Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-233
233. országos ülés május 5. 1874. 155 Wächter Frigyes jegyző (ohassa a törvényjavaslat czimét.) Elnök: Elfogadja a tisztelt ház a czünet a központi bizottság szövegezése szerint ? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Schmausz Endre előadó: A törvényjavaslat czimének három utolsó szava elhagyandó, mert a kártérítési kötelezettség a felelősség természetes következménye s igy annak külön a czimbe foglalása teljesen fölösleges. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. %-át.) Ivánka Imre: Tisztelt ház! A bizottságnak javaslata lényegesen eltér a mmisterium által beterjesztett törvényjavaslattól. Ebből ugyanis kihagyattak e szavak:,vagy harmadik személyek hibája okozta a balesetet." Ezen néhány szónak visszahelyezését kérem, indokolni fogom miért? Csernátony képviselő ur az imént az angol vasutak példáját hozta föl. Az angol- és a magyarországi vasutak között az a lényeges különbség van, hogy az angol elsőrendű vasút egy egészen elzárt, keritéssel mindenütt elkülönített oly test, melynek szivében ut vagy átjárás nem vezet keresztül, hanem vagy fölötte hidakon, vagy alatta alagutakon tartoznak a kocsik s az emberek járni. Magyarországon közönséges átjárások vannak, melyek kapák által záratnak el, s ezen történik az átkelés. Igaz, hogy e kapuk elzáratnak az őrök által sorompókkal; de a mig, — és a miket itt mondandó leszek, tapasztalásból mondom, és ha tetszik, okmányokkal is igazolom, — mig a közönségben, még pedig az uri osztályban az erőszakoskodásra oly hajlam létezik, hogy például megtörténik, miként valaki, odaérvén a sorompóhoz, azt zárva találja, de az ő esze járása szerint még 4—5 percznyi idő van az átmeneteire, nekimegy, elzavarja az őrt, baltával összevagdalja a sorompót, és mégis keresztülhajt rajta. (Fölkiáltások: Nem áll!) Tényekkel bizonyíthatom, hogy oly esetek történnek, midőn vasúti hidakon, igy a Tisza hídján, egész vadásztársulatok keresztül-lovagolnak az őr minden tiltakozása daczára, sőt megtörténik az is, hogy a mint az őr a pályát megvizsgálván, elhaladt, köveket raknak a pályára vagy gerendával zárják azt el ; mig, ismétlem, ilyenek történnek, a törvényben ben hagyni azt, hogy a harmadik személyek által okozott károkért is a vasút legyen felelős, fölfogásom szerint nem méltányos. Mindenesetre megvizsgálandó: vajon a vasút, vagy annak közegei hibáztak-e ; de hogy ha harmadik személyekre derül ki a hiba: akkor miként lehessen azokat felelőssé tenni, azokat, a kik azt nem követték el, azt egyátalában nem értem s ennélfogva kérem a tisztelt házat, méltóztassék az eredeti szöveget visszaállítani. Nagy György: Már bocsánatot kérek, épen az igazság érzetéből indulva ki, azt kérdem j az előttem szólott képviselő úrtól: vajon nem tartja-e elég garantiának e törvényhozás intézkedéseit, melyek a vasuttársulatoknak jogot adnak az illető pályatest, vagy bárminemű eszközeiben történt károsításért a kártalanítást harmadik személyekkel szemben érvényesíthetni ? (Ivánka Imre közleszól: Nem.) Én részemről elégségesnek tartom. A tapasztalásra hivatkozott a képviselő ur. Engedelmet kérek, oly barbárság színében tüntetni elő a magyar íntelligentiát és uri osztályt, — mert erről méltóztatott szólni, — én nem vagyok képes. (Helyeslések.) A tisztelt képviselő ur tapasztalására hivatkozom, s azt állítom, hogy minden vasúti sorompónál táblán van kifüggesztve, hogy kárt nem szabad tenni, ha valaki kárt tesz, azért ő felelős. Én ennélfogva pártolom a központi bizottság szövegezését s a módositványt nem fogadhatom el. (Helyeslés.) Csernátony Lajos : Tisztelt ház! Ugy a mint tisztelt képviselő társam Ivánka a dolgot előadta: azt valóban nem lehet hallgatással mellőzni. Először is a vasutakat Angliában eléggé láttam éveken át, nincsenek oly roppant kerítésekkel ellátva, mint ő állítja. Igenis a városokban Angol-, Francziaországban el vannak sorompózva, kerítve alól és fölül is, de bizony a városokon kivül a szabadban annyira nincsenek elkerítve, hogy egész juhnyájak vannak rajta, bikaviadalosok és egész lovasvadász-csoportok haladnak át rajtok. A mi pedig a kárt illeti: abban igaza van előttem szólott barátomnak, hogy az értelmiségről ilyet nem lehet föl tenni; de nem is az értelmiségről mondja ezt az ember, hanem az értelmetlenségről. (Ugy van \) és a betyárságról, és kétségtelen, hogy ez is meg van i Magyarországon nagy mértékben, ugy az uri, mint a nem uri osztálynál; de betyár nemcsak Magyarországon van, hanem van angol, franczia, német betyár is. (Élénk derültség!) tehát ne méltóztassék ezeket igy egymásután elsorolni, hogy Magyarországon miféle szerencsétlenségek történnek: mert akkor a világ, ugy fog ránk tekinteni, mint páriákra. Higyje el a képviselő ur, hogy tudnék példákat fölhozni Angliából az angol betyárságot illetőleg az uri osztályhoz és az úgynevezett értelmiséghez tartozó, de nem sok értelemmel bíró egyének köréből. Egy egész családot tudnék nevezni, melynél ugy látszik fiúról fiúra szál a betyárság. (Derültség.) Csak ezeket voltam bátor, erre vonatkozólag megjegyezni. A mi különben azt illeti, hogy a tisztelt képviselő ur nem akarja, hogy a társulatok feleletre vonassanak azért, a mit nem hibáztak: ebben van valami; de hát utoljára kit vonjon feleletre a kormány? azt-e a kit nem ismer; vagy a ki a nem ismert egyéniség helyett ott áll, hogy első sorban feleletre vonassék, hisz a társulatnak jogában áll
