Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-241
238 241. országos ülés. május 18. 1874. vagyok bátor a tisztelt ház elé terjeszteni, mely ekképen szól: Indítvány. Tekintve, hogy a törvénykezési rendtartás a taj)asztaltak után nagy változtatást kivan; tekintve, hogy a polgári és büntető-törvénykönyvek kidolgozása s törvénybeiktatása az igazságügyminister többszöri Ígéretéhez képest közel bekövetkezik: tekintve, hogy váltó-kereskedelmi és csődtörvényeink átidoinitást kivannak; s a bélyeg- és illetékekről rendelkező szabályok tömkelegének tisztázása, egyszerűsítése, s több más igazságügyi reformok munkában vannak; s igy az is önként következik, hogy a mostani doctorok, sőt ügyvédek is, a hozandó törvényekből vizsgát tenni tartoznak: tehát mindezek előtt az ügyvédi rendtartást behozni nem czélirányos, indítványozom : határozza el a ház, hogy az ügyvédi rendtartás tárgyalása a föntebbi igazságügyi reformok törvénybe iktatásáig elhalasztatik. Elnök: Szólásra senki fölírva nem lévén, az átalános vitát bezártnak jelentem ki. Most már csak a házszabályok értelmében jogosultakat illeti a szó. Matuska Péter előadó: Tisztelt ház! Én csak néhány igen rövid észrevételt akarok tenni, és mellőzni fogom azon érveket, melyek a qualificatiora, a törvényjavaslatban foglalt intézkedésekre vonatkoznak, s csupán azon érvekre teszek néhány észrevételt, melyek a törvényjavaslatban lefektetett kamara-rendszer ellen fölhozattak. A kamara-rendszer ellen emelt kifogások két irányban lettek fölsorolva. Az egyik irány, melynek főrugója, nézetem szerint, az ügyvédi kar elleni túlzott, mondhatnám, elfogult bizalmatlanság: kifejezést nyert tisztelt Hammersberg Jenő képviselő ur előadásában, a ki azzal indokolta a kamara-rendszer előterjesztésére vonatkozó indítványát, mert úgymond, én magam beismertem volna, hogy az ügyvédi kar részéről igen sok visszaélés követtetik el, hogy tehát egy ily karra a fölügyeletet és a fegyelmi hatóságot bizni nem lehet. Tisztelt ház! Én igenis állítottam és állítom most is, de köztudomású dolog is, hogy visszaélések követtetnek el; de van igen számos kivétel, sőt a dolog rendes állása az, hogy az ügyvédek visszaéléseket el nem követnek, és a tisztelt képviselő urnák okoskodása csak akkor volna helyesnek mondható, ha az ügyvédi kar már eddig is fölügyeletet vagy fegyelmi hatóságot gyakorolt és bebizonyította volna, hogy ezen fölügyeletnek az ügyvédi kar által gyakorlása nem helyes, hogy ezen fölügyelet mellett is követtetnek el visszaélések, mert az ügyvédi foglalkozás természetében rejlik, hogy visszaélések csakis az ügyvédi kar tekintélyének közbevetése mellett tárolhatók meg, és orvosolhatók: ezért akarjuk mi a fölügyeleti jogot és fegyelmi hatóságot az ügyvédi karra ruházni. És itt bátorkodom Tisza László képviselő urnák is felelni, a ki azt állította, hogy nem lehet senki a maga bírája. Ezen elv igenis áll; de ad personam reducalandó, mert midőn az ügyvéd fölött az ügyvédi kamara gyakorolja hatóságot; nem az ügyvéd ítél önmaga fölött, hanem kartársai ítélnek fölötte. (Helyeslés jobb felől.) Azt állította Hammersberg Jenő képviselő ur, hogy miért gondoskodjék a törvényhozás az ügyvédek tekintélyéről, „mert" — úgymond — „a tekintély az egyéni tulajdonságok járuléka, és az ügyvédnek ép ugy, mint bárki másnak, személyes tulajdonok által kell a tekintélyt megszerezni." Tisztelt ház! Ez áll az egyénekre nézve; de nem áll azon tekintélyre nézve, melyre szükség van akkor, midőn egy osztálynak működéséről van szó, melyre az államhatalom bizonyos privilegiált működést ráruházott. Vagy elismerjük azon elvet, hogy az ügyvédnek hivatása, magasztos hivatása, a polgárok jogainak védelme, vagy nem. Ha nem ismerjük el akkor azon álláspontot foglaljuk el, mely 1793-ban Francziaországnak, igaz, hogy igen rövid ideig, — iránya volt, hogy tudniillik mindenki elégséges tudomány és qualiftcatio nélkül képviselheti a feleket a biróság előtt és léphet jogaik védelmére; de azt hiszem, ezen álláspontot e házban senki sem fogja helyesnek elismerni, mert ez által a jogállamnak lehetőségét megczáfolná. Ha azonban elismerjük azt, a mi egyedül helyes, ha concedáljuk, hogy az ügyvédnek az állam hatalom által reáruházott föladata, a polgárokat még a bírónak hatalmaskodása ellen is megvédni: akkor kell, hogy ezen kart a föladathoz képest tekintélylyel ruházzuk föl, illetőleg azon intézkedéseket hozzuk be, melyeknek következménye ezek tekintélyének emelése lesz. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A második ellenvetés, tisztelt ház, a mely a kamara-rendszer ellen nyilvánul: az, hogy az a szabadságnak némi korlátozása, s hogy sokkal czélszerübb a szabad egyesülés. Bátor vagyok figyelmeztetni a tisztelt házat, és emlékébe hivni a tisztelt igazságügyminister urnák remek beszédét, melyben elmondta, hogy az ügyvédi kar fölött a fölügyeleti jogot és a fegyelmi hatóságot most is gyakorolja az igazságügyminister, hogy tehát ezen kamararendszer által a fölügyelet gyakorlása és a fegyelem nem töröltetik el, illetőleg az az ügyvédi karnak szabadságán csorbát nem ejt; hanem ellenkezőleg a szabadságot tágítja az által, hogy magára az