Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-242

242. országos ülés május 19. 1874. 265 rendszert, egy oly uj rendszert hozzunk be, mely megadja az országnak teljes önrendelkezési jogát; megengedje neki, hogy legalább béke idején takarékosan vezesse államháztartását. De fájdalmas meggyőződésem, hogy a pénzügyminister legjobb akarata mellett is, az ország a bukás széle felé fog indulni. Ne méltóztassanak folyton azt mondani, hogy ártunk az országnak az által, hogy ilyeneket mondunk a házban. Sohasem akadályozta meg senki magának vagy másnak bukását az által, hogy titokban tartotta és tovább folytatta a rósz gazdálkodást. Szerintem a dolog igy áll: vagy megváltoztatjuk a rendszert és akkor segítünk a bajon gyökeresen ; vagy nem: és akkor a bukásnak be kell következnie. Ha pedig ennek be kell következnie : én azt mondom, hogy sokkal jobb, hogy következzék be ma kevéssel, mint sem hat hónap múlva, vagy egy év múlva sokkal többel. Ezen meggyőződésből indulva ki: én a szőnyegen lévő törvényjavaslatot meg nem szavazom. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Horváth Gyula: Tisztelt ház! (Fölkiáltások : Szavazzunk;/ Eláll !) Előttem szólott képviselő úrral egyetértek abban, a mit elmondott, hogy tudniillik, midőn a szónok föláll, és minden oldalról „eláll!" kiáltásokat hall, ez reá nézve kellemetlen ; (Zaj) csak azon egy különbség van az igen tisztelt képviselő ur fölfogása és az enyém közt, hogy ezt természetesnek találom mással szemben ; de magammal szemben is a vita ilyen előrehaladott stádiumában. (Zaj.) A mi a dologra magára vonatkozik, annyira ki van merítve a tárgy, hogy arról szólam és egyszersmind ezen vita körébe bevonni az elnökminister múltkor egy interpellatióra adott válaszát, a belügyministernek válaszát: ez ugyan a tanácskozásokat hosszabbá tenné, de, nézetem szerint, fölvilágosítani alig fogna. Átalábanvéve én a törvényjavaslatot elfogadom; azonban nem azon magyarázattal, melyet Horn tisztelt képviselőtársam adott neki, tudniillik a „ föltétlen" magyarázattak Én azt hiszem, hogy a pénzügyminister iránt tartozó és meglévő bizalom nem kívánja azt, hogy a pénzügyminister egyátalán olyan magyarázatot kapjon ezen megszavazásnál, mely egyszersmind a felelősség alól is fölmenti. Ez természetes dolog. Minden ily bizalmi kérdésnél történik az, hogy igenis megszavazzuk ; de tudjuk, hogy a pénzügyministerben meg van az önérzet, hogy a felelősséget minden körülmények közt, és mindig magára vállalja. (Helyeslés.) A mi pedig Debreczen városa igen tisztelt képviselőjének határozati javaslatát illeti: én ezzel szemben csak egy pár statistikai adatokat akarok fölhozni. Ezen adatok a következők. Én ugy tudom, hogy Magyarországnak körülbelől hozzávetőEÉPT. H. NAPI* 18=. X. KÖTET. leg 60 millió hold földje van. Ezen 60 millió hold — kerekszámban véve föl — 2

/

5-öde állambirtok és nagybirtok; marad kisbirtok 3

/ö"°d, és tenne ez utóbbi 37,500.000 holdat. Ha ezt 5 millióval elosztjuk: (Zaj.) akkor kitűnik, hogy egy hold 13 krajczár földhitelben részesülne, 100 hold pedig 1 frt 30 krajczárban. (Nyugtalanság.) De ha ettől eltekintek, s alapul veszem a takarékpénztárakat, hogy azokból mily összegek vonattak ki a válság folytán: akkor körülbelől abból az 5 millióból oly helyekre, a honnan, a mit saját tapasztalásomból tudom, a mennyiben Erdélyben egyik banktól 1,200.000 frt vonatott ki, azon arányból, a mely arányban állanak a takarékpénztárak egymáshoz, 25.000 forint jutna. Én pedig azt lehetetlennek tartom, hogy oly sebeket, melyeket a válság 1,200.000 frt kivonásával ütött: 25.000 írttal bedugni lehessen. Fölhozatott, hogy többet kell megszavazni; szívesen, ha tudom azt, hogy átalában van lehetőség, hogy az egyszerű megszavazás folytán bekövetkezik az, hogy minden szükségleteinket lődözhetjük, és ezen állapotból kimenekülhetünk. Különben elfogadom az előttünk fekvő törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Kállay Ákos: Tisztelt ház! (Fölkiáltások : Eláll! Eláll! Zaj.) Rövid leszek; a szőnyegen lévő tárgyhoz nekem csak kevés mondanivalóm marad. (Fölkiáltások : Eláll!) Nyakig úszunk az adósságban, államunk a legrendetlenebb pénzügyi zavarban van; de azért a kormány adósságot adósságra halmoz, egyik méregdrága kölcsönt a másik után köti. Törvénykezésünk az olcsó, jó és gyors igazságszolgáltatás eszméjének éles paródiája. Közigazgatási ügyeinkben nem birunk teljes önrendelkezési joggal. Vallási tekintetben nálunk még mindig uralkodik az ultramontanismus. Közoktatási tekintetben pedig oly hátravagyunk, hogy maga közoktatásügyérünk szíveskedett bennünket pár év előtt egy német lapban „barbároknak" nevezni. Gazdálkodóknak oly roszak vagyunk, mintha mindnyájan egy-egy magyar pénzügyministernek akarnánk készülni. (Nagy zaj.) No de ministereink felelősek; azzal ámítják magokat a könnyenhivők. Ismerjük már a phrasist, de a közös-ügyes világban nem láttuk azt még valódi érvényre emelkedni soha, de soha! Nem elég már, hogy önként leköt a többség bennünket Bécs közös-ügyes jármai alá; még csak magunk sem igyekszünk azon, hogy jobblétünk hajnala földerüljön, ott nyugszik az a közös-ügy fenekén. Tespedni a nyomorban annyi, mint az örök megsemmisülés tengerében elmerülni. (Zaj. Fölkiáltások : Eláll!) Az ócska elemekből alakult uj kormány nem mutat életjelt arra, hogy képességgel bírná a nem34