Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-238
238. országos ülés május 15. 1874. 217 ságot azok fölött, a kik a területén tartózkodnak, és ottan az ügyvédi praxist folytatják. Mind oly föladatok, a melyek, ugy hiszem, az ügyvédi kar emelésére, az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megszilárdítására föltétlenül szükségesek. Ki ne óhajtaná közülünk, hogy az ügyvédi kar erkölcsi tekintélye emeltessék? ki ne óhajtaná, hogy jogai megóvassanak, ki ne óhajtaná, hogy kötelességei ellenőriztessenek? és ki ne óhajtaná, hogy végre az ügyvédeknek is, mint testületeknek, módjuk legyen nyilatkozni a törvényhozásnak a törvénykezésre vonatkozó javaslatai fölött? végre, hogy kellő felelősségre vonassanak azok, a kik felelősségre vonandók, és megfenyíttessenek azok, a kik fenyítékre méltók. Az ügyvédi kamarának czélja és föladata tehát olyan, hogy azt mindnyájan óhajtjuk, kívánjuk. Ott, a hol ezen kamarák fönállanak: a tapasztalás szerint az ügyvédi kar tekintélyének és befolyásának legerősebb bástyainak bizonyultak. Az előttem szólott tisztelt képviselő ur megérintette, hogy Francziaországban az ügyvédek a kamarának tagjai, és szégyennek tartanák, ha tagjai nem volnának. Ha ugy van: mi oka lehet annak, hogy mi ezen intézményt nálunk életbeléptetni nem óhajtanok? Azt mondják: a kényszer. Kire nézve lehet itt kényszerről szólani? Arra nézve, a ki az ügyvédi kötelességet teljesíttetni, a ki az ügyvédi karnak érdekeit képviseltetni, az ügyvédek tetteit ellenőriztetni kívánja? Arra nézve nem. mert ez, ha a kamarába való belépésre nézve : nem; is állapíttatnék meg a kötelezettség : önként is csatlakoznék iiozzá. Kikre nézve lehet tehát a kényszerről szólni? Azokra nézve, a kik az ügyvédi kamarának ellenőrzését kikerülni akarják. [Élénk helyeslés jobb felől.) a kik azon fegyelmi hatóságot, a melyet társaik saját becsületük érdekében fölöttük gyakorolnának, mellőzni óhajtják. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezeknek kedveért ejtsük el az intézményt, ezeknek kedveért ne honosítsuk meg azt, a mi Európa számos országában igen üdvösnek bizonyult? Tekintsük Németország több részeit, tekintsük a szomszéd Lajthán-tuli tartományait, és mit tapasztalunk? Az ügyvédi kamaráknak üdvös befolyását. Tekintsünk Francziaországra, a hol a „chambre de discipline" a rendet köztük ugy föntartja, hogy az ügyvédi kar tekintélye az által nagyban emeltetik. Szégyennek tartanák az ügyvédek, ha a kamara tagjai nem lennének. Lehet-e nálunk várni, ha faeultative hozzuk be ezen intézményt, hogy mindnyájan be fognak abba állani, és nem kell e attól tartani, hogy épen azok, kik leginkább kerülik az ellenőrzést: nem fognak belépni a kamarába, (Élénk helyeslés jobb felől.) és akkor, tisztelt ház! hogyan fogjuk föntartani az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét? Hisz azok irányában, EÉPV. H. KAMiÓ. 18S. X. KÖTET. kik tagjai lesznek a kamarának: talán kevésbé szükséges az ellenőrzés; míg szükséges épen azok irányában: kik tagjai lenni nem akarnának. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha ugy van, hogy Európának egy művelt országában az ügyvéd szégyennek tartja, ha nem tagja a kamarának: az idővel nálunk is ugy lenne. De hogy ez meggyökeredzék, hogy eleinte azok is, a kik ez alul netalán kibújni szeretnének: ezt ne tehessék; hogy megvettessék a jó ügyvédi karnak oly alapja, mely saját tekintélyének legbiztosabb garantiáját épen önkormányzatában birja: arra nézve szükséges az ügyvédi kamarák intézményét elfogadni, kötelezőleg megállapitani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ne hagyjuk magunkat elrettentetni, tisztelt ház, némely ellenvetések által, melyek a szabadé] vüségnek szinét viselik. Azt mondják, hogy az korlátolja az egyéni szabadságot: ha az ügyvéd a kamarának fölügyelete, ellenőrzése alatt áll. Lehet-e az ügyvédi kart fölügyelet nélkül hagyni? (Nevetés bal felől. Fölkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk!) Lehet-e azt fölügyelet nélkül hagyni, ismétlem? feleljen mindenki, a ki életűnk viszonyait ismeri. (Élénk helyeslés jobb felől.) Fölügyelet alatt áll most is: de kinek fölügyele alatt ? közvetlenül a bíróságok és az igazságügyinmister fölügyelete alatt. Az 1804-iki ügyvédi rendtartás, mely még most is életben van: e tekintetben szigorúan intézkedik ; mindennemű maleversatio megtorlására a törvényszékek, különösen a királyi tábla, a királyi ügyészség, és az akkori viszonyok szerint a kanczellária, ma az igazságügyminister van hivatva. Azt hiszi a tisztelt ház, hogy mi az egyéni szabadságot inkább korlátoljuk: ha mi az ügyvédet saját társainak ellenőrzése alá helyezzük, mintha a bíróság, vagy az igazságügyministernek fölügyelete alatt hagyjuk? (Tetszés jobb felöl.) A kik tehát az egyéni szabadság korlátozásáról szólnak: azok megfeledkeznek az állapotokról, melyek vannak; megfeledkeznek arról, hogy bizonyos korlátozásnak lennie kell. Lennie kell épen a föladvány magasztosságaés súlyánál fogva. (Élénk tetszés jobb felől.) De, tisztelt ház, azt mondják: ez czéh-rendszer; a czéh-rendszert pedig mi kiküszöböltük, annak végét vetettük az ipar terén. A czéh-rendszer, a mennyiben ugyanazon foglalkozást üző emberek egyesülését jelenti bizonyos magasztosabb czéloknak elérésére, a mint azt eredetileg is kellett volna fölfogni, s a mint az a mostani társulatokban is mutatkozik : nem olyan valami, a mi fölött föltétlenül pálezát lehetne törni. Hanem pálezát lehet törni a fölött, hogy kizárólagos köröket képeznek, hogy csak azokat vette be, kiket bevenni szándékozott; s azokat kizárta, a kiket kizárni óhajtott; bizonyos föltételekhez kötvén a befogadást, bizonyos osztályú, származású, születésű embereket nem tűrvén kébe28
