Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-246
246. országos ülés május 28. 1874. 283 ket akarni kizárni azért, mert az előbbi nemzedékből több jutott be, mint a mennyi szükséges: nem tartom igazságosnak, ez kétszeres igazságtalanság volna. Azért, mert 1860—1870-ig egynéhány száz emberrel több jutott be az ügyvédségbe a laza kezelés folytán, most 1870-től 1880-ig ugyanazért néhány száz embert, a kik talán meglehet képzettek, eltiltani az ügyvédségtől: ezt nem tartom helyesnek. Ha a, tudorsággal a tisztelt igazságügyminister urnák talán ez volna a szándéka: akkor annál inkább ellenezném azt. De ismétlem, az államvizsgálatokat a mint most vannak : az elméleti képesség tekintetében elégségeseknek nem tartom ; annyival kevésbé tartom elégségeseknek azon szerkezetben, melyben az államvizsgálatok most a legújabban a jelen tanév második folyamában a közoktatásügyi minister ur egy rendelete következtében tartatnak. A tisztelt igazságügyminister ur egy rendelete következtében — ugyanis, nem tehetek róla, hogy a tisztelt házat talán un tatom; de ez a dologhoz tartozik, — a most folyó tanévben az úgynevezett államvizsgák rendszere olyképen alakíttatott át, hogy az államvizsgáknak legaiább egy része alig több, mint átmeneti vizsgának jelentőségével bir. így különösen azon államvizsga helyett, melyet eddigelé a második év után lehetett letenni: most az első év után egy kényszer-elővizsgálat lenne, melynek letétele előtt a további előhaladás nem tekintetik lehetőnek, s igy ezen vizsga csakugyan egy átmeneti vizsga niveaujára van lenyomva. Hihetőleg erre azon körülmény adott alkalmat, hogy tudniillik az egyetemi ifjak a jelenlegi tanszabadság mellett, oly kevés számmal tanulnak valójában, hogy nagyobb részre nézve bizonyos kényszer alkalmazás a tanulási szabadság megrövidítésével szükségesnek látszott. Ezen körülmény indíthatta a tisztelt igazságügyminister urat arra, hogy az államvizsgálatok rendszerében oly változtatást tegyen, a melyre nézve nézetem röviden abban öszpontosul,: hogy fognak talán e mellett többen tanulni mint jelenleg és az év folyamában ez el is fog éretni; de átalában véve a niveau, melyet a vizsga nyújt, alább fog szállani; mert az által, hogy igen rövid idő alatt készülnek a vizsga letételére a mértéket, melyet előhaladás tekintetében az illetőtől követelni lehet: okvetlenül le kell szállítani. így állván a dolog, az igy rendezett elméleti államvizsgálatokat nem tartom elégségeseknek, és miután más orvoslást nem látok, mint a rigorosumokat: kénytelen vagyok ezeket elfogadni. De ha ugy rendeztetnének a jogtanulmányi elméleti vizsgák, hogy azok ne csak átmeneti vizsgául tekintethessenek : akkor valóban nem látom át, hogy miért kelljen két vizsga ugyanazon tárgyban. Nézetem az, hogy mentül több a vizsga, annál kevesebb az eredmény. Véleményem szerint egyszer kell megvizsgálni az ifjút; de akkor alaposan. Egyátalában a fokozatos vizsgák nem hogy javítanának a dolgon, hanem roszabbitják azt; mert ennek a következése az, hogy az első évben keresztül lehet bocsátani az illetőt, mert ez csak az első év, a másodikon pedig azért kell keresztül bocsátani, mert hiszen az elsőt meghaladta, és igy egyik vizsgálat a másikat meggyöngíti; de mig ha tudja az illető, hogy csak egyszer fog megvizsgáltatni: meglehetünk győződve, hogy nagyobb lelkiismeretséggel fog elkészülni. Mindezek után tisztelt ház, összevonom a mondottakat a következőkben. Óhajtottam volna először: ha ezen §. öszhangzásba hozatott volna nem a most fönálló jogtudományi rendszerrel, hanem azon rendszerrel, a mely a kormány egy másik tagja által szándékoltatik már legközelebb behozatni; másodszor elfogadom az 5-ik §-t, a jelen szerkezetében a mint van, a mennyiben abban foglalt föltételeket a mostani körülmények között az ügyvédi képességre nézve szükségesnek tartom; de kijelentem, hogy én azokat az ügyvédi képességre, nem az illetők elrettentésére tartom szükségeseknek, s hogy azokat ugyanazon mértékben minden practicus jogára megállapítani kívánom, s hogy annak idejében a bírói képességre is elégségeseknek s sem csekélyebb, sem magasabb mértékben kiszabandóknak tartom. Solymossy Bálint:Tisztelt ház! Minthogy ezen 5-ik §. meglehetősen hosszú időre vette igénybe a tisztelt ház figyelmét, én igen rövid leszek. Ha a tisztelt előttem szólott nemcsak egy óhajtást fejtegetett volna és indokolt volna hosszasan, némely pontokra bátor volnék felelni; de minthogy nem adott be módositványt, csak óhajtását indokolta: tehát nem töltöm az időt, hogy azokra reflectáljak. Én az 5-ik §. lényegén kívánok változtatni, és ebből kifolyólag egy szövegezést is készítettéin, melyet később föl fogok olvasni, és leszek bátor a tisztelt háznak becses figyelmébe ajánlani. Először én a jogtudorságra vonatkozólag megjegyzem, hogy én azt az ügyvédségre jutás kötelező föltételéül nem kivánom kiterjeszteni; mert megvallom, hogy ha már egyszer az illető a jogi és államtudományi elméleti állam-vizsgát leteszi: én azt hiszem, hogy ezen vizsgálatok olyanok, a milyeneknek nézetem szerint a vizsgáknak lenni kell, tudniillik szigorúak és ha egyszer az elmélet terén valaki képességet tanúsított, hogy ugyanazon tárgyban még ujabban szigorlatot tegyen és kétszer, háromszor elméletileg megvizsgáltassák: nézetem szerint sem czélszerünek, sem szükségesnek nem tartom. Ott vannak az orvosok, egyetlenegy vizsgát tesznek, pedig azokra a vagyonnál becsesebb, az emberi élet van bízva: ha egyszer letették a vizsgálatot, kibocsájtatnak és működnek, a gyakorlati élet fejleszti ismereteiket. 36*
