Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-233
152 233. országos ülés május 5. 1874. tokát, az épen tegnap vett kimutatását, a kőzmunkaministeriumnak az 1872-ik évi vasúti üzlet eredményéről. Abban azt találtam ugyanis, hogy a vasúti balesetek évről-évre nagy mértékben növekednek nálunk; igy 1870-ben volt 63 halál- és 57 megsérülési eset; 1871-ben már 87 halott volt és 74 megsérült; 1872-ben volt 102 halott és 94 megsérült, összesen tehát majdnem 200 baleset 1872-ből. Hozzá teszem, hogy ez igen nagy szám, mert például nálunk 9 millió utazó volt, mig Angolországban évenként az utazók száma a 30 milliót túlhaladja, és a halálozások száma tul nem haladja a 200-at; ennek következtében nagyon szükséges szigorú rendszabályokat alkalmazni. Az által pedig, a mit e tekintetben ezen törvényjavaslat nyújt, a czél el nem éretik. Én igen jól emlékszem, mert akkor Nyugot-Európában voltam, midőn 12—15 évvel ezelőtt nagy vasúti szerencsétlenségek következtében Francziaországban és Angolországban első izben megvitatták a kérdést, hogy miképen lehetne nagyobbítani az utazók biztonságát ? Az volt az eszme, hogy pénzbírság által kell ezen segíteni; mert az enquétek, melyek ezen balesetek alkalmából tartattak Francziaország-, Angolország- és Belgiumban, azt mutatták ki, hogy legnagyobb része a vasúti baleseteknek a roszul fölfogott takarékosság kifolyása; onnan ered tudniillik, hogy az igazgatóságok vagy oly egyéneket alkalmaznak, kik az illető szakmához nem értenek, például közönséges napszámosokat állítanak oda, hol már egy bizonyos szakértelem vagy képzettség szükséges; vagy onnan erednek a balesetek, hogy sokkal többet kivannak a munkásokés hivatalnokoktól, mint ezek tehetnek, például kimutattatott, hogy vannak mozdonyvezetők, vannak fölügyelők, a kik 16 —18 órán át el vannak foglalva, és ennek következtében már olyannyira kifáradnak, hogy lehetetlen, hogy hivatásuknak megfeleljenek. Tehát — ugy okoskodott a törvényhozó — ha nagy pénzbírságot vetünk ki ezen balesetekre: az igazgatóságok át fogják látni, hogy jobb valamivel több költséget fordítani a hivatalnokokra és szolgákra, mint nagyobb összegeket fizetni a balesetek következtében a megsérültek és megholtak utódjainak. Ez volt a kiindulási pontja a pénzbirságnak. De mi volt az eredmény ? Az első években volt ezen intézkedésnek kívánt sikere ; de később azt találták a társulatok, hogy biztosítás utján ezt ki lehet játszani. És mi történt például Németországban? mihelyt az illető törvény meghozatott, a magányos vasúti társaságok azonnal összeállottak, és kölcsönös biztosítás utján e pénzbírságok súlyát részben maguktól elhárítani törekedtek. Ennek következtében ismét kijátszatik a törvényhozónak azon czélja, hogy az utazók biztonságára nagyobb gond fordíttassák. Ha jól vagyok értesülve, egy-két évvel ezelőtt az osztrák-magyar monarchiában szinté^ ilyen egyezkedés jött létre a magántársulatok közt, így a törvény szándéka némikép kijátszatik: mert a társulatok a balesetek elhárítására csak csekély mérvű ösztönt éreznek a nagy pénzbírság daczára. Én, tisztelt ház, azt hiszem, hogy ha mi komolyan biztosítani akarjuk nemcsak a sérült számára a kárpótlást, hanem átalában az utazót: akkor kell, hogy ne csak pénzbírságot állapítsunk meg, hanem, hogy az igazgatóság felelősségét még az ilyen balesetekre nézve is komolyan foganatosítsuk. Tudom ugyan, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat 10. §-ában az foglaltatik, hogy a felelősség a bűntény- és vétkességre nézve fönmarad. Igenis, csak az a kérdés, kit sújt ez, s ki van érintve a bűnügyi eljárás által. így folyó évi ápril 2-án mondatott ki az ítélet a fölszólalásom kezdetén említett kőbányai nagy balesetre nézve. Szigorú volt az Ítélet; négy alárendelt hivatalnok ítéltetett el. Vajon van-e ennek kellő hatása a felsőbb vezénylő személyzetre nézve? Nem hiszem. Tisztelt ház! A kereskedelmi törvénykönyvben, melynek előzetes tárgyalását az illető szakbizottság épen tegnapelőtt fejezte be, igen szigorú rendszabályokat állapíttattak meg a részvénytársulatok igazgatóságaira nézve, habár ott csak pénzről van szó. Azt gondolom, hogy ott, hol az igazgatóság hanyagsága a közönségnek nemcsak pénzbeli kárt okozhat, hanem haláleseteket, sérüléseket is idézhet elő, annál inkább helyén volna a felelősséget a vezénylőtestületre nézve szigorúan megállapítani. Határozott javaslattal vagy inditványnyal föllépek ugyan; de bátor vagyok a fölhozottakat a tisztelt igazságügyminister ur figyelmébe ajánlani, s fölkérni őt arra, méltóztassék kinyilatkoztatni: vajon a vasúti balesetek elhárítására czélzó intézkedéseket a jelen törvén} 7 ]avaslattal már végleg elintézetteknek hiszi-e? vagy ezen törvényjavaslattal csak azok pénzügyi oldalát akarja elintéztetni, s föntartja-e magának a minister ur, hogy azok, a társadalom szempontjából, nézetem szerint, sokkal fontosaim második oldalára nézve előbb-utóbb külön törvényjavaslat által, vagy más utón fog intézkedni? Pauler Tivadar igazságügyminister S Tisztelt ház! Jelen törvényjavaslat intézkedik a vasutak felelősségéről és azoknak kármentesítéséről, kik halál vagy testi sértés esetében sérülést szenvedtek. A felelősség azokra nézve, kik azt okozták, vagy civilis kérdésekre vonatkozik, vagy criminális kérdésekre. A mi a civilis oldalát illeti a kérdésnek: ez a törvényjavaslatban meg van oldva ; a nű pedig a criminális részét teszi: arra nézve meg van állapítva, hogy az azon törvények és szabályok értelmében történik, melyek most is érvényben vannak. Az uj büntető-törvénykönyvben szükségkép gondoskodva van ezen esetekről, gon-
