Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-223

223. országos ülés april 21. 1874. ÍJ való jártasságát nélkülözhetlen szükségnek tartom. Ennek következtében bátor vagyok indítványozni, hogy ezen szükség nyíltan a törvény által is ösmertessék el, és hogy ennek folytán a 2. §. negyedik sorának e szavai után: az állam hivatalos nyelvét tétessenek e következő szavak: „a német nyelvet (Derültség.) és az illető vidéken divatozó nyelvekből még legalább egyet" hozzá, minek folytán ezen §-nak következő lenne a szerkezete: Közjegyző csak teljeskoru magyar honpolgár lehet, a ki az állam hivatalos nyelvét, a német nyelvet, és az illető vidéken divatozó nyelvekből mig legalább egyet teljesen birja stb. Ajánlom ezen módositványomat a tisztelt ház méltánylására és elfogadására. Bésán Mihály: Tisztelt képviselőház! A törvényjavaslat 2-dik szakaszához én is kívántam egy módositványt beterjeszteni; miután azonban azt hittem, hogy az előttem szólott képviselő ur hasonló értelemben fog fölszólalni, hajlandó voltam elállani módositványomtól; minthogy azonban azt tapasztaltam, hogy ő egész más értelmű módosítást tett: annálfogva bátor vagyok a magam részéről egy más szerkezetű indítványt beterjeszteni, mely azt tartalmazza: hogy a közjegyző tartozzék az állam hivatalos nyelvén kivül ismerni még azon nyelvet is, mely az ő kerületében átalános használatban van. {Helyeslés.) Tisztelt ház ! Midőn bátorságot veszek magamnak e §-nál fölszólalni, és a módosítást a tisztelt ház becses figyelmébe elfogadás végett ajánlani, kötelességemnek tartom mindenekelőtt kijelenteni, hogy én e módosítás beterjesztése által távolról sem akarok úgynevezett nemzetiségi vitát előidézni: mert nem tartozom azok közé, kik minden fölvetett kérdést, sőt, a mint alkalmunk volt többször tapasztalni, állampénztárunk ürességét is képesek a nemzetiségi kérdéssel összeköttetésbe hozni, és mert ugy tartom, hogy azon ügy sokkal fontosabb és komolyabb megfontolásra méltó, hogy sem azt minduntalan a házban fölhozni lehetne, és melynek különös képviseletére némelyek maguknak kizárólagos privilégiumot igényelnek. Én tehát, tisztelt ház! nem azért terjesztem be a módosítást, mintha azon véleményben volnék, hogy ezen módosítás a nemzetiségi törvénynek követelménye vagy egyenes kifolyása volna; hanem beterjesztem azért, mert arról vagyok meggyőződve, hogy ezen módosítás nélkül a közjegyzői törvény nélkülözni fogja a gyakorlati keresztülvihetőség egyik főkellékét, s mert e nélkül a törvény az élet gyakorlati szükségleteinek megfelelni sohasem fog. A közjegyzőség, tisztelt ház, ámbár államintézménynek declaráltatik: tulajdonkép még sem államhivatal, mert a közjegyző az állam által garantirozott kedvezményekben s jótéteményekben nem réKftPV.H. KAíLÓ 182. X. KÖTBT. szesül; hanem egy oly közege az állampolgároknak, melynek közbejöttével és segélyével **az állampolgárok magánjogi ügyeiket a törvény korlátain belől teljes biztossággal rendezni akarják, és ennélfogva, tisztelt ház, a közjegyző nem más, mint a honpolgároknak jogi tanácsadója, vagy — ha szabad e kifejezéssel élnem — hiteles írnoka, kivel a honpolgárok mindennapi jogviszonyainkban folytonos érintkezésben vannak; szükséges tehát, hogy a közjegyző azon nyelvet is értse, melyen a kerületében lévő honpolgárok egymást megérteni képesek. Ha az ellenkező történik, tisztelt ház, tudniillik, hogy ha ezen módosítás el nem fog fogadtatni : akkor meg vagyok győződve arról, hogy meg fog történni azon különös eset, hogy ezen törvény az országnak csak azon részében fog hatálylyal birni és tettleg életbelépni, a hol az állampolgárok az állam hivatalos nyelvét értik; mig ellenkezőleg másutt az csak irott malaszt fog maradni. Elég nagy szerencsétlenségnek tartom, tisztelt ház, azt is, hogy az egységes Magyarországon az összes állampolgárokat egyaránt kötelező törvényeink még máig nincsenek. Más törvények léteznek a volt Erdélyben, mások a volt határőrvidéken, és mások a szorosabb értelemben vett Magyarországon. Szaporitsuk-e még ezen anomáliát egy oly törvénynyel is, mely az országnak csak egy bizonyos részében lépne tettleg életbe? egy oly törvénynyel, mely némely helyen az ipar, kereskedés s közhitel emelésére, úgyszintén a költséges perlekedések megszüntetésére áldásthozó lesz, más helyeken pedig csak irott malaszt fog maradni. Én azt hiszem, hogy ily czélja nem lehet e törvényjavaslatnak. Tisztelt ház! Ideje volna már, hogy a nemzet életszükségleteit fölismerve, annak megfelelőbb gyakorlati törvények hozassanak, őseink nem lovagoltak a magas theoriák vesszőparipáján, miként ma sokan teszik; hanem leszálltak a gyakorlati élet mezejére, s azt művelték is meglehetős sikerrel mindannyiszor, a hányszor a roppant sok gravamen és egyéb közjogi tárgyalások megengedték. Ha végig nézünk összes törvényeinken : azt fogjuk találni, hogy azok a gyakorlati élet szükségleteire alapitvák. Nem mondom, tisztelt ház, hogy a mi őseink a külföldön létrejött hasznos és czélszerü intézmények elől magukat chinai falakkal elzárták, azokat figyelemmel kisérték ők, és meghonosították a külföldi intézményeket nálunk is ugy, a mint viszonyaink megkívánták. Ugyan miért ne tehetnők ezt most is ezen törvényjavaslattal, mely, köztudomás szerint, nem hazai institutio meghonosítását czélozza. Az egész törvény, vagy annak legnagyobb része nem más, mint hű fordítása az osztrák közjegyzői törvénynek; de kihagyatott ebből ama gyakorlati intézkedés, mely szerint a közjegyző az állam hivatalos nyelvén kívül tartozik ismerni még 2