Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-242

264 242. országos ülés május 19. 1874. Midőn én kijelentem, hogy nincsen bizalmam a pénzügyminister iránt: semmiképen sem akarom azt mondani, hogy nincs bizalmam hazafiságában ; hanem csak azt mondom, hogy csodákat mivelni 6 sem képes. Ha nem érzi magában az er.őt megküz­deni akár tiszttársaival, akár Lajthán-tuli úgyneve­zett collegáival: akkor a legjobb akarat mellett sem hozhatja rendbe az ország pénzügyeit. Engedje meg a tisztelt ház, hogy most csak röviden jelezzem álláspontomat azon különvélemény­nyel szemben, melyet a második osztály részéről Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam benyújtott. Kétséget nem szenved, hogy az ok, mely őt és tár­sait ezen különvélemény benyújtására birta: igen alapos. (Halljuk]) Valóban különösen hangzott tegnap is, ma is, tegnap a belügyminister ur részéről, ma a pénzügymi­nister ur részéről, hogy folyton kétségbevonják, sőt egyenesen tagadják azt, hogy az országban tulaj don­képen oly nagy pénzszükség, oly nagy pénznyomor legyen. A tisztelt belügyminister ur, felelve Irányi Dániel tisztelt barátomnak, arra hivatkozott, hogy ime P/2 milliót bocsátottunk rendelkezésére a ha­tóságoknak, és nem birták elfogyasztani. Alig folya­modott 11 megye, a 12-ik 50.000-et kért, és mi­kor útnak akartuk indítani, beérte 10.000-el, és most, ugy látszik, ez is fölösleges. (Halljuk/) A tisztelt pénzügyminister ur ugyanezen logikát követte, és azt felelte Tisza Kálmán tisztelt képviselő­társamnak, adatokat hozván föl, hogy ime ott van a ki­segélyező-egylet, a mely maga rendelkezik P/2 mil­lióval. Az osztrák nemzeti bank kegyes volt 6 mil­liót rendelkezésére bocsátani, és ime azóta eltelt hat hónap, és az ország alig volt képes annak felét fölhasználni; hanem azt, hogy milyen akadályok gördittetnek ugy a segélyező-egylet, mint a kormány részéről azok elé, kik a segélyt igénybe venni akar­ják : azt nagy bölcsen elhallgatták. Elfeledte tegnap a belügyminister ur elmondani azt, hogy csak azon föltétel alatt utalványoz a kormány pénzt : ha bi­zottságok, illetőleg a bizottsági tagok, a kik ezen kérvényt támogatják, jótállást vállalnak el a kor­mánynyal szemben. (Fölkiáltások jobb felől: A tör­vényben van ez!) Elég rósz, ha a törvényben van: akkor is elleneztem ezt; mert senki sem kívánja ugyan azt, ha már kölcsönt kell adni, hogy a kor­mány pénzt adjon minden biztosíték nélkül; de azt kívánni és kötni föltételül, hogy azok, a kik hivatva vannak a kérvényt támogatni, álljanak jót a kérvé­nyezőért : nem helyes; mert hol van az a bizottság, . a mely támog kormánynál a kérvényezőt, mi­kor tudja, hogy havaiami történik: ő tartozik fizetni? Bocsánatot kérek, ez az emberi természettel el­lenkezik. Azon példát sem vagyok képes megértem, a melyet a pénzügyminister ur hozott föl. Kinek van szüksége azon pénzre, a mely végett a segély-egylet fölállittatott ? A kisiparosnak, a kiskereskedőnek, de főképen a vidéki iparosnak s kereskedőnek. Minő föltételekhez köti a pénzadást a segély-egylet ? Ahoz, hogy legyen a váltó ellátva három ismert firma aláírásával, és azonkívül irja alá maga a segély-egylet is, s álljon jót maga a segély-egylet is a kölcsönvett összegért. Csak igy nyugszik bele az osztrák nemzeti bank, és csak ezután escompti­rozzák a váltót. Azt, hogy a segély-egylet hivatal­nokai ismerjék Magyarország minden lakóját, vagy hogy ők annyi fáradságot és időt vegyenek magok­nak, hogy a Debreczenben, Miskolczon vagy Ara­don lakó szegény ember után kérdezősködjenek, hogy ő fizetésképes-e vagy sem? föltenni nem le­het Tehát mind a két kisegitő-eszköz, melyet nyúj­tottak : illusorius. Ebből azt következtetni, hogy nincs pénzszükség, nincs éhség és inség az ország né­mely részében: nem helyes logika. Kérdem továbbá a tisztelt kormánytól: nem jobb-e akkor segíteni, a mikor az inség és nyomor az országnak csak egynémely részében mutatkozik, mint sem bevárni azt, mitől, fájdalom, csakugyan kell tartanunk, különösen akkor, ha a rósz időjárás to­vább is tart, •— inig az inség átalánosan elterjed, míg az inség ajtainkon kopogtat? Én ezt helyes kormányzati fölfogásnak nem tarthatom. Kétséget nem szenved, hogy a Tisza Kálmán képviselő ur által benyújtott különvélemény indokolva van, és igen sajnálom, hogy azt oly alakban nyújtotta be, hogy én ahoz nem csatlakozhatom; mert én az abban foglalt logikát nem értem és föl nem foghatom. Azt mondani a kormánynak, hogy mi, a nép, vagyis a nép képviselői, megszavazzuk neked a 76 millió forintot azon föltétel alatt, ha te ezen összegből 5 millió forintot szavazasz meg: ekkor helyesebbnek tartanám megszavazni magamnak az 5 millió forin­tot, a többit a kormánynak meg nem adni. Igen helyesen fejtette ki a pénzügyminister ur, hogy vagy meg van valaki győződve arról, hogy ezen kölcsönnel segitve lesz az országon, és akkor azt meg kell szavazni; vagy nincs erről meggyő­ződve, s ekkor meg kell tagadni. Én a magam ré­széről, ha a háznak többsége megszavazza a köl­csönt : mindenesetre örömmel fogom látni, hogy ezen kölcsönnek bizonyos része az ország polgárai­nak, a népnek javára fordittatik, azaz azon esetre szavazni fogok Tisza Kálmán különvéleményére, de hogy én e miatt megszavazzam a másikat: távol . áll tőlem. Én nem szavazhatom meg a törvényjavaslatot főkép azért, mert épen mint elmondottam hat hó­nappal előbb, ugy bátran ismételhetem ma is, hogy ezen kölcsönnel sem lesz segitve az országon, s más kölcsönökkel sem mindaddig, mig nem találunk módot arra, hogy gyökeresen megváltoztatva ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom