Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-242

254 242. országos ülés május 19. 1874. ház, ezen hajt constatálom, szükségesnek tartom azt, hogy e tekintetben a lehető legrövidebb idő alatt valami történjék. De midőn ezt szükségesnek látom, nem mondok le azon reményről, hogy a tisztelt pénzügyminister ur e tekintetben a lehető rövid idő alatt meg fogja tenni azt, a mi az állam részéről megtehető. Én az államnak meg szeretem adni azt, a mire szüksége van : azt szívesen megszavazom mindig és minden körülmények között: de más részt követelő vagyok egyúttal az állam irányában, mert az államot annak polgáraitól elkülöníteni, vagy azzal ellentétbe tenni nem szeretem. A tisztelt pénzügyminister ur említeni méltóztatott, hogy azon pénz, mely itt a központi hitelintézeteknél fekszik: nem vétetett föl az országban, és ebből azt kívánja következtetni, hogy az országban pénzhiány nincs, nem olyan nagy legalább, mint a milyennek azt festik. E második részhez hozzájárulok. Az elsői nem fogadhatnáai el: mert meggyőződésem az, hogy a pénzhiány országszerte nagy. Nem ugyan azon körökben, melyek a pénzt ezen pénzintézetektől egyenesen megszerezhetik, és azt rövid idejű váltók mellett is használhatják, de vagy azon körökben, melyek a pénzt 3 hóra lefolyó váltóra nem használhatják, ilyen az országnak legnagyobb része, épen a földbirtokos osztály, mely ha a pénzt 3 hónapi váltóra szerzi meg: veszélynek teszi ki magát; ennek oly pénzre van szüksége, mely állandóan lefektethető. E hiányt, e bajt orvosolni kell; természetesen a lehetőség határai közt. Ha tekintem azon hatáskört, melyre ez irányban az államnak befolyása van, két pontra vagyok bátor a tisztelt házat figyelmeztetni. Az egyik a pénzforgalom. A pénzforgalom mennyisége határozza meg az országban azt, hogy az illető adózó mennyire képes megfelelni kötelezettségének. Nézetem szerint, mig az állampénzjegy-forgalom monopóliumát kizárólag egy társaságra bizza: addig egyúttal kötelessége az államTiak gondoskodni arról, hogy ezen társaság meg is feleljen azon szükségletnek, mely az országban tényleg létezik. Tudom azt, hogy ezen szükséglet sok részről kielégítettnek nyilvánittatik. Sajnosán láttam, hogy annak idején, midőn épen a bankkérdésben enquette volt összehiva : ezen enquette tagjainak legnagyobb része nem tartotta e kérdés elintézését fontosnak, nem tartotta sürgősnek, sőt azt halaszthatónak vélte. Én ugy hiszem, hogy ez némileg a dolog természetében fekszik. Ezen tagoknak legnagyobb része oly egyénekből állott, kik magok nagyobb pénzösszegek fölött rendelkeznek, vagy pénzintézeteknél egy és más irányban érdekelve vannak. Már, tisztelt ház! nehéz föltenni azokról, kik a pénz kamatoztatása körül ekként vannak évdekelve , hogy ezek épen a pénzbőséget kívánhatnák. Mert hiszen ezeknek, vagy az illető intézeteknek érdeke egyenesen azt követeli, hogy azt országban ne pénzbőség, de pénzhiány legyen, hogy azon pénz, melynek birtokában vannak, a lehető legmagasabb kamattal legyen elhelyezhető. Ezekkel egyenesen ellentétes érdeke van a földbirtokos osztálynak. A földbirtokos osztály, mely hazánk alapját képezi, épen azon enqetteben, a hol az ő érdekéről volt szó : elenyészőié^ csekély mértékben volt képviselve, minek igen természetes következménye az volt, hogy az enquette véleménye egyoldalú lett. így járunk mi el, tisztelt ház, gyakrabban ; ilyen bizonyíték merittetik például a belügyminister ur tegnapi nyilatkozatából, miszerint az országban az ínség nem nagy, mivel a törvényhatóságoknak csak kis része vette igénybe a rendelkezésére bocsátott öszszeget. Én ezt, tisztelt ház, ismét a dolog természetéből magyarázhatónak találom; mert azon törvényhatóságok bizottságainak tagjai nem akarták személyesen egyénileg elvállalni a felelősséget a kiadandó öszszegekért, és sokkal könnyebbnek, kényelmesebbnek találták a magok részéről elodázni, eltávolítani azon felelősséget, mely abból reájok háromlott volna. Ez tehát, tisztelt ház, az egyik rész, a melyre kiterjeszkedni bátor voltam, és az említetteknél fogva kérem a tisztelt pénzügyminister urat: vegye figyelembe az országban szükséges pénzforgalmat, és éhez alkalmazva, gondoskodjék arról, hogy ezen pénzjegyek oly mértékben szaporittassanak, mint a miiyen mértékben arra a különben emelkedett országos pénzforgalomnak ma szüksége van. Második része előadásomnak átalában a földhitel érdekét tartja szem előtt, itt már tisztelt ház, (Zaj.) az állam kormánya csak csekély mértékben intézkedhetik egyenesen ; itt már alig marad egyéb szerepe, mint közvetitőleg lépni föl a földbirtokosok, és a külföldi pénzbirtokosok közt. Tisztelt, ház! Csakugyan anomáliának látszik azon helyzet, hogy midőn a legközelebbi országokban 3, 4, 5, 6°/

0 kamattal van fölös pénz: nálunk a földbirtok a legnagyobb biztosíték mellett is alig képes 7, 8, 9, 10°/

0-ra kapni kölcsönt, sőt esetenként 20°/

0-ig is emelkedik. Itt már, tisztelt ház, erre a pénzügyi kormányzatnak nem lehet egyenes befolyása; itt mindnyájunknak, e képviselőház tagjainak, közre kell működnünk arra, hogy ezen baj orvosoltassék. Ezen bajnak, nézetem szerint, oka az, hogy az államnak hitele sülyedett. Midőn az állam hitele sülyedett: a külföldi pénzhatalmaknak nincsen kedvűk pénzüket itten elhelyezni, attól tartván, hogy oly országban, melynek magának nincsen hitele, mely folytonos zavarban van, pénzeiket biztosan elhelyezni nem lehet. Hogy tehát ezen bajt elodázzuk, szükségesnek tartom, hogy az állam hitelét mindenekelőtt biztosítsuk. Ezen czél elérésére az első eszköz a takarékosság. Ez irányban reménylem, hogy a tisztelt pénzügyminister ur meg fog tenni mindent, a mit megtehet; reménylem egyúttal a tisztelt ház-