Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-236

174. 236. országos ülés május 11. 1874. tokra vonatkozik. Tudniillik a váltó iránt aggály merült föl; azt eloszlatni nem tartom ugyan szükségesnek, mert ugy hiszem, hogy magában értetik; de a mennyiben valakinek megnyugtatására szolgál, azt a törvénybe bevenni lehetséges; sőt, mivel némelyek kételyeket fejeztek ki, czélszerü is lesz. Ezenkívül van egy két kifejezés, melyet talán szabatosabban lehet kifejezni. Azt hiszem, hogy az első bekezdésben ezen szavak: „váltók kivételével" hagyassanak ki, hanem külön bekezdésben a d) pont után tétessék: „ezen §. intézkedései váltókra ki nem terjednek." Az a) pont alatt: „egyéb okiratoknál" helyett: „egyéb jogügyleteknél," továbbá: „adósságot vállalnak" helyett: „kötelezettséget vállalnak." Az e) pont egészen és végkép hagyassék ki, és igy a vérrokonok közt föl- és lemenő ágban közjegyzői okirat ne kívántassák; az utolsó bekezdésben pedig: „a menynyiben a törvény egyéb esetben" helyett: „a menynyiben a törvény az itt meghatározott eseteken kivül" tétessék, a mi a dolgot világosabbá teszi. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen módositványaimat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Tisztelt ház! Azt hiszem, hogy igen megkönnyítené a tanácskozást, ha a tisztelt ház a §-t nem egész terjedelmében, hanem pontonként venné tárgyalás alá, és azon módosításokat, melyek Pauler tisztelt minister ur által beadattak, szintén pontonként vitatná meg. (Helyeslés.) Bézsán Mihály: A tisztelt minister ur épen azt jelentette ki, a mit én módositványomban akartam beterjeszteni, ennélfogva a szótól elállók. Szeniczey Ödön jegyző (újra fölolvassa Pauler Tivadar igazságügyminister módositványát.) ViÁliezkay József: Tisztelt ház! Bátor vagyok a tisztelt ház figyelmébe egy módositványt ajánlani az 54-ik §. első bekezdéséhez, mely, nézetem szerint, nagyon fontos, sőt lényeges. Az érintettem 54-ik §. első bekezdését, illetőleg annak stilizálását ugy, mint a központi bizottság munkálatában foglaltatik, nemcsak kielégítőnek nem tartom, hanem egyenesen rosznak tartom. Az első bekezdés igy szól: „a jogügylet érvényességéhez — váltók kivételével, most kimarad — közjegyzői okirat megkívántatik stb." A jogügylet érvényességéhez. Tisztelt ház! Az érvényesség kétféle: törvény előtti és jogszerinti, belső és külső. Például: Lehet valamely végrendelet külsőleg helyes, belsőleg azért érvénytelen. Ez eset előfordulhat más körülmények közt más jogügyleteknél is, nemcsak végrendeleteknél. Lehet valamely szerződés formailag helyes, belsőleg érvénytelen, teszem csalás esetében. Én azt hiszem, hogy axiómát fejezek ki akkor, midőn azt mondom, hogy valamely jogügyletnek külső helyessége és külső érvényessége még nem foglalja magában annak belső érvényességét. Es igen veszélyes volna azt mondani, hogy ha valamely jogügylet külsőleg helyes és érvényes: már eo ipso belsőleg is az. Ezt előre bocsátva, bátor vagyok a tisztelt házat figyelmeztetni arra, hogy a közjegyzői intézménynek mi a hivatása. A közjegyző hivatva van külső tények constatálására; de nem belsőleg a jog megállapítására. Talán az előadottakból már méltóztatik legalább gyanítani: mi az én aggodalmam, tekintve az 54-ik szakasz első bekezdésének azon szerkezetét, mely előttünk van. Én ezen kifejezést: „a jogügylet érvényességéhez megkívántatik", nem tartom kielégítőnek, s bátor vagyok egy módosítást ajánlani. Mondassák: „a jogügylet külső, azaz formai érvényességéhez megkívántatik stb." Ha nem méltóztatik a tisztelt ház e módositványt elfogadni: akkor ugy fog állani a dolog, hogy minden jogügylet, — már a melyekről tudniillik itt szó van, — ha közjegyző előtt köttetett : már eo ipso belsőleg is érvényes, habár például csalás esete is forog fön, miről meglehet a közjegyző mit sem tud, és a dologban ártatlan. Nem akarhatja a tisztelt ház, hogy a közjegyzői intézmény, melynek •— mint mondom — hivatása egyes-egyedül az, hogy a külső tényeket constatálja: hatáskörére nézve kiterjesztessék a jogok megállapítására is. Ez megzavarja a jogrendet, s ha széjjel tekintünk, az európai codexek közt: ez valami szokatlan, s olyan, mi ott, hol rendezve van az igazságügy, sehol sincs meg. Igyekezni fogok példával világositni föl, a mit mondok. Egyike a legjobb európai codexeknek a zürichi. E szerint, ha a nő férjeért adósságot vállal, vagy saját ingatlan vagyonát átruházza férjére: szükséges, hogy egy külön gyám hallgattassák ki e kérdésben, és határozzon a bíróság. Éhez a formához van kötve a tulajdon-jognak átruházása nő és férj között. E szerint a törvényjavaslat szerint, a mely előttünk van: ez nem kívántatik meg, s mihelyest közjegyző előtt köttetik meg a jogügylet, az már eo ipso érvényes. Én azonban azt hiszem, hogy a tisztelt képviselőház nem kívánja; a tisztelt képviselőház nem kívánhatja azt, hogy ezen institutio, tudniillik a közjegyzői intézmény más czélokra használtassák föl, mint, a mely czélokra fölállittatott ott, hol ezen közjegyzői intézmény sikerült, például Németországban vagy Francziaországban. De azon országokban a közjegyző részvéte valamely jogügylet megkötésénél annak belső jogosságát nem állapítja meg. Belső jogosságát megszabja az átalános törvény, s mi a közjegyzői intézményt erre ki nem terjeszthetjük. Egy szóval, az én módositványom szerint, kívántassák meg a jogügylet formai részére a köz-