Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-241

241. országos ülés május 18. 1874. 237 kaszt. Én nem tudom, mi a különbség kaszt és nemkaszt közt: ha nem az, hogy az egyiknek törvényes kényszernél fogva vagyunk kénytelenek tagjai lenni, mig a másikhoz önként csatlakozunk. Én magam is óhajtom az ügyvédi kamara megalakulását; de minthogy minden kasztnak ellensége vagyok, más határvonalat pedig, kaszt és nem kaszt közt az elmondotton kivül nem ismerek: óhajtanám, hogy az ügyvédi kamara, a mint azt előttem mások is elmondották, önkéntes csatlakozások utján jőjön létre. Én, tisztelt ház, mindig fönakadok azon, mikor e házban vagy a házon kivül különböző közszellemekről szólnak. Van már katonai közszellem, van jogi közszellem, van közjegyzői közszellem, egyházi közszellem, iparos közszellem, majd utoljára mi gazdák is elő fogunk állani, hogy mi is akarunk gazdálkodási közszellemet és földmivelési közszellemet. (Tetszés bal felől.) Ezt a sok különböző közszellemet én igen nagy veszélynek tartom: mert a fürdőbe befulasztjuk a gyermeket, belefulasztjuk az egyedüli közszellemet, mely első sorban áll, belefulasztjuk a hazafiságot, a hazafiság közszellemét. (Helyeslés bal felől.) De menjünk tovább. Ha mindenik kamara maga igazítja saját ügyeit, maga itél saját tagjai fölött, s talán majd a földmivelői kar is maga fog itélni a maga tagjai fölött: akkor igazán fényes reductiot tehetünk a költségvetésben mert a törvényszéknek igazságszolgáltatása egészen fölöslegessé válik: ha a kamara fog igazságot szolgáltatni. A törvényszékeket eltörölhetjük. De a fölügyeleti jogot is, legalább az én gyönge jogi fogalmaimmal ellenkezőleg méltóztatott az igazságügyminister ur körvonalozni, azt mondván, hogy a törvényszék oly dolgokban, melyek az ő tekintélyét illetik, Ítélhet az ügyvédek fölött: de az őt nem illető ügyekben nem ő, hanem az ügyvédek magok Ítéljenek egymás fölött. Már én legalább — régecskén volt fájdalom — még jogász gyerekkoromban azt hallottam, hogy senki a maga bírája nem lehet. Én tehát épen megfordítanám a dolgot, és azt mondanám, hogy igenis, mikor ügyvéd és törvényszék közt van a kérdés : akkor ítéljen a fölebbvaló hatalom; mikor pedig ügyvédeknek egymás közt van bajuk : akkor igenis helyeslem azon intézkedést, hogy vegyesen intéztessék el a kérdés, ne az ügyvédek magok Ítéljenek; mert igen különösnek tetszik nekem az is, hogy az igazságügyminister ur azt méltóztatott mondani: föl kell az ügyvédi karra ügyelni, szükséges a fölügyelet azért, mert ilyen amolyan, nem akarom mondani, erkölcsileg, de tudományilag gyönge tagjai vannak, és a fölügyeletet mégis ugyanazon gyönge egyénekből álló testületre akarja ruházni. Ha engem valaki gyöngének, fölügyelet alá leendőnek tart: azt hiszem, nem fog engem saját fölügyeletem alá helyezni, hanem helyezni fog más fölügyelete alá, ki fölöttem őrködhetik. A mi a tisztelt igazságügyminister urnák idézett példáit illeti, bátor vagyok azok alaposságát is kéttségbe vonni; mert hiszen tudjuk, hogy az evangelicus papot nem az evangelicus papok, tehát nem saját collegái ítélik el: hanem egy vegyes testület, mely áll papok- és világiakból. Tudjuk azt is, hogy ha a vasúti hivatalnok például egy vasúti conductor hibázott: nem conductor-társai; hanem azon intézet igazgatósága, tehát fölebbvalói ítélnek fölötte. Ezért az a nézetem, hogy ha az ügyvédi kar, valamely tagja követ el valamit, s óhajtom, hogy ez mentől ritkábban forduljon elő az ügyvédi testületben: ne ítéljenek fölötte kartársai; hanem ítéljen egy felsőbb testület, gyakorolja az ellenőrséget a kamara vegyesen, de nem egyedül. Végre, tisztelt ház, igen röviden befejezhetem beszédemet s kimondhatom meggyőződésemet, mely engemet a tisztelt igazságügyministerurtól elválaszt tudniillik, hogy én mindenféle szerzetnek ellensége vagyok, az ügyvédi szerzetnek ép oly ellensége, mint a kapucinus szerzetnek. Pártolom a kamarát illetőkben Hainmersberg Jenő képviselőtársam indítványát. (Helyeslés hal felől.) Szakácsy Dániel: Én, az ügyvédi rendtartást időelőttinek találom. Eltérve azoktól, a mik itt mondattak, figyelmeztetem a tisztelt házat, miként, elkezdve a törvénykezési rendtartástól, Magyarországban jelenleg semmi rendszeresített törvény nincs, az egész csupa bizonytalanság, ideodakapkodás. Nincs ifjú ember, ki jól tegye le a vizsgálatot a sok pátensek, rendeletek tömkelegéből. Méltóztatnak tudni, hogy a régen sürgetett polgári és büntető-törvénykönyv behozatala már közel kilátásban van; az igazságügyminister ur is kilátásba helyezte ; továbbá az úgynevezett bélyeg- és illetékekről szóló törvények kimondhatlan tömkelegü szabályai egyszerűsítést, átidomitást kivannak; a telekkönyvi intézmény, mely még a német időben hozatott be: egészen újból átdolgozandó és behozandó; szóval, nem akarván untatni a tisztelt házat, de méltóztassanak komolyan megfontolni, hogy itt egészen uj igazságügyi reformnak küszöbén állunk. Ugyan, tisztelt ház, minek ilyenkor behozni az ügyvédi rendtartást; holott, ha jó ügyvédeket és igazi doctorokat akarunk nyerni: az eddigieket is újból meg kell vizsgáltatni az alkotandó polgári és büntető törvénykönyvekből, és más jogügyi törvényczikkekből; tehát minek ruházzuk föl az eddigi tudorsággal, minek osztjuk be az eddigi ügyvédeket kamarákba, kik nem felelnek meg a várakozásnak. Igen közel az idő, tisztelt ház : várjuk be azokat a reformokat, jogügyi törvényeket, alkossuk meg mindezeket, s azután hozzuk be az ügyvédi rendtartást. Éhez képest én egy indítványt