Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-238
204 238. országos ül* mányi tanfolyam bevégezte után jogszigorlatokat kiállani és a jogtudorságot elnyerni köteles. Ha visszatekintünk, tisztelt képviselőház! az ujabb időben keletkezett ügyvédi karra: fogunk találkozni oly egyénekkel, kikről jóformán meghatározni sem lehet, hogyan jutottak az ügyvédi oklevélhez; vannak egyének, kik bírói hivataloknál nem birói, hanem alárendelt szerepben rövid ideig alkalmazva voltak, és ügyvédi oklevéllel láttattak el; vannak olyanok, kik valamely jogakadémiánál beíratták magokat, de a tanfolyammal és a jogtudományokkal minél kevesebbet törődtek, és mindezek ügyvédi oklevéllel ellátva intézik a polgárok magánviszonyait, intézik a honpolgárok élete fölötti védelmeket. Hogy lehet ezeknél a kellő szakismeretet, a törvények szellemébe beható jogtudományt föltételezni? Az ügyvéd kell, hogy a jogtudományok minden ágában tökéletes kiképeztetést mutasson ki. melyet hivatása kéiielhetlenül igényel, és melyet az egyetemi tanfolyamon töltött idő alatt elérni lehetetlen ; a jogszigorlatok pedig következményei ezen tanfolyamnak, melyeknél fogva az illető ügyvéd biztonságot tartozik adni arról, hogy azon jogismereteket, a melyek őt az ügyvédi pályára minősítették : valóban megszerezte. A jogtndorságot tehát a központi bizottság nem azért fogadta be a törvényjavaslatba, — a mint azt egyik tisztelt küíönvéleményező ur mondja, — hogy az ügyvédet tudori rangfokozattal fölruházza, vagy külső czimmel ellássa; hanem azért fogadta el: mert a tudori rang, jelenlegi tanrendszerünk szerint, egyedüli garantiáját képezi annak, hogy az illető a jogtudományok minden szakmájával, megismerkedett a jogtudományokba behatolt. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az ilyképen szerzett elméleti képességet az ügyvédnek a gyakorlati életre kell alkalmazni tudni; ezen gyakorlat és ezen alkalmaztatás csak a kellő itészettel, csak az élet viszonyainak kellő ismeretével történhetik helyesen; de ezen föladat távolról sincs kimentve az által. mit az egyik különvélemény érint, hogy az ügyvéd a törvényszékhez vezető utat ismerje, vagy tudja, mily alakot kell az iratoknak adni, vagy miképen kell a bírákkal érintkezni. A fő föladat itt a jogeseteknek minden oldalról való helyes ismerete, természetének gyors és biztos fölfogása, az elméleti ismereteknek a gyakorlati élet véghetetlen változatosságu, többé-kevésbé bonyodalmas esetekre való alkalmazása, tehát az életviszonyok tanulmányozása. Maga az alkalmaztatás azután nem nehéz ; mert az alaki törvények mindig jobban kifejtvék, mint az anyagiak: ugy, hogy azokban a tájékozottság fölötte nehéz nem lehet. De a fent jelzett gyakorlat megszerzésére, az életviszonyoknak csak némi ismerésére okvetlenül szükséges azon minimál idő, melyet május 15. \K~t. a központi bizottság javaslatába fölveit. és melyből, ha csak egy napot méltóztatnak elvenni: az ügyvédség jövőjét tönkre teszik. (Derültség bal felől.) Ily dologról vitázni meddőnek tartom. De lehet hivatkozni a többi országok intézményeire, és az ott uralkodó és elfogadott rendtartásokra. Ha tekintjük a művelt világot, azt találjuk, hogy Németországban és Francziaorszagban öt gyakorlati év kívántatik, Austriáhan pedig hét év kívántatik arra, hogy valaki az ügyvédséget önállóan gyakorolhassa. Már pedig azt föl nem lehet tenni rólunk, hogy nekünk talán különös tehetségeinknél fogva talán kevesebb tanulmányi idő lenne szükséges, mint más országbelieknek. Végre nem mulaszthatom el a tisztelt házat figyelmeztetni azon körülményre, hogy nálunk valóságos sociális bajt idézett elő az ügyvédek tulszaporodása. (Ugy van! jobb felől.) Az elméleti egyenlőtlen qualiíicatio, a politikai ambitio, mely a jogászoknak az utóbbi időben túlsúlyt adott, és különösen azon elfogult hiedelem következtében, hogy az ügyvédi pályán a szerzési mód könnyebb: oly nagy számmal csődült a fiatalság az ügyvédi pályára, hogy az ügyvédek mostani nagy létszámának további szaporodása valóságos sociális bajt és veszélyt hozna az országra. (Helyeslés jobb felől.) Vannak vidéki városok, hol 50 lélekre egy ügyvéd esik; Pesten magában több ügyvéd van, mint egész Poroszországban. Ezen tnlsokaság természetes következménye az. hogy az ügyvéd működése gyakran erőltetettebb, hogy a nagy szám az ügyvédi hivatást, szemelől tévesztvén, kénytelen oly üzleti ágakhoz és oly kereseti forrásokhoz nyúlni, melyek az ügyvédi hivatással ellentétesek, és az ügyvédi kar tekintélyét egyátalán nem emelik. Én, tisztelt ház! már ezen egy szempontot elegendőnek tartom arra, hogy a qualiíicatiora nézve, ugy az összes honpolgárok, mint maguknak a leendő ügyvédek érdekében minél szigorúbb föltételek állapíttassanak meg. Ily szigorú föltételeket pedig anynyivaí inkább meg lehet állapítani; mert az ügyvédi állás szabad állás marad, és a kiben hivatás van, az elé semmiféle akadály nem gördittetik. melynél fogva ezen álláshoz ne juthatna. Az ügyvédek ezen gyakorlati és elméleti képzettségének természetes következménye lesz azon tekintély, mely az ügyvédi állást föladatához és hivatásához mérten megilleti. És ezen tekintély nem neveltethetik és öregbittethetik méltóbban és helyesebben: mint azon intézkedések által, melyek a jelen törvényjavaslatban foglalvák, tudniillik a kamaraintézmény által, vagyis az önkormányzatnak azon foka által, mely szerint az ügyvédi kar saját önállósága és tekintélyének megállapítása és föntartása fölött őrködni hivatva van.
