Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-238

200 238. országos "lés pedig államszervezetünk érdekében nem látszik előt­tem helyesnek az ügyvédi kamaráknak hatósági jog­körrel való felruházása. Igen tisztelt igazságügyminister ur erre nézve j indokolásában azt adja elő, hogy ezen intézmény ; fölvételét a javaslatba az ügyvédi kar függetlensé­gének és tekintélyének szempontja ajánlja. Az ügyvéd függetlensége előttem is, mint már mondani szerencsém volt, igen lényeges szempont; de azt tartom, hogy épen azon kényszer, melynél­fogva annak, a ki hivatását akarja gyakorolni, bi­zonyos testület fönhatósága alá kell magát vetni: épen ez ejt tetemes csorbát az ügyvéd függetlenségén. Alig néhány éve e teremben ékes beszédek hangoz­tattak a birói függetlenség és részrehajlatlanság mellett, mely a választás által állítólag kellőleg nem volna biztosítható. Ezért kellett a nemzet egyik ős­jogáról, biróválasztási jogáról lemondani, és irne most már az igazságtigyminister ur is, ezen törvényjavas­lat indokolása szerint, garantiát keres az ügyvédek részére saját kinevezett bíróinak önkénye ellenében, és szükségesnek látja az ügyvédeket saját válasz­tott hatóságok fölügyelete és bíráskodása alá ren­delni. Én egyátalában nem tartoztam a birói kineve­zések pártolói közé; de nem osztozhatom az igen tisztelt igazságügyminister urnák ezen aggodalmában, és azon niesgyőződésbcn vagyok, hogy minden ál­lampolgárt, ugy az ügyvédeket is. csakis a rendes birősági eljárás és hatáskör óvhatja meg leginkább az önkény és részrehajlás ellen, s az üg}'védek füg­getlenségének leginkább megfelel az. hogy ők is egyedül azon birói hatóságnak legyenek alávetve, a melynek minden más állampolgár, és nem alkalmaz­tatik ki rajok ezenfelől egy külön hatóságnak bí­ráskodása. A mi az ügyvédi kamara tekintélyét illeti, tisz­telt ház. mindenekelőtt az a nézetem, hogy a tör­vényhozásnak nem föladata az állampolgárok egyik­másik osztályának részére tekintélyt biztosítani, és nem is hiszem, hogy egy ily intézkedéssel czélt lehessen érni. A tekintélyt csakis az egyéni tulaj­donságok járuléka, és az ügyvédeknek is épen ugy kell a tekintélyt saját személyes tulajdonságai által megszerezni, mint akármely más állampolgárnak. Nézetem szerint a többi állampolgárra nézve sérel­mes lenne, és a jogegyenlőségnek meg nem felelne az, ha a polgárok egyik vagy másik osztálya ré­szére a törvény biztositana tekintélyt; azonban azt sem találom, hogy eddigelé az ügyvédi kar az őt megillető tekintélyt nélkülözte volna. Nyilvános éle­tünkben, ugy a törvényhatóságok, mint a törvényho­zás termeiben, az ügyvédi kar mindig meg tudta azon tekintélyt tartani, a mely őt képességénél fogva megillette, s vajon nem épen fényes bizonyiték-e az ügyvédi kar tekintélye és befolyása mellett az május 15. 1874. is, hogy most előttünk oly törvéíijjavaslat fekszik, melynek egyik bevallott ezélja az ügyvédi kar ne­szére tekintélyt biztosítani. A törvényjavaslatnak azon intézkedésében, a mely szerint az ügyvédi kar bizonyos autonómiával ruház­tassák föl, és saját testületének fölügyelete és bí­rósága alá helyeztessék : ezen nézetnek pártolói bi­zonyos szabad elvi intézkedést látnak, mely az ön­kormányzati elvnek terjesztésére szolgál, és e te­kintetben a külföldi államok példájára hivatkoznak. Készséggel beismerem, tisztelt ház, hogy azon államokban, a hol átalános területi önkormányzat nem létezik, és a hol, mint a Lajthán-tuli tartomá­nyokban is, a törvényhozás nincs tisztán népképvi­seleti alapra fektetve, hanem érdek- és osztálykép­viselet létezik: az egyes osztályoknak adott önkor­mányzat lehet haladás; lehet az önkormányzat ér­dekében szabadelvű intézkedés, lehet az állam omnipotentiája ellenében némi garantia; de nálunk, a hol a viszonyok máskép állanak: nem. Nekünk van önkormányzatunk, melyet, nézetem szerint, fej­leszteni és az állami igazgatás minden ágazatára lehetőleg kiterjeszteni kell. Nálunk a törvényhozás alaj)ja a tiszta népképviselet. ily viszonyok között egyes osztábyok autonó­miája a jogegyenlőségnek, és a már létező min­den polgárra egyenlően kiterjesztett önkormány­zatnak csak ártalmára lehet, és viszonyaink közt az ügyvédi kar külön testületi autonómiáját, külön­hatóságát legfölebb azok állithatják haladásnak, a kik a virilismus életbeléptetésében szabadelvű intéz­kedést láttak. A központi bizottság tisztelt előadója az ügy­védi kar tekintélye mellett annak erkölcsi súlyát emelte ki, és a kamara-intézménynek üdvös hatását erkölcsi fölügyeletre nézve emlité, és ebből azt kö­vetkezteti, hogy, a mennyiben eddigelé az ügyvédi kar erkölcsi jelleme gyanúsításoknak volt kitéve, és erkölcsi hitele talán nem volt olyan, milyennek lennie kellene, hogy ez mellőztessék és az ügyvédi kar hitele emeltessék: szükséges az ügyvédi karra bizni a fölügyeletet, és a íegyelmi hatóságot saját tagjai fölött. Teljesen osztozom az előadó ur azon nézetében, hogy a kiváló állásnál fogva, mely az ügy­védnek az igazságszolgáltatás terén az állam által adatik, egyszersmind szükséges a fölügyelet: nehogy ezen kiváló állással visszaélés történjék; elismerem azt is, hogy eddigelé a rendezetlen állapotban a visszaélések talán gyakoriabbak voltak: sem mint átalában az ügyvédi kar erkölcsi hitele kívánatossá tenné ; de épen ebből, bocsásson meg tisztelt kép­viselő ur, nem tudok azon következésre jutni, hogy mivel eddig a kar kebelében visszaélések fordultak elő : ezentúl azoknak meggátlására épen a kart kelljen fölhatalmazni a fölügyelettel és fegyelmi hatósággal

Next

/
Oldalképek
Tartalom