Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-242
242. országos ülés május 19. 1874. 253 nagy sajnálattal, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az állani pénzügyét nem látom olyan állapotban lévőnek, hogy azon kívánatnak, mely a határozati javaslatban foglaltatik, megfelelhessek. Ha lehet tenni valamit az inség, a pénzszükség enyhítésének érdekében : bizonyosan hatásköröm korlátai közt a legszívesebben fogom azt megtenni; de a tisztelt ház előtt azt a határozott ígéretet tenni nem merem, hogy lehető is lesz e tekintetben tennem valamit. Most még az előadottakra csak egy észrevételem van. Azon kívánságot, mely a határozati javaslatban kifejeztetik, melynek teljesítése abban szorgalmaztatik: igen természetesnek tartom, és az ellen, hogy haugsulyoztatik, egyátalában észrevételem nincs; de bocsásson meg a tisztelt képviselő ur, azt, hogy a kölcsön iránt beterjesztett törvényjavaslat olfogadása a beadott határozati javaslat elfogadásához köttetik: észrevétel nélkül nem hagyhatom. (Halljuk!) Ha az volna a 76 millió fölvételének főczélja, hogy abból bizonyos összeg," például a kérdéses 5 — 6 millió kiszakittassék az ínségesek javára: akkor, ezen főczél el nem éretvén, a kölcsönnek meg nem szavazása is helyén volna. De ha a kölcsön épen az állam szükségleteinek elodázhatlan szükségleteinek födözése végett vétetik föl: akkor ezen czél vagy áll, vagy nem áll. Ha nem áll: akkor a törvényjavaslat nem fogadható el; de ha a szükséglet be van bizonyítva, ha áll és elismertetik : akkor a kölcsön megszavazását nem lehet függővé tenni oly föltételtől, mely az állam azon magas érdekének, hogy fizetés képessége meg ne szüntetessék, fölébe semmi esetre sem tétethetik. (Élénk helyeslés jobb felől) Mindezeknél fogva arra vagyok bátor kérni a tisztelt házat, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot a határozati javaslat mellőzésével elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől) Tarnóczy Gusztáv: Tisztelt ház! (Zaji) Azok után, miket az igen tisztelt pénzügyminister ur elmondott, nem sok mondanivalóm leend. Szükségesnek tartom mégis szavazatomat indokolni. Emlékezni fog talán a tisztelt ház több tagja arra, hogy midőn ezen törvényjavaslat a házban tárgyaltatott: én akkor ellene szavaztam. Megváltozván azóta a pénzügyi kormányzat, mely iránt én ma bizalommal viseltetem : a kölcsön folyóvátételét megszavazni kötelességemnek tartom. Nem látnám szükségesnek szavazatomat indokolni, ha csupán ezen törvény elfogadásáról volna szó; de szükségesnek tartom azt indokolni akkor: midőn a II. osztály külön véleményét részemről el nem fogadhatónak tartom. Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur azt mondta, hogy ő különösen a czél elérését tartja szem előtt. ügy hiszem, hogy ez vezérel mindnyájunkat. Ámde tisztelt ház, ha meg nézem a II. osztály különvéleményét és vizsgálom az abban foglalt föltételeket: tartanom kell attól, hogy épen ezen különvéleménynek elfogadása nem csak nem fogná biztosítani a kívánt czélt; hanem minket attól még tovább vezetne el. A tisztelt pénzügyminister igéretét birjuk az iránt, — a miről én különben sem kételkedtem volna, — hogy ha a kölcsönképen fölveendő összegek előbb találnának befolyni, mint az államnak azokra szüksége leend: ezeket az ország pénzintézeteinél el fogja helyezni; mert ezeket a dolog természete szerint elhelyeznie kell. Midőn ezen pénzek ekként fognak elhelyeztetni a pénzintézeteknél, meg vagyok győződve, hogy akkor azon kamat, melyet e pénzintézetek fizetni fognak: nem lesz nagyobb 7 százaléknál, sőt valószínűleg annyi sem lesz s igy aránylag olcsóbban fognak e pénzek a közönség, az országpolgárainak birtokába jönni: mintha a különvélemény elfogadtatnék, melynek egyik föltétele az, hogy oly kamatláb mellett helyeztessék el a pénzintézeteknél, a mekkora mellett az állam azt fölveszi. E kamatláb pedig valószínűleg legalább 10 százalékot teend, s igy az a pénz csak drágábban jöhetne az ország lakosainak kezébe. De én egyátalában kételkedem abban, hogy a különvéleményben foglalt határozat az abban foglalt föltételnél fogva kivihető legyen azon esetben is, hogy ha a pénzügyi kormán yzat annak idején rendelkeznék azon pénzek fölött. Ezen föltétele a különvéleménynek az, hogy csak egy évre adassék az solid pénzintézeteknek. Azon kérdést intézem a II. osztály tisztelt előadójához: képzeli-e, hogy van az országban oly solid pénzintézet, mely az állam által rendelkezésére bocsátott pénzt azon az áron, a mint azt körülbelől az állam fölveszi, elfogadja, minthogy az ma azon utón, melyet a tisztelt pénzügyminister ur említett 6—7 százalék mellett kaphat. Tehát a czél csak azon az utón érhető el, melyet a pénzügy minister emiitett. Én meg vagyok győződve, hogy a különvélemény el nem fogadható: mert czélszerütlen, sőt mert kivihetetlen; és ha megkötnénk a pénzügyminister kezét az által, hogy az a netáni fölösleges összegeket olcsóbb kamaton adhassa ki: ugy a kívánt czélt ejtenénk el. Van azonban tisztelt ház ezen kérdésnek egy más oldala is, melyet bátor vagyok megemlitetni. Én ezen 5 milliót az ország calamitásainak orvoslására oly csekélynek tartom, hogy szükségesnek tartom annál többet, sokkal többet kívánni; mert ha az ország lakosainak fizetési képességéről élénkbe festett képet némileg túlságos sötétnek tartom is: meg vagyok győződve, hogy az országnak nem csak egy részében, hanem az ország legtöbb részében nagy a pénzhiány, fenyegető a pénzszükség elégtelen arra, hogy az adózók megfelelhessenek kötelességeiknek. Midőn tisztelt
