Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-223

223. országos ülés april 21. 1874. 11 törvényhozás nem gondoskodik arról, hogy az illető nemzetiség nyelvét is birják a közjegyzők. Tisztelt ház! Én azt akarom, hogy az állam hivatalos nyelve mellett kifejezve legyen ez is, és nem azért szólalok föl, mintha nem kívánnám én is azt meg, hogy az illető közjegyző az állam hivatalos nyelvét teljesen birja; sőt engedelmet kérek, én tovább megyek, én nemcsak a közjegyzőktől, hivatalnokoktól, bíráktól, hanem megkívánom minden tényezőtől, a ki egyátalábán az államélet viszonyaiban bizonyos nyilvános állást elfoglal, hogy a magyar nyelvet értse. Megkívánom pedig ezt nemcsak az állam érdekében és szempontjából, hanem megkívánom épen a nemzetiségek érdekében, hogy az állam nyelvét értse. Miért? Én azt hiszem, hogy az, ki az állam nyelvét nem birja : az nem emelkedhetik a közműveltség azon fokára egy bizonyos országban, melyen áll az, ki az állam nyelvét birja. Én igenis el tudom képzelni azt, hogy világtudós lehet valaki, a ki hazájának hivatalos nyelvét nem birja; de azt nem tudom elképzelni, hogy az, ki hazájának hivatalos nyelvét nem tudja: saját hazájában közműveltséggel birjon, saját hazája állami életviszonyainak ismeretével bírhasson. Annálfogva, tisztelt ház, ez lévén kiindulási pontom ezen kérdésben, részemről, megvallom, nem bántam volna, ha ezen §-ban nem egyedül csak az mondatnék, hogy az állam hivatalos nyelvét, hanem az illető kerületben' nemzetiség nyelvét is tudja. Különben elmaradhatott volna e szakaszból az is, hogy az állam hivatalos nyelvét birja. Mert én az állam hivatalos nyelvét olyannak tekintem, melyet nem kell parancsolni, mely önmagától értetődik, mely benne van a tényekben, az állam létezésében. És ebből kifolyólag az a nézetem, hogy a magyar nyelv Magyarországban nem szorulhat oltalomra, annak nem kell oltalom; ha valaminek oltalom kell: ugy a nemzetiségek nyelvének kell, hogy annak használata a meghatározott törvényes korlátok közt ne akadályoztassák. Engedelmet kérek, tisztelt ház, ha már nyelvről van szó, szükségesnek tartok még egynémelyeket megjegyezni. Én sem vagyok barátja, miként előttem szóló, annak, hogy mindenből nemzetiségi kérdést csináljak, és nem is azért szólalok föl, mert a mennyire lehet, én is szeretem azt kikerülni; de ha már nyelvről van szó, kijelentem, a mint a tisztelt ház előtt ismeretes is, hogy a mellett, hogy mindenekelőtt Magyarországnak és a magyar politikai nemzetnek fia vagyok, egyidejűleg más nemzetiségnek szülöttje vagyok. Én ezt nem restellem kimondani annyival inkább, mert a nemzetiségek lételét össze tudom egyeztetni a magyar állam lételével, a magyar nyelv felelősségével és uralmával. Tudom azt s méltánylom, hogy a magyar nemzet nyelve kell hogy Magyarországban uralkodással birjon. Mert hiszen végre is a történelemre tekintve, el kell ismernie minden nemzetiségnek a hazában, ki nem elfogult, hogy hiszen végre ez államot a magyar nemzetiség alkotta: beismerni, tudni kell azt is, hogy ez államot, a hazát 800 éven által végtére is a magyar nemzetiség tartotta fön, mindenféle viszályok és megtámadások ellen, habár a többi más ajkú nemzetiségek hozzájárulásával segítségével is ; de mindig a magyar nemzetiség czége és firmája alatt tartotta és védte meg azt: következéskép nagyon természetes dolog, hogy tulaj donképen a vezérszerep csakis a magyar nemzetiséget illeti. Szükségesnek tartottam ezen szempontból is fölszólalni ezen dologhoz; mert arról is meg vagyok győződve, hogy sokan eddig sem, de még most sincsenek tisztában azon állásponttal, melyet ezen kérdésben én és több elvtársam elfoglal. Én elismerem, hogy vannak némely nemzetiségi tényezők, kik a nemzetiségi követelményekben nem mozognak a mérséklet és belátás azon a terén, a melyen talán én és több elvtársam mozog. Szükségesnek tartom tehát és elérkezettnek találom az időt arra, hogy jelezzem azon álláspontot már csak azért is, miszerint ne tekintessék mindenki, aki a nem-magyar nemzetiséghez tartozik, hogy mind azon bizonyos némely tényezők irányát követi. Sok félreértés és sok fogalomzavar keletkezett azon dologból, a kik azt mondták, hogy „nemzetiségi képviselő." Tisztelt ház! Én részemről azt hiszem, hogy ezt nem ugy kell definiálni, mint sokan definiálják, és azt nekik betudják; hanem, azt hiszem, hogy ugy kell definiálni, hogy mi mindnyájan, a kik itt vagyunk, első sorban országos képviselők vagyunk, és a ki azt mondja, hogy nemzetiségi képviselő: ezt csak ugy értheti, és ezt csak ugy lehet értelmezni, hogy egy nemzetiségnek érdekét mint egy bizonyos speciális érdeket van hivatva képviselni és védelmezni, épen ugy, mint más valamely képviselő, a ki valamely vidéknek speciális érdekét van hivatva képviselni. így értem és ez az értelme a nemzetiségi képviselőnek ; de nem az, hogy minden kérdésből nemzetiségi kérdést, csináljanak, mint Bésán képviselő ur mondja. Vannak oly képviselők is, kik a követelésekkel tulmennek, azok maguk be fogják látni, hogy végre czélt nem fognak érni, tehát mi haszna ezen túlzásnak? Nekem részemről nem kell nemzetiségi előny a magyar állam, a magyar alkotmány romjain; mert én azokat a nemzetiségi érdekeket és jogokat csakis a magyar alkotmány keretében óhajtom élvezni. (Helyeslés.) Tisztelt ház! Midőn azon szempontból, a midőn nyelvről volt szó, jeleztem azon álláspontot, melye e kérdésben elfoglalok, és miután practicus szem. T \