Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-233

233. országos ülés május 5. 1874. 157 a kölcsönösség, azt követeli, hogy a második részét is elfogadjuk, a melyben az mondatik, hogy a mél­tányosság alapján, és a méltányosság eszméje alap­ján ; azt is el kell fogadnunk, hogy a sértett, ha súlyosbodnak a körülmények: a megállapított fizetés fölemelését is követelheti. Ha ez megtönténik, mi lesz a következménye az országban? Ismerjük az ország viszonyait, ismerjük a pörlekedési viszkete­,get, mely nálunk uralkodik, nincs ok és mód, hogy megakadályoztassák, hogy minden ember, kinek kár­pótlás ítéltetett, minden évben újra és újra port ne indítson azon ürügy alatt, hogy a megváltozott kö­rülmények nagyobb kártérítés kérésére jogosítják, •és igy vagy pörlekedés támad, vagy a vaspálya-tár­sulat inkább kénytelen lesz kiegyezkedni; mert az illetők nem veszthetnek a pör megindításával, csak a költségeket veszhetik el; de ezen költségek rovására sx port minden prókátor szívesen elvállalja: mert a társulat, hogy az a portól meneküljem inkább ki­•egyezkedik. Eléggé böviben vagyunk a pöröknek a nélkül is, nem szükséges, hogy azok számát egy arra alkalmas törvény által, még szaporítsuk Is. Én tehát azt hiszem, hogy a vasúti társulatok érdeke megóvandó az által, ha a bírói ítéletben, ha­tározottan kimondatik az alap, melyen nyugszik az ítélet, és kimondatatik továbbá az is, hogy ha a viszonyok változnak, módosulnak : igy módosulnak. vagy megsemmisülnek a kártérítési igények is. Hogy ha a biró megítéli egyszer a kárpótlást, legyen az végleges. Miután tehát ezen 5. §. elfogadása által csak ujabb pörök fognak támadni, annak elhagyása pedig nem ártana, sem az igazság vagy jogérzület hátrányára nem volna: ajánlom, annak mint fölösle­gesnek egyszerű kihagyását. Vargics Imre : Ezen törvényjavaslat 5. §-ának az az intentioja, hogy az illető vasutak hanyagsága által okozott károk megtérítésénél azon alapot is kijelöli mely a megállapítás biztos ha­sisául szolgál. Már most tisztelt ház, ha oly birót képzelhetnénk, ki minden lehető eventualitásokra •első ítéletében tekintettel lehet, tudniillik, hogy ki­mondja, hogy itt és itt a szerencsétlen családapának ennyi és ennyi a kára, ha pedig később gyermekei lesznek, ha drágaság miatt viszonyai változnak, ennyi meg ennyi ujabb igénye lesz, ha mondom ily bírá­kat, ily ítéletet képzelhetnénk, mely mindezekre ki­terjeszkednék : magam is beismerném, hogy fölösle­ges lesz ezen szakasz; miután azonban ezt absolute nem lehet föltenni ; miután továbbá a jogosultság és igazság is azt kívánja, hogy az illetők, te­kintettel ezen bekövetkezhető eventualitásokra kár­térítést nyerjenek, én ezen 5. §. szerint helyén lé­vőnek találom, hogy ha egy családapa vasúti sze­rencsétlenség folytán kereset képtelenné lesz és je­lenleg két gyermeke van: a bíróság e szerint fogja megállapítani az évi járadékot és ha később változnak a viszonyok: kérheti az évi járadék ujabb megítélé­sét. Azonban, hogy ha most például két gyermeke van az illető kereseképtelen családapának és idők multán talán több lesz: erre a bíróságnak előre igen természetesen reflectálni nem lehet. (Derültségí) Én tehát kérem az 5. §. megtartását. Péchy Tamás : Én sem fogadhatom el Wahrmann Mór képviselőtársam módosítását; mert hiába, annyira előreláthatlanul megváltozhatnak a viszonyok, miszerint megtörténhetik, hogy a kin nagy sértés esett: egy pár év múlva tökéletesen kiépül, semmi baja nincs. Viszont megtörténhetik az, hogy a ki kevésbbé volt megsérülve, annak később talán le kell vágni a lábát és ez által lényegesen változ­nak a körülmények. Én nem félek attól, hogy ez esetben igen sok lesz a per, mert a vasúti társulatoknak mindenesetre érdekükben van, hogy megegyezzenek az illetőkkel, ha súlyosabbakká változnának a viszonyok és nem fogják bevárni a pert. Én tehát, mert meg akarom adni a czélszerü helyes módot és alkalmat mind az illető sérültnek, mind a vasúti vállalatoknak, hogy a változott viszo­nyokhoz képest az évi járadék megszüntetését, alább­szállitását vagy fölemelését kérhessék : ezen 5. §-t meghagyatni kérem. Szentimrey Elek : Sem az előttem szó­lott Péchy Tamás, sem Vargics Imre képviselőtár­sam nem győztek meg arról, hogy Wahrmann kép­viselőtársamnak nincs igaza. Ha szabatosan fogal­mazva volnának azon esetek, melyek megváltozhat­nak : akkor volna értelme ezen §-nak; de igy áta­lánosságban odavetve, azt hiszem, csak a perek számát fogja szaporítani és az ügyvédeknek fog több keresetet, munkát adni. Én részemről szívesen hozzájárulok Wahrmann Mór indítványához, hogy ezen szakasz kihagyassék; de ha ez nem történhetnék meg : akkor kérném e szakaszt újonnan szövegeztetni. (Fölkiáltások: Ma­radjon !) Lázár Ádám: A ministeri előterjesztés indokolása szerint ezen czikk oly világos, hogy ha az indokolást az ezen §-t ellenző képviselő urak el­olvasták volna, nem szólaltak volna föl. A méltányosság és kölcsönösség egyaránt kí­vánja, hogy ezen szakasz a törvényben meglegyen. Épen az, a mit Wahrmann képviselőtársam oly ter­jedelmesen előadott, arról győzött meg mindnyájun­kat, hogy minden eshetőségről gondoskodni nem lehet, és épen azért helyes ezen szakasz intézkedése, hogy a körülmények változásával vagy az illető sérült, vagy a vaspálya-társulat jogosítva legyen az évi járadék megváltoztatását kérni. Én tehát ezen §-t, mint mulhatlanul szükségest elfogadom. (Elfogadjukl) Elnök : Elfogadja a ház az 5-ik §-t ? Mél­tóztassanak azok, kik elfogadják, fölállani. (Megtör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom