Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-241
228 241. országos ülés május 18. 1874. ben, hogy intézkedni fogok ezen hiánynak bármely utón, de mindenesetre történendő megszüntetéséről. (Helyeslés.) Majoros István: Ugy hiszem, (Zaj.) hogy a nyomda megvétele iránt még nem hozatott határozat. (Zaj. Fölkiáltások: De igen !) A Nbséda-féle nyomda iránt én adhatnék fölvilágositásokat. (Zaj.) Radó Kálmán előadó: Bátor vagyok azon fölvilágosítást adni, hogy két nyomda-tulajdonos fölajánlotta nyomdáját a megvételre; a gazdasági bizottság azonban az ajánlatot a jelentésben foglalt indokok alapján elfogadhatónak nem véli. {Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak elfogadni a gazdasági bizottság jelentését? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Elnök: A főrendiház jegyzője kivan üzenetet átnyújtani. Batthyány Ferencz gr. a főrendiház jegyzője: A főrendiház megbízásából van szerencsém átnyújtani a főrendiház által a vaspályák részéről okozott halál vagy testi sértések iránti felelősségről, s a keleti marhavész elleni intézkedésekről szóló törvényjavaslatokon tett módosításokat alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett. (Éljenzés \) Wächter Frigyes jegyző (olvassa a főrendiház üzeneteit. Elnök: A főrendiház e két üzenete ki fog nyomatni, szétosztatni és tárgyalásra az osztályokhoz utasíttatni. Következik a napirend második tárgya: Irányi Dániel határozati javaslata a pénz- és hitelválság tárgyában. Huszár Imre jegyző (olvassa Irányi Dániel határozati javaslatát.) Irányi Dániel: Tisztelt képviselőház ! Szükségtelen, ugy hiszem, részletesen leírnom hazánk jelen anyagi helyzetét, a mezei gazda ezer baját, ki a négy évi rósz termés súlya alatt görnyedez ; az iparos és kereskedő szorultságát, kinek üzlete a megrendelők és vevők ritkasága miatt egy év óta pang; a munkásoknak szenvedéseit, kik munka, kereset-hiánya miatt a legkínosabb nélkülözéseknek vannak kitéve, és mindezeknek küzdelmét a kérlelhetlen uzsorával, mely soha oly szemtelenül, oly vakmerően nem dühöngött még, mint a jelen pillanatban. És nem fogom kutatni ezen állapotnak okait sem, a rósz termések, a pénz- és hitelválság mellett a közös-ügyes költségek nagyságát, a hét évi rósz gazdálkodást, és az évről-évre növekedő közterheket. Mindezek — fájdalom — eléggé ismeretes dolgok. A mit a határozati javaslat indokolása végett önök becses engedelmével fejtegetni akarok, az először azon kérdés: vajon van-e jelen helyzetben az állami beavatkozásnak helye; másodszor: mi módon történjék az és müyen mértékben. Tisztelt ház! Az állam szerepét illetőleg a közgazdaság mezején két iskola áll egymással szemközt. Egyik, mely az államtól minden beavatkozási jogot megtagad a közgazdasági élettel szemben, azon elvet követve: laissez fairé, laissez passer, hagyjátok tenni az illetőket, hagyjátok elmúlni a bajt. A másik ezzel ellenkező : a centralisatio iskolája, mely valamint a többi ágaiban a közéletnek, ugy a közgazdaságiban is az állam beavatkozását mindenkor szükségesnek tartja, és mindenkor követeli. A kettő közt középhelyet foglal el azon tan követőinek iskolája, mely tan szerint a közgazdaság mezején is a mozgalom szabad kell hogy maradjon és az államnak csak rendkívüli esetekben joga, de olyankor kötelessége is a beavatkozás. És ezen tan, tisztelt ház, a gyakorlat terén még azon országokban is túlsúlyra vergődik, a hol az első tan követői többségben vannak: értem Angliát. Angliából is idézhetnék ugyanis példákat arra, hogy hasonló körülmények között az államkormány a létező bajok enyhítése végett beavatkozott. Amerikában legközelebb, midőn a még most is tartó válság kitört: a szövetséges kormány a pénzpiacz felsegélésére tetemes összegeket adott. Poroszországban, Francziaországban hasonló eljárást tapasztaltunk. A múlt őszszel az osztrák Reichsrath több törvényt szavazott meg, mely az osztrák birodalomban létező válság enyhítésére volt szánva. A többi közt az úgynevezett előlegezési pénztárakat határozta el, és állíttatta föl, a kormány által a birodalom nevezetesebb városaiban tetemes összeggel látván el ezeket. És ha ezen országok kormányai ekként jártak el: mennyivel inkább szükséges azt tennünk hazánkban, hol a válság, hol az inseg sokkal nagyobb fokot ért el, mint az emiitettem országokban ? A kérdés ennélfogva csak az lehet, vajon mit kell tenni és mikép? Hogy erre felelhessünk, meg kell különböztetnünk a bajt annak két oldala szerint: egyik a pénz- és hitelválság; a másika tulajdonképeni inség. A pénz- és hitelválság, az én erős meggyőződésem szerint, gyökeresen nem orvosolható másként, mint egy önálló nemzeti bank fölállítása által. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A tisztelt pénzügyminister ur, midőn a múltkor Solymossy Bálint tisztelt képviselőtársam rokontárgyu interpellatiojára felelt, a nélkül, hogy a bank fölállításának szükségét tagadta volna: a létező nehézségekre s akadályokra hivatkozott és figyelmeztetett arra, hogy a jegybank egymaga nem fogja orvosolni bajainkat; azt mondván: ne gondoljuk azt, mintha a jegybankban panacea rejlenek.
