Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-246
246. országos ülés május 28. 1874. 2Sí) 1 telem a tudomány magaslatán álló egyéneket, de nem hiszem, hogy e tiszteletnek vétsek az által, hogy ha azt mondom: azonban ezen nagy foka az elméleti képzettségnek e vagy ama pályán nem szükséges. Utoljára tiszteletlenség és aristocratismus volna az is, ha valaki azt mondaná, hogy például egy csizmadiának nem kell juris doctornak lenni. (Derültség.) Engedje meg, itt a praktikus fölfogás a kérdés ; nem pedig az, hogy az ember tisztelettel viseltetik-e a tudomány vagy a doctoratus iránt. Különben mi az én nézetemet illeti, az főleg onnan ered, a miért én részemről a tudorság kötelezővé tételét az ügyvédségre nézve el nem fogadhatom, és miért ennek elfogadását, őszintén kimondom, veszélyesnek, károsnak és rosznak tartom, és erre főindokom: az, hogy én ismerem az ügyvédi hivatás fontosságát, akarom, hogy az ügyvéd képzett és tekintélyes ember legyen; de mégis azt nem akarom, hogy az ügyvéd a törvény határozatainál fogva már a tudomány magasabb színvonalára helyeztessék, mint az országnak birái; mert fordított világnak tartanám azt, ha utoljára jogosan és törvénynyel a kezében, az ügyvéd arra hivatkozhatnék, hogy neki nagyobb qualificatiója van, mint az ország legfőbb törvényszéke tagjainak. Ez, szerintem, azon politikai szempont, a miért én a tudorságot nem tartom kötelezőleg elfogadhatónak. De őszintén megvallom, nem tartom szükségesnek sem, nem pedig azért, mert ha jó vizsgarendszer van, ha az állam vizsgálatok szigorúan megfejtetnek: akkor meg lehet az elméleti előhaladásról kellőleg győződni a tudorság kötelezővé tétele nélkül is; ha pedig nem vagyunk képesek szigorú vizsgákat tartani : akkor a tudorság is lehet — épen ugy, mint volt már a világon ily egyetem — csupa formalitássá, melyben semmi garantia nem fekszik. (Helyeslés bal felöl) Garantia fekszik a vizsgák berendezésében és szigorú alkalmazásukban, és ha ez alkalmaztatik az ügynevezett államvizsgáknál: a képességről meg lehet győződni épen ugy, mint a doctori szigorlatnál ; mig ha nem alkalmaztatik a doctori szigorlatnál : az sem fog érni többet, mint a másik. (Helyeslés bal felől.) De nem is tudom — nem akarok jelenleg a főtanodák rendezéséről értekezni — nem tudom, hogy hogyan is fog az majd megállani. Még ma legnagyobb része azon intézeteknek, hol a jogra tanulók készülnek, nincs képesítve arra, hogy a tudományokban a tudorságig elővigye a fiatalságot. Az egyetem rendezése még nyilt kérdés ; lehet különfélekép végrehajtani; de igen sokaknak nézete, hogy a doctoratus az egyetem által adott oly fokozat, — mondom sokaknak van az a nézete, — melyet az egyetem saját polgárainak ad. Nem tudom, hogy hogyan fog nálunk rendeztetni; mert mindkét nézetnek tekintélyes védői és barátai vanKÉFV. H. NAPLÓ. 18l-f. X. KÖTKT. nak mindenütt a világon. Mindenesetre, még mielőtt ezen kérdés el nem döntetik, már kötelezővé tenni a doctorátust, véghetetlen zavart és bonyadalmat okozna. Végtére is én nem tartozom azok közé, a kik kívánják, hogy mentül többen lépjenek az ügyvédi pályára. Merek hivatkozni arra, hogy már jó idővel ez előtt irtam is éppen fiatalságunkhoz még a 60-as évek elején, vagy az 50-es évek végén, figyelmeztetve a veszélyre, a mi abból ered, ha minden ember jogász, ügyvéd vagy bíró akar lenni; de nem hiszem, hogy az, a mi itt javasoltatik : helyes módja volna a megakadályozásnak. Helyes módja az, ha iskolák állítása és más irányú pábyák megnyitása után vezetjük a fiatalságot arra, hogy ne akarjanak mind jogászok lenni; de nem helyes az az ut, a mely a szegény emberre nézve megnehezíti a pályát ; a vagyonos számára pedig nem nehezíti meg. Nem helyes egy pályán sem, nemcsak a jogászin, oly követelésekkel állani elő, melyek mellett valaki, mire megszerzi azon okmányt, a melynek alapján még meg kell, hogy kezdje, hogy életet alapítson magának : már a 29-ik, 30-ik évét érje el. Méltóztassanak meggondolni, hogy ha mostani rendszerünket veszszük: nincs eshetőség, hogy valaki fiatalabb korban, mint 27 éves korában, az ügyvédi diplomát elnyerje. Méltóztassék a tisztelt tanár ur kiszámítani: 10—11 éves korában végzi az ifjú az elemi iskolákat, ezután jő 8 gymnásiumi osztály, s így már 19 éves akkor következik a 4 évi jogi tanfolyam ez 23: tehát 27 éves korában kaphatja csak meg diplomáját. Én ezt nem tartom helyes eljárásnak, s éppen azért részemről, mig a 3 évi gyakorlatot elvégre el tudnám fogadni, bár rá állók a kettőre is : a jogtudórságnak kötelezővé tételet nem fogadom el. Most még csak azon módositványra teszek észrevételt, a mely azt mondja, hogy elfogadja a jogtudórságot, elfogadja a három évi gyakorlatot; • de ki kívánja hagyatni azt, hogy a gyakorlatból egy év a tudorság elnyerése után legyen megtartva. Engedelmet kérek, ezen felfogás helyességét, logikus voltát nem birom elismerni. Vagy szükséges a kellő elméleti képzettségre a jogtudorság, vagy nem? Ha nem szükséges: ne tegyük bele; ha szükséges: akkor mégis csak kell. hogy valaki legalább egy évet akkor gyakoroljon, midőn már az elméleti képzettséget, melyet szükségesnek tartunk, megnyerte. Tehát ezen módositványt pártolni semmiesetre nem tudnám; hanem elfogadom első pontjában föltétlenül;, s kész vagyok a másodikban is elfogadni Solymosy inditványát, az az a jogtudorság kötelezővé tételének kihagyását, azután a két évet, bár a három évi gyakorlatot sem ellenzem. 37
