Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-246

246. országos ülés május 28. 1874. 287 önző. ioealis, particularis érdekeinek,* előítéleteinek, elfogultságának s hogy azoknak hízelegjen; hanem azt hiszem, hogy ellenkezőleg az hivatása a parla­mentnek, hogy fölvilágosítsa és vezesse a házon kivül lévő tömeget, s adja meg a tömeg nézeteinek a korszerű üdvös irányt. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy nagyon is ártunk a közérdeknek az ily előítéletekkel, melyek a liberális pártba külföldről, egészen másnemű vi­szonyok pressioja alól időről-időre át-átszivárogva, a szabadelvüség barátai által is — megengedem — jóhiszemüleg hangoztattatnak, s különösen a Bach­időszak és későbbi reactionarus időszak reminiscen­tiái folytán nálunk mindinkább mély gyökeret vert. Tisztelt barátaim azt vélik, hogy a liberalismus érdekében beszélnek, midőn a tömeg egy része, illetőleg az érdekelt felek előítéletének tömjéneznek; de, — ne tagadjuk, — hogy nagyon is meg van itt bizonyos önzés, bizonyos egoismus a játékban, melyet a képviselő ur talán jószívűségből vagy kö­nyörületből tolmácsolt az ifjúság iránt; egois­mus, mely azt hiszi, hogy ha a lehető legkényelme­sebb utón készül is az ügyvédi pályára: magasabb polczra fog jutni a társadalomban, mint más pályán, mely nehezebb munkát kivan; meglehet, hogy az ily részvétnek, könyörületnek az ifjúság egy része iránt, forrása egy nemes érzelem; de azt is tudom, hogy e nemes érzelemnek végforrása meg csalódás. Sokszor hallottam mondatni, — és legyen sza­bad ezt nekem is, mint az ifjabb generatio tagjának kijelentenem, — hogy valódi átok a hazára nézve, mint már 30—40 évvel ezelőtt átkosnak tekintették nemzetünk reformerjei, hogy nálunk, és ugyan nemcsak az én generatiom, de a nálam éltesebb generatiok­ban is egy sajátságos áramlat kiirthatatlan makacs­sággal, megrögzött és a nép életébe behatott, a melynél fogva mindenki csak fejmunkával akarja majdan keresni kenyerét, ügyvédi pályára készül. És mikor ezután a nemzet azt látja, hogy a társa­dalom oly hiányos, oly disintegraló elemekből áll; midőn látja, hogy a közgazdasági munka igényei­nek megfelelni nem képes: akkor mégis e házban oly nézeteket kell újra hallani, melyek a fiatalsá­got csak megerősíteni képesek azon hitben, hogy nincs más pálya, melyen vagyon, magasabb positiv és connexio nélkül magasabb polczra lehetne emel­kednie a társadalomban, mint az ügyvédi, — való­ban nagy hiba. (Helyeslés.) Méltóztassék megnézni az utolsó népszámlálási statistikát, Az ember csodálkozik, a külföldi ember nem akarja elhinni, s mindnyájan szomorkodunk, ha látjuk, hogy egy oly kisebb városban, melyben 13 —14 asztalos vagy esztergályos, és 4—5 lakatos, kovács lakik, 40 — 50 ügyvéd vagyon, (ügy van!) Uraim, ez nem egészséges állapot. Igaz. hogy a parlament nincs hivatva a nem­zettest társadalmi fejlődését mintegy agyagba vagy viaszba önteni; de igenis a szellemet, mely a társa­dalmat vezeti: a parlament van hivatva a törvény­hozás művei által irányozni; és ha azon férfiak, kikhez a tömeg bizalommal viseltetik, ennek ava­tatlanságát, meghiszem, jóhiszemüleg ily fölfogások­kal istápolják: akkor alig remélhetni, hogy ezen káros iránynak hamar vége lehessen; vagy hogy a legközelebbi nemzedéket más irányban haladni lát­hassuk. Ezeket kívántam megjegyezni, s azt hiszem, hogy ha azok, a miket mondottam, bírnak némi jelentősséggel; hogy ha nekünk hivatásunk, a magyar parlamentnek culturai hivatása, a törvény által is termékenyítőleg hatni a társadalmi latens erőkre, melyek a most még sok tekintetben hiányos magyar társadalmat fölépitik: akkor azt hiszem, hogy nagy szolgálatot teszünk a hazának, ha lemondunk mind­azon előítéletről és elfogultságról melyeknek valódi értéket nem igen szoktuk analisálni, de melyeket csak azért tartunk factoroknak, mert a közvélemény bizonyos része azt népszerűnek tartja. Ha mi a közönség egy vagy más része után akarunk indulni: akkor természetesen nem helyesen járunk el, hogy ha oly törvényt alkotunk, mely által leszoritta­tik az ifjúság nagy része az ügyvédi pályá­ról ; de hogy ha azon befolyás dominál bennünket, melynek tolmácsa ügyekeztem lenni: akkor nem lehet más teendőnk, mint, hogy ha azon elvek, me­lyeken a tőrvényjavaslat alapul, különben meggyő­zők, ezen elfogultság ne riasszon viszsza attól, hogy hozzájáruljunk, és teljes szivünkből kívánjuk az igazságügyminister urnák, kogy ezen törvényjavas­latot mielőbb kamatoztassa, gyümölcsöztesse a haza javára. ítészemről, ezen magasabb szempontból indulva ki, az 5. §-t elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől és a Jcöséppárton.) Solymossy Bálint: Tisztelt ház! Sza­vaim helyreigazítása tekintetéből kérek szót. Nagyon sajnálom, hogy a házszabályoknál fogva ez idő sze­rint csakis félremagyarázott szavaim helyreigazí­tására kell szorítkoznom. Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy én némi lenézéssel nyilatkoztam a doctori kar fölött. Bocsánatot kérek, én fölhívom a tisztelt miniszter urat, — mert legtöbbször hozzászóltam: vajon szavaimban ezt észrevette-e ? Odáig sem mentem, hogy azt tökéletesen mellőztetni kívántam volna; hanem azt mondottam, hogy én a doctori méltósá­got, — ha valaki súlyt fektet is arra, — kötelezőnek tekintetni nem kívánom. A mi a Junkerthumra való hivatkozást illeti, azt, megvallom, ez idő szerint ép nem találom he­lyénvalónak és alkalmazhatónak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom