Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-242

242. országos ülés május 19. 1874. 265 rendszert, egy oly uj rendszert hozzunk be, mely megadja az országnak teljes önrendelkezési jogát; megengedje neki, hogy legalább béke idején taka­rékosan vezesse államháztartását. De fájdalmas meg­győződésem, hogy a pénzügyminister legjobb aka­rata mellett is, az ország a bukás széle felé fog indulni. Ne méltóztassanak folyton azt mondani, hogy ártunk az országnak az által, hogy ilyeneket mon­dunk a házban. Sohasem akadályozta meg senki magának vagy másnak bukását az által, hogy titok­ban tartotta és tovább folytatta a rósz gazdálkodást. Szerintem a dolog igy áll: vagy megváltoztat­juk a rendszert és akkor segítünk a bajon gyöke­resen ; vagy nem: és akkor a bukásnak be kell kö­vetkeznie. Ha pedig ennek be kell következnie : én azt mondom, hogy sokkal jobb, hogy következzék be ma kevéssel, mint sem hat hónap múlva, vagy egy év múlva sokkal többel. Ezen meggyőződésből indulva ki: én a szőnye­gen lévő törvényjavaslatot meg nem szavazom. {He­lyeslés a szélső bal oldalon.) Horváth Gyula: Tisztelt ház! (Fölki­áltások : Szavazzunk;/ Eláll !) Előttem szólott képvi­selő úrral egyetértek abban, a mit elmondott, hogy tudniillik, midőn a szónok föláll, és minden oldal­ról „eláll!" kiáltásokat hall, ez reá nézve kelle­metlen ; (Zaj) csak azon egy különbség van az igen tisztelt képviselő ur fölfogása és az enyém közt, hogy ezt természetesnek találom mással szem­ben ; de magammal szemben is a vita ilyen előre­haladott stádiumában. (Zaj.) A mi a dologra magára vonatkozik, annyira ki van merítve a tárgy, hogy arról szólam és egy­szersmind ezen vita körébe bevonni az elnökminister múltkor egy interpellatióra adott válaszát, a bel­ügyministernek válaszát: ez ugyan a tanácskozáso­kat hosszabbá tenné, de, nézetem szerint, fölvilágosí­tani alig fogna. Átalábanvéve én a törvényjavas­latot elfogadom; azonban nem azon magyarázattal, melyet Horn tisztelt képviselőtársam adott neki, tudniillik a „ föltétlen" magyarázattak Én azt hi­szem, hogy a pénzügyminister iránt tartozó és meg­lévő bizalom nem kívánja azt, hogy a pénzügymi­nister egyátalán olyan magyarázatot kapjon ezen megszavazásnál, mely egyszersmind a felelősség alól is fölmenti. Ez természetes dolog. Minden ily bi­zalmi kérdésnél történik az, hogy igenis megsza­vazzuk ; de tudjuk, hogy a pénzügyministerben meg van az önérzet, hogy a felelősséget minden körül­mények közt, és mindig magára vállalja. (Helyeslés.) A mi pedig Debreczen városa igen tisztelt képviselőjének határozati javaslatát illeti: én ezzel szemben csak egy pár statistikai adatokat akarok fölhozni. Ezen adatok a következők. Én ugy tu­dom, hogy Magyarországnak körülbelől hozzávető­EÉPT. H. NAPI* 18=. X. KÖTET. leg 60 millió hold földje van. Ezen 60 millió hold — kerekszámban véve föl — 2 / 5-öde állambirtok és nagybirtok; marad kisbirtok 3 /ö"°d, és tenne ez utóbbi 37,500.000 holdat. Ha ezt 5 millióval elosztjuk: (Zaj.) akkor kitűnik, hogy egy hold 13 krajczár földhitelben részesülne, 100 hold pedig 1 frt 30 krajczárban. (Nyugtalan­ság.) De ha ettől eltekintek, s alapul veszem a takarékpénztárakat, hogy azokból mily összegek vonattak ki a válság folytán: akkor körülbelől abból az 5 millióból oly helyekre, a honnan, a mit saját tapasz­talásomból tudom, a mennyiben Erdélyben egyik bank­tól 1,200.000 frt vonatott ki, azon arányból, a mely arányban állanak a takarékpénztárak egymás­hoz, 25.000 forint jutna. Én pedig azt lehetetlennek tartom, hogy oly sebeket, melyeket a válság 1,200.000 frt kivoná­sával ütött: 25.000 írttal bedugni lehessen. Fölhozatott, hogy többet kell megszavazni; szí­vesen, ha tudom azt, hogy átalában van lehetőség, hogy az egyszerű megszavazás folytán bekövetke­zik az, hogy minden szükségleteinket lődözhetjük, és ezen állapotból kimenekülhetünk. Különben el­fogadom az előttünk fekvő törvényjavaslatot. (He­lyeslés.) Kállay Ákos: Tisztelt ház! (Fölkiáltá­sok : Eláll! Eláll! Zaj.) Rövid leszek; a szőnyegen lévő tárgyhoz nekem csak kevés mondanivalóm marad. (Fölkiáltások : Eláll!) Nyakig úszunk az adósságban, államunk a leg­rendetlenebb pénzügyi zavarban van; de azért a kormány adósságot adósságra halmoz, egyik méreg­drága kölcsönt a másik után köti. Törvénykezésünk az olcsó, jó és gyors igazságszolgáltatás eszméjé­nek éles paródiája. Közigazgatási ügyeinkben nem birunk teljes önrendelkezési joggal. Vallási tekin­tetben nálunk még mindig uralkodik az ultramon­tanismus. Közoktatási tekintetben pedig oly hátra­vagyunk, hogy maga közoktatásügyérünk szíveske­dett bennünket pár év előtt egy német lapban „bar­bároknak" nevezni. Gazdálkodóknak oly roszak vagyunk, mintha mindnyájan egy-egy magyar pénz­ügyministernek akarnánk készülni. (Nagy zaj.) No de ministereink felelősek; azzal ámítják magokat a könnyenhivők. Ismerjük már a phrasist, de a kö­zös-ügyes világban nem láttuk azt még valódi ér­vényre emelkedni soha, de soha! Nem elég már, hogy önként leköt a többség bennünket Bécs közös-ügyes jármai alá; még csak magunk sem igyekszünk azon, hogy jobblétünk haj­nala földerüljön, ott nyugszik az a közös-ügy fene­kén. Tespedni a nyomorban annyi, mint az örök megsemmisülés tengerében elmerülni. (Zaj. Fölkiál­tások : Eláll!) Az ócska elemekből alakult uj kormány nem mutat életjelt arra, hogy képességgel bírná a nem­34

Next

/
Oldalképek
Tartalom