Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-233
233. országos ülés május 5. 1874. 151 S. §-t változatlanul elfogadni, az 54. §-ban megállapított s már a tisztelt ház áltél is elfogadott elv keresztülvihetése szempontjából az átmeneti intézkedések közé következő uj §-t fölvenni kérjük. Elnök: Miután az 5. §-t annálfogva méltóztatott függőben hagyni, mert a tisztelt ház szükségesnek tartotta mindenekelőtt a közjegyző hatáskörének megállapítását, a közjegyző hatásköréről Szóló 56. §. ma újból a központi bizottsághoz visszautasittatván, s az ok, a mely miatt visszautasittatott, még mindig fönforog: kérem e tárgyat újból fölfüggeszteni. Következik a másik tárgy: a vaspályák által okozott halál- vagy testi sértések iránti felelősségről és kártérítésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztatnak a törvényjavaslatot fölolvasottnak venni ? (Fölkiáltások : Fölolvasottnak veszszük l) Schmausz Endre etóadé i Tisztelt Láz! Az 1840: XX. törvényczikk az akkor fönállott forgalmi viszonyoknak megfelelőleg csupán a fuvarosoknak az átvett áruk iránti felelősségét intézte el, a vasúti forgalomra vonatkozólag az 1867-dik évi XVI. törvényczikk 8. czime intézkedik, a mely az 1851-ki és illetve az 1863-iki üzlet-szabályokat Magyarország területére is kötelezőleg kiterjesztette. Miután azonban mindezekben csak az áruforgalomra nézve történik intézkedés, Magyarország területén azonban, fájdalom, a vasúti szerencsétlenségek szintén nem tartoznak a ritkaságok közé, és a mindinkább növekedő személyforgalom, a személybiztonság tekintetéből kötelességévé tette a kormánynak és háznak ez iránt mielőbb törvényes intézkedéseket tenni, s mert átalában a külföldi államok ez irányban legnagyobb részt szinte önálió törvények által intézkedtek, s az ott hozott törvények azon kedvező eredményt szülték, hogy a vasúti szerencsétlenségek aránylag kevesbedtek, a most szőnyegen lévő törvényjavaslatban pedig épen a külföld ez iránybani törvényhozási működése, ugy, az ezek alapján szerzett tapasztalatok vannak figyelembe véve : a tisztelt ház múlt évi május 12-én Horn képviselő ur ínterpellatiójára az igazságügyminister által adott azon Ígéretet, hogy ilynemű törvényjavaslatot beterjesztend, helyesléssel vette tudomásul : ugy vélem, hogy a tisztelt ház a most már a központ nevében beterjesztett ezen törvényjavaslatot kegyes leend átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Horn Ede : Tisztelt képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot én is elfogadom a részletes tárgyalás alapjául, s szabadjon rövid felszólalásomat azzal megkezdenem, hogy köszönetet mondjak a tisztelt igazságügyminister urnák, a törvényjavaslat behozataláért. Mint azt előttem szólott épen most fölemiitette, én voltam az, ki — épen holnap lesz egy éve, hogy megtörtént a kőbányai állomáson a nagy vasúti szerencsétlenség, ezen vasúti szerencsétlenség alkalmából bátorkodtam az igazságügyminister urat fölkérni egy ily törvényjavaslat beterjesztésére. A mi viszonyaink közt, hogy a tisztelt igazságügyminister ur igéretét egy év alatt beváltani méltóztatott: valóban szerencsének mondható. Elfogadom tehát a törvényjavaslatot, és elismerem azt is, hogy még részletes határozmányaiban is eléggé szabatos; én főleg igazságosnak találom azt hogy a törvényjavaslatban mellőzte az angol, franczia és amerikai rendszert, mely szerint a vasúti balesetek alkalmával a megsérült köteles bebizonyitani a vasúti társulat vétkességét. A törvényjavaslat inkább a német és osztrák rendszert fogadja el, melynek következtében a vasúti balesetek alkalmával a vasút vétkessége és ennek folytán kártérítési kötelezettsége magától értető dolognak vétetik, és a vállalat köteles az ellenkezőt bebizonyítani: ha meg akar menekülni a kártérítési kötelezettség alul. Ez mindenesetre igazságos. Ennek daczára megvallom, a törvényjavaslatot kielégítőnek és főkép kimerítőnek nem találhatom. Igaz, ha baleset történik jövőben: a megsérült vagy a megholtnak jogutódai azon helyzetben lesznek, hogy kárpótlást követelhetnek a társulattól; hanem azt gondolom, a törvényhozásnak tovább is kell menni, és más valamiről is, mint az illető egyének igényeinek kielégítéséről gondoskodni. Szükségtelen, tisztelt ház, hosszasabban bizonyítgatnom, mert ismeri mindenki, azért csak röviden érintem azt a nagy különbséget, mely a törvényhozás régi és ujabb iránya közt létezik. A törvényhozás régibb iránya a repressiv vagy elnyomó rendszer volt; ujabb iránya a praeventiv vagy megelőző rendszer. A régi törvényhozás például szaporította és nagyobbította a börtönöket, hogy j minél több rablót és gyilkost lehessen bezárni; az ujabb törvényhozás szaporítja az iskolákat, javítja a rendőrséget, hogy minél kevesebb gyilkos és baj létezzék. A régi rendszer koldulási engedmények által segített a leégett községek nyomorán; az ujabb törvényhozás a kényszer-biztosítás által akarja elejét venni ezen nyomornak. Ugy gondolom, ezt a vasúti balesetekre is alkalmazni kell. Csak az legyen a modern törvényhozásnak czélja, hogy ha már megtörtént a baleset; annak káros következményei enyhittessenek, vagy inkább oda kell-e törekednie, hogy az utazók biztonsága nagyobbittassék, azaz kevesebb baleset történjék, mint eddigelé? Én azt gondolom, hogy a modern törvényhozásnak oda kell törekednie, hogy az utazók élet- és személybiztonsága jobban legyen biztosítva, és fájdalom, véleméményem szerint, ez nálunk sokkal szükségesebb, mint bárhol. Részemről legalább, megvallom, csodálkozással I és nem kellemes meglepetéssel néztem az illető ada-
