Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-238
238. országos ülés május 15. 1874. 205 A törvényjavaslatnak ez iránti határozatai, tisztelt ház! szintén közóhajtást képeznek, és távolról sem illetheti azon vád, melyet egy különvéleményben olvastam, mintha a kamarai rendszer elfogadása által az ügyvédi karnál formális czéh-rendszert állapítanánk meg. Tisztelt ház! Még az iparnak is csak az ipartörvény korlátai között lehet mozogni; de az ügyvédség nem vehető iparnak : miután közállás és oly foglalkozás, melynél fogva az ügyvéd a bíróval egyetemben a törvénynek kezelője. Ha iparnak veszszük: akkor kereset lesz belőle és magasztos hivatását szem elől fogja téveszteni; már pedig állami jogélet szempontjából kell, hogy az ügyvédség önkormányzattal bírjon, hogy föladatát híven és pontosan és a honpolgárok javára teljesítse ; kell, hogy bírjon szabályozott önkormányzattal és nem önkormányzati szabálytalansággal. Egészen téves is a czéh-rendszer alkalmazása a jelen törvényjavaslat szabványaira, mert a kamarai intézmény folytán senkisem tiltatik el az ügyvédség gyakorlatától; ellenkezőleg a kamara mindenkit befogadni köteles, ki a törvénynek megfelelő qualificatiot kimutatja: ha csak azon esetek valamelyike fon nem forog, a melyek a megtagadást maguk után vonják, a melyekben, azt hiszem, az ellennézetüek sem kivannak valakire az ügyvédi állást ruházni. Miután ezek szerint a benyújtott törvényjavaslat a szabadság eszméjével nem ütközik össze, és az ügyvédség gyakorlatának föltételeit concret kívánalmaihoz képest, távol minden túlzott szigortól vagy engedményektől, előszabja és a hivatásszerű munka becsét és érdemét biztosítja: én a törvényjavaslatot a tisztelt háznak átalánosságban elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Hammersberg Jenő : Tisztelt ház! Álláspontomat a napirenden lévő törvényjavaslattal szemben bátor voltam kitüntetni azon különvéleményben már, melyet a jogügyi bizottság által elfogadott szöveg ellen benyújtottam. A központi bizottság előadója által most előterjesztett szöveg, ámbár be kell vallanom, némi közeledést tüntet is elő az én álláspontomhoz : a mennyiben a fegyelmi eljárást ezen szövegezés már nem tisztán a kamarára bízta, hanem egy, birákból és a kamara tagjaiból álló vegyes bíróságra bízná: mindamellett egyéb részleteire nézve különösen a kamarai rendszer imperatiV volta által annyira ellentétben van nézeteimmel, hogy kénytelen vagyok a tisztelt ház előtt némely észrevételeket ezek ellenében elmondani. Mellőzöm ezúttal mindazon észrevételeimet, melyek e javaslat egyes intézkedéseire vonatkoznak, a melyeknek előadását a részletes tárgyalás alkalmára tartom főn, és csak azon egy sarkalatos pontra nézve kívánok szorítkozni, a mely engemet arra indított, hogy a törvényjavaslatot már átalánosságban se fogadjam el a részletes tárgyalás alapjául. Részemről minden törvényhozási intézkedésnél egyik igen lényeges szempontnak tartom annak vizsgálatát : vajon nem szoritja-e meg az a polgárok egyéni szabadságát, nagyobb mérvben, mint a menynyiben az állami összlét érdeke mulhatlanul megkívánja? Már ezen egy szempontból is ugy találom, hogy a javaslat azon intézkedése, miszerint minden ügyvéd, ha keresetét folytatni akarja, köteles magát a saját kartársai által alakított kamara felügyelete alá vetni, kényszerítve van egyesület tagjáva lenni és, úgyszólván, egész életén át kartársainak ellenőrzése alatt áll : máris annyira megszorítja a honpolgárnak egyik sarkalatos jogát, tudniillik szabad egyesülési jogát, hogy az ügyvédi karra nézve ez egyesületi szabadsággá, egyesületi kényszerré változtattatnék. Ezen egy okból is kénytelen vagyok ellene szavazni a törvényjavaslat ezen intézkedésének. A tisztelt központi bizottsági előadó ur szives volt különvéleményemre nézve megjegyezni, hogy az ügyvédi kamaráknak a törvényjavaslat, szerinti szervezete egyátalában nem bírna hasonlattal a volt iparos czéh-rendszerrel, és erre nézve azt hozta föl, hogy a czéheknek joguk volt függetlenül szabadon határozva a fölött, hogy a jelentkező tagok közül kiket kívánnak a czéhbe fölvenni, ós kiket nem: míg az ügyvédi kamara köteles befogadni mindenkit, a ki kellő qualificatioval bír. Mindamellett kénytelen vagyok, tisztelt ház. továbbra is föntartaui azon véleményemet, hogy ezen ügyvédi kamarák ós a volt iparos czéhek közt nincs nagy különbség. Lenne ugyan különbség; de méltóztassék gyakorlatilag fölvenni azt, hogy ott, a hol korlátlanul határozhat egy testület a fölött: vajon egy hason kercsetmódu egyént fölvesz-e vagy sem? ha bármily szigorúan legyen megszabva a qualificatio, és kimondva, hogy ennek megléte esetén az illető fölveendő: akkor, a midőn ily kevésbé részletezett hatáskör mellett van a testületre bizva az erkölcsi qualificatio megbirálása: ott igen sok tulkapás, üldöztetés is lehet ennek következménye. Igaz, hogy az illető élhet föllebbviteli jogával, és ez mindenesetre némi correctivum; méltóztassanak azonban fölvenni, hogy addig is, mig az illető magának a föllebbvitel utján elégtételt szerezhet: az illetőnek kiszámithatlan kárával jár, és mindenesetre nagyon terhes állapot reá nézve. A mi pedig azon, az előadó ur által szelid néven úgynevezett házi fegyelmet illeti, ugy hiszem, tisztelt képviselőház, hogy ha a javaslatban tervezett fölügyelet és a volt czéhek hasonló joga között párhuzamot vonunk: e párhuzam aligha nem a volt czéhek javára ütne ki. Egyátalában, tisztelt képviselőház, a mint már' mondani szerencsém volt, sem az egyes ügyvédek érdekében, sem más honpolgárok érdekében, sem
