Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-246
296 246. országos ülés május 28. 1874. Azt mondják : az ügyvédi karnak tekintélyét J kell emelni, és azért szükséges a hosszabb gyakorlati idő. Én megengedem, hogy van valami ebben; de azt hiszem, hogy azok, kik ezt mondják, viszont megengedik nekem azt, hogy 1848. előtt a magyar ügyvédnek oly tekintélyes volt állása, hogy jó volna, ha most csak ahoz hasonlót érnénk el. Az akkori ügyvédi kar soraiból emelkedett ki egy-egy Kossuth is például és azt hiszem, hogy ő ugyan legfényesebb, de csak egy csillaga azon hosszú sorozatnak, melyben annyi jeles hazafi fényes neve foglaltatik: — és akkor az ügyvédi praxisra 2 év elég volt. Hogy alászállott az ügyvédi kar tekintélye 1848. óta: ezt korántsem a két évi gyakorlat okozta, okozták bizonyos körülmények az 50-es és mások a 60-as években. Az 50-es években tudjuk, hogy az elnyomó hatalom saját, más tartománybeli, ránk nézve idegen embereit száilitotta be hozzánk tömegesen, azoknak adta a legjobb hivatalokat és ha az ügyvédeket az állam fizetné, bizonyosan ügyvédeket is hozott volna; de tudta, hogy azoknak nem lenne keresete. Hozott azonban bírákat, kik tudván, hogy az ügyvédi kar hazafias : föladatuknak tartották tervszerüleg minden módon az ügyvédi kar tekintélyét aláásni, önállóságát megmételyezni. Tapasztaltuk akkor, hogy az 50-es években akadtak olyan ügyvédek, kik csupa hizelgésből, bár senki által nem kényszerittettek, németül allegáltak. Ez jele volt annak, hogy az ügyvédi kar mindennek alávetette magát. így ment ez tovább mindaddig, mig változván a körülmények, ismét hazai birák vették át az igazságszolgáltatást az idegenek kezéből; de, fájdalom, sok esetben, azok irányát és traditioit örökölték az ügyvédekre nézve, ugy hogy némi antagonismus fejlődött a birák és ügyvédek közt, s a birák inkább aláásták, mint emelték az ügyvédek tekintélyét; sok esetben a német időből vett traditio szerint azokkal, kik tudtak hízelegni, egy kézre dolgoztak. Innen eredt, hogy önálló ügyvédek, kik ilyenre nem voltak képesek, sok rövidséget szenvedtek, nevezetesen a dijak megállapításánál. A ki ezt el akarta kerülni; az más utón segitett magán nagyobb : előlegekkel, s máskép igyekezett magát kártalanítani. S ez igy lesz mindaddig, mig az ügyvéd biztosítva nem lesz arról, hogy valóban megérdemelt dija megállapíttatik. A 60-as években föl volt említve, milyen könnyen bocsáttattak át az ügyvédi vizsgán az emberek. A vizsga inkább tréfa, mint komolyság volt. Némely esetben indokolt volt ez azok irányában, kik az elnyomatás korszakában nem juthattak diplomához. De nemcsak ezekre szorítkozott a dolog. Én is tudom azon esetet, mit tisztelt Hoffmann képviselőtársam fölemiitett. csak annyiban nem volt igaza, hogy az illető nem timár, hanem szűcs volt. (Derültség.) Ezek által sülyedt le az ügyvédek tekintélye, s nem a két évi gyakorlat által. Ezek után röviden összefoglalva véleményemet, abban öszpontositom, hogy a gyakorlati idő meghosszabbítása az elméleti kiképezésre nem szükséges, és annyival kevésbé akkor : ha a tisztelt ház a tudori szigorlatot mint képesitvényt megállapítja; minthogy pedig ez nem szükséges, és másrészről épen a szegényeknek nehezíti meg a vagyonosokkal szemben az önállóságra vergődést, és igy tehát ez az igazsággal is ellenkezik: én Oláh Gyula tisztelt képviselőtársam módositványát pártolom. (Helyeslés bal felől.) Elnök: A szólásra többen lévén még följegyezve : a tárgyalás holnap délelőtt 10 órakor folytattatni fog. {Ás ülés végződik d. u. 2 órakor.)
