Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-246

2&8 246. országos ülés május 28. 187*. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nemcsak e padokról, de a ház egyik padjáról sem hallható, hogy kasztokat hozzunk be, és a ki a jőzan demokratiának tiszta fogalmával bir: képes lesz meghúzni a demarcationalis vonalat. Nagyon sajnálom, hogy lenézést vont le szavaimból a tisztelt képviselő ur, mert minden osztályt respectálok, mely azt megérdemli, és egyátalában nem czéloztam, ámbár nem vagyok barátja a doctoroknak; mert látom, hogy a régi iskolából több jeles ember került ki, mint az ujabb — tudori növendékekből. (Helyeslés szélső hal felöl.) Matuska Péter: Tisztelt képviselőház! Csak néhány szót fogok a tisztelt ház engedelmével mondani. A milyen igaz az, tisztelt képviselőház, hogy a törvényhozásnak föladata jogállamot létesíteni, és a jogállamot föntartani és terjeszteni: olyan igaz az is-, hogy mindazon közegeknek, melyek a jogállam létesítéséhez járulnak, különösen az igazságszolgáltatási közegeknek, minél nagyobb képességre és tekintélyre való emelése szükséges. Láttuk kitűzve az ókorban, és látjuk az ujabb korban, hogy az államok mivelődési fokának mintegy mérlege abban találandó, hogy milyen az igazságszolgáltatásban résztvevő bírói és ügyvédi kar. Róma és a régi Görögország akkor virágoztak legjobban, akkor volt legjobb az igazságszolgáltatás, legbizto sabb a vagyon: mikor az úgynevezett juris periti emberek, kik a polgárok ügyeinek védelmére keltek, kellő képzettséggel és gyakorlati képességgel birtak. Annál fogva, miután a mint azt tisztelt képv. társam Hoffmann beszéde végelemezésében szintén állította, a jogszigorlat a jelenlegi tanrendszer mellett, csakugyan egyedüli eszköz arra nézve, hogy az illetők tudományos képességűket bizonyítsák és igazolják ; és miután az akadémiáknál folytatott tanrendszer és egyetemi tanrendszer mellett más tekintetben és más utón garantiát szerezni nem lehet, minthogy a kik a nyilvános pályára lépnek, csakugyan az elméleti képességet megszerezték: a jogszigorlatokat föntartanunk szükséges. Mondatott ugyancsak Hoffmann képviselő ur által, hogy e jogszigorlatok csak encyclopaedikus ismereteket kivannak meg: épen azért kívánja a törvényjavaslat is, hogy azok, kik az ügyvédi pályára lépnek, legalább az encyclopaedikus ismeretekről tegyenek tanúságot. Solymossy képviselő ur olyformán támadta meg a törvényjavaslatnak ezen intézkedését, hogy ő monopóliumot nem kíván, hogy ő mindenütt a szabad versenynek, a szabad társulásnak pártolója. A törvényjavaslat nem is állit föl semminemű monopóliumot ; hanem mindenkire nézve, ki elméleti képességéről tanúságot tenni akar, arról, hogy azon bizonyos tudományos fokot elérte: mindenkinek szabaddá teszi az ügyvédség elnyerhetését. Ennélfogva én az átalános tárgyalás alkalmával mondottakra utalva, a §-t föntartatni kérem. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Midőn Hoffmann képviselőtársam beszélni kezdett, sokáig azt hittem, hogy nem lesz miért emeljek szót: mert ő fényesen indokolta azt, hogy a doctoratust az ügyvédségre kötelezöleg kimondani nem kell; midőn pedig beszédét befejezte, aztgondoltam, hogy én igen röviden végezhetem beszédemet: mert mindössze csak oly argumentumokat mondhatnék, melyeket Hoffmann képviselő ur elmondván a javaslat mellett szavazott: én ugyanazon okokat elmondva, a javaslat ellen szavazok. Azonban mióta ez megtörtént, fölhozattak e kérdésben némely észrevételek, a melyek következtében, miután a szerkezet ellen fogok szavazni: pár szóval indokolni kívánom szavazatomat. Legelőször is meg kell jegyeznem azt, hogy én ugyan a parlament kötelességének nem tekintem azt, hogy kikutassa az országban levő előítéleteket, és azután hozzon törvényt; de ismét nem tekintem a parlamentet az ország oly korlátlan urának sem, hogy a parlament jogositva legyen oly törvényt hozni, mely az ország közvéleményének nem kell; (Helyeslés balfelől) mert ha elfogadtatnék, ezek után a Schvvarcz Gyula képviselő ur által fölállított, — és nem tagadom, több oldalról tetszésben részesült — theoria: akkor a parlamentalismus sem volna más, mint egy tanácskozó testület által gyakorolt absolutismus; nekem pedig a százfejü absolutismus még kevésbbé kell, mint az egyfejű. Mindenütt, hol a valódi parlamentalismust értik, mind a parlamentek, mind a publicisták világszerte azt tartották föladatuknak: megcsinálni a közvéleményt, és mikor a közvélemény meg volt, megalkotni a törvényt; nem pedig törvény alkotását kezdeni szemben az országos kövéleménynyel, mert utoljára is a törvényt a nemzet megnyugtatására, kielégítésére kell alkotni; nem pedig egyes emberek, legyen az akár 400 ember véleménye, theoriája szerint. Csak oly törvény, melyet a közvélemény arra elkészülve acceptál, hozott jó eredményt, és bárhol a világon, csakis az ily előkészített törvény fog jó eredményt hozni. Azért van Angliában a törvény iránti tisztelet, azért van a törvénynek állandósága; mig ott, a hol theoriák szerint a szobákból diktálják a törvényt a meg nem érett közvéleménynek: az állandóságában meg nem tartható. Azt is mondta a tisztelt képviselő ur, és ez az egyik ok, a miért föl kell szólalnom, hogy aristocratikus szempont az: ha valaki nem akarja kötelezővé tenni az ügyvédségre a tudori szigorlatot. Én mindenki iránt, ki a tudományos pályán halad, és mentül följebb halad, annál nagyobb tisztelettel [ viseltetem, én nagyon tisztelem a philosophiae- doci torokat, nagyon tisztelem az orvos-tudorokat, tisz-