb időre lett volna szabva a gyakorlati idő, és csak most emelték volna föl azt: belátnám a fölemelés szükségét. Ezek régi dolgok, megmaradtak máig, miután szükségét sem látták, hogy megújítsák, s alkalom sem volt. De bátor leszek egy közelebbi példára hivatkozni, az olasz parlamentre, mely épen most foglalkozik az ügyvédség rendezésével és csak annyival van előbbre, hogy ott már a felsőház tárgyalja. Az olasz képviselő kamara márczius 25-diki ülésében minden ellenvetés nélkül fogadott el 4. czikk gyanánt következő rendeletet : hogy a ki ügyvéd akar lenni: annak legalább két évet kell tölteni gyakorlaton ügyvédi irodában és ugyanezen két év alatt a bírósági tárgyalásokat is hallgatnia kell. Ez már mostani példa, ez most történik; nem pedig régi maradvány, traditio, a mire a tisztelt államtitkár ur hivatkozott. május 28. 1874. 295 Átal ános nemzetgazdászati, politikai szempontok, melyeket Oláh Gyula tisztelt barátom érintett, kívánják azt minden államban, de talán nálunk még inkább mint más országban, hogy senki ne akadályoztassák önállóságra való vergődésében, ne nehezíttessék meg az , hogy családot alapithasson, hogy saját képességével, munkájával kereshesse meg kenyerét, függetlenül attól, hogy másnak vagyoni állása, vagy másnak keresete nyújtson neki erre alkalmat. E tekintetben én azonban magasabb szempontokból mindenesetre ellenzem a gyakorlati évek fölemelését és különösen arra vagyok bátor figyelmeztetni a tisztelt házat, hogy az ilyen nehezítések által, melyek épen a szegényebbeknek nehezítik meg az önállóságra vergődést: a proletarius képződését, gyarapodását mozdítják elő, a mi már magában elég lenne arra, hogy a fölemelést kerüljük. Azt mondják, hogy épen ezt szükséges megakadályozni : mert szerfölött sokan tódulnak az ügyvédi pályára, mert igen sok ügyvéd van. Erre is megfelelt Oláh Gyula tisztelt barátom, és habár bizonyos fokig osztozom is nézetében, hogy az örvendetes dolog : én azt hiszem, hogy ha nem is örvendünk rajta, de törvényhozási intézményekkel törvényekkel akarni akadályoztatni teljesen nem czélszerü. Valamint minden dolognak ára, ugy a pályaválasztás is a kereslet és kínálat a természet egyensúly-szabályai szerint intézi el önmagát: azt akár előmozdítani, akár hátráltatni akarni, csak zavarja az egyensúlyt mint a vér egészséges keringését és épen oly rósz valami pályára menetelt megakadályoztatni, mint mesterségesen arra erőszakolni. Én megengedem, hogy kivánatos volna, hogy a fiatalság, sok más pályát válaszszon, kivánatos volna, hogy sokan igyekeznének magokat a katonai pályán kiművelni; de mi annak oka, hogy oly kevés magyar fiatal ember akar a katonai pályán maradni? mi annak az oka hogy a kik belejutnak is : igyekeznek onnan szabadulni ? nem a törvény; hanem azon eljárás oka, a mely a közös hadseregből a magyar embert valósággal elriasztja. Ha ezen helyzetet akarjuk előidézni az ügyvédi pályán is: én azt viszás eljárásnak tartom. Ha ezen nézetet egész következetes logikával viszszük keresztül, akkor oda jutunk, hová Hoffmann Pál tisztelt képviselő ur mutatott, hogy akkor határozzuk meg az ügyvédek számát, sőt én még tovább megyek: még az iskolában határozzuk meg. hogy hányat szabad évenként bevenni. Akkor azután legalább logika lesz az eljárásban, akkor azután azon ügyvédek; mert ugy látom, hogy némelyek erre súlyt fektettek, azon ügyvédek gazdagabbak lesznek, és ha attól függ a tekintély, tekintélyesek is lesznek. Gazdagabbak lesznek: mert meg lévén zavarva a természetes egyensúly, az ügyvéd sokkal jobban megfizetteti munkáját, de megfizetteti a közönség által.
