Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-223
10 223. országos ülés april 21. 1874. AZ illető terület nyelvét is. Még egyet bátor vagyok megjegyezni, tisztelt ház. Ha valaki képes volna engem meggyőzni arról, hogy módosításom következtében ezen törvény kivihetlen lenne, vagy hogy ez által az állampolgárok összetartozóságának eszméje csak távolról is érintetnék, avagy veszélyeztetnék : biztosithatom a tisztelt házat, hogy én volnék az első, ki ezen módositványt elvetném. De épen mivel az ellenkezőről vagyok meggyőződve, s hiszem, hogy ilyesmit komoly politikus nem is állithat: ennélfogva ujabban bátorkodom ezen módositványt a tisztelt ház figyelmébe ajánlani. {Helyeslés.) Wächter Frigyes jegyző (olvassa Bésán Mihály módositvanyát.) A 2-ik §. 4-ik sorában e szó után „nyelvét" tétessek: „és az illető közjegyzői kerületben használt nyelvet". Boncs Döme Magam is hasontartalmu módositványt szándékoztam beadni. De miután a tisztelt előttem szólott képviselő ur már ily tartalmú módositványt beadott, csak annak támogatása végett szólalok föl. Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a tisztelt ház, hogy az előbb szólott igen tisztelt Kapp Gusztáv képviselő ur előadására egy igen rövid megjegyzést tegyek. A tisztelt képviselő ur módositványa azt kívánja, hogy a közjegyző az állam hivatalos nyelvén kivül a német nyelvet is bírja, s azonkívül az illető vidék nyelvét is. Ebből az következik, hogy a tisztelt képviselő ur a német nyelvnek ugyanazon kiváltságot, előnyt és uralmat kivan tulajdonítani, mint az állam hivatalos nyelvének. Én részemről, tisztelt ház, csak egy nyelvnek uralmát ismerem el Magyarországon, és ez a magyaré. (Helyeslés.) Ha ezt elismerem, és midőn a többi más nyelveket beszélő nemzetiségek érdekében saját életviszonyaikban a saját nyelvükön való érintkezés szempontjából fölszólalok : ezt csak ugy teszem és tehetem, hogy a többiek az általuk élvezhető jogokban tökéletesen egyenlők legyenek, és a kivétel, a melynek többet kell megadni az állam szempontjából, csak a magyar legyen. (IIelyeslés.) Tisztelt ház! A 2-dik §. szerint az állam hivatalos nyelve a magyar. Engedje meg a tisztelt ház elmondanom, mért nem fogadhatom el e szakaszt azon szerkezetben, a mint van. Az 1848-ik törvény megadta a minden rangú és nemzetiségű polgároknak az egyenjogúságot. Az 1868: XLIV. törvényczikk szabályozza azon viszonyokat, a melyek szerint az egyes nem-magyar nemzetiségű polgárok e hazában nyelvöket a hivatalos téren és a magán-érintkezésben használhatják. Bármennyire kielégítők vagy ki nem elégitők legyenek ezen nemzetiségi törvények az illető egyes nemzetiségek követelményeire nézve: én részemről a még maiglan is fölmerülő egyes viszályokat éssúrlódásokat nem annyira azon nemzetiségi törvény ki nem elégítő voltában, mint inkább azon igen sokszor előforduló körülményben találom, hogy az nem híven, nem őszintén, nem jó akarattal hajtatik végre, ugy részint a kormányközegek, különösen pedig a municipális közegek részéről. Én részemről azt hiszem, hogy bárminő jó legyen egy törvény, ha annak végrehajtása jóakarattal és teljes őszinteséggel nem találkozik a végrehajtóknál a törvény végrehajtása tekintetében: az korántsem fogja a nép előtt érvényre emelni a törvény becsét és értékét, mintha az jól végrehajtatik. Én tehát nem akarok alkalmat szolgáltatni arra, hogy a törvény félremagyaráztassék; én azt akarom, hogy a törvény minél tisztább legyen; minél tisztábban van kifejezve a törvényhozás intentiója a törvény szerkezetében: annál kevésbé nyílik tér annak ellentétes vagy némelyekre nézve talán káros interpretatiojára. így van a 2-dik §-ban is. Ha összevetjük a 7-dik §-al, kétséget nem szenved, hogy annak oly értelem lesz tulajdonitható, oly intézkedés követtethetnék a kinevezéseknél, hogy az egyes vidékek nem-magyar nemzetiségei ki lennének zárva e törvény jótékonyságából, ki lennének zárva az által, ha nem lett arra figyelem fordítva, hogy a közjegyző a vidék nyelvét értse, és ha az igazságügyminister nem fogja megkövetelni a kinevezendő közjegyzőtől, hogy azon vidék nyelvét teljesen értse, azon vidéken lakó polgárok saját nyelvükön kiállított közhitelességü okmányt nem fognak bírhatni. Ez világos. Ha ez bekövetkezik, tisztelt ház: azt hiszem, hogy a törvényhozás legnagyobb következetlenségbe fog esni, következetlenségbe fog esni azért, mert ha már az 1868: XIV. törvényczikk megengedte a nem-magyar-ajku nemzetiségeknek azt, hogy a municipális, hogy a községi téren használhassák saját nyelvüket; sőt ha már a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény 6-dik §-a megköveteli és qualificatiová teszi a bírónak azt, hogy az illető vidék nyelvét bírja: kérdem, tisztelt ház, hogy ne esnék következetlenségbe a törvényhozás akkor, ha ugyancsak ez intézménynél hasonló qualificatio a közjegyzőtől nem követeltetnék, és pedig annyival inkább, mert a közjegyzőség nem hivatal, a közjegyző nem fog bizonyos állami functiokat gyakorolni ; mint inkább arra való, hogy a polgárok magánjogi viszonyait rendezze. Azon okmányok közhitelessége igen nagy értékkel bir a felekre, habár azon magánjogi okmányok csak akkor fognak a bíróság elé kerülni, ha bizonyos differentiák forognak fön a felek közt, a kik ezen okmányokat aláirtak. így tehát a legnagyobb igazságtalanság volna a nem-magyar-ajku nemzetiségekre nézve, ha a
