Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-232
122 232. országos ülés május 4. 1874. Midőn két évvel ezelőtt történt dologért a fönebb emiitett két körülmény daczára kiadatásért járul a képviselőházhoz azon bíróság, ez oly valami, a mit egészen szó nélkül hagyni nem lehet, még akkor sem : ha a ház, mint jelenleg teljes egyértelműséggel utasítja vissza a kérvényt szabályszerütlenség miatt. Csak ezt akartam megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök: ügy látszik, a tisztelt ház elfogadja a mentelmi bizottság véleményét. (Elfogadjuk 1 .) E szerint tehát a maros-vásárhelyi vizsgáló-bíróság kérelme visszautasittatik, és erről az illető bíróság elnöke értesíttetni fog. Következik a mentelmi bizottság véleményének tárgyalása Haller Ferencz gróf kiadatása tárgyában. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a mentelmi bizottság véleményét Haller Ferencz gróf kiadatása tárgyában, a mely szerint a maros-vásárhelyt királyi törvényszék 2779. számú kérvénye visszautasítandó.) Bésán Mihály etóadws Tisztelt képviselőház! Legyen szabad mindenekelőtt megjegyeznem, hogy a mentelmi bizottságnak terjedelmes jelentése csak fővonásokban tartalmazza azon birói intézkedéseket, a melyek az előttem fekvő irathalmazban foglaltatnak. A mentelmi bizottság nem tartotta szükségesnek a tényállást a legkisebb részletekben is előterjeszteni, azon egyszerű indokból, mert már ezen átalánosan tartott jelentés is eléggé jellemzi azon zavart, melyet a segesvári kir. törvényszék akár tudatlanság, akár rósz szándékból a Haller Ferencz gróf ellen foganatosított zárlat alkalmával előidézett, és mert ezen zárlati ügy oly szövevényes, hogy a tényállásnak részletes előterjesztése következtében attól lehetett tartani, hogy a tisztelt háznak még azon tagjai is kétségben maradhatnának az irányadó jogi momentumok iránt, a kik eddigelé folytonosan jogtudománynyal és törvénykezéssel foglalkoztak. A mentelmi bizottságnak ezen átalánosságban tartott jelentése is hosszas tanulmányozást és hoszszas tanácskozást tett szükségessé, és ez oka annak, hogy a mentelmi bizottság oly hosszú idő után csak most vala képes ezen ügyben véleményes jelentését beterjeszteni. Szolgáljon ez mentségül a bizottság eljárására vonatkozólag. A mi már most az ügy érdemét illeti: a mentelmi bizottság egy perczig sem habozott kimondani, miszerint itt a legnagyobb mérvű zaklatás esete forog fön; föuforog pedig egyrészt azért, inert a zárlatból keletkezett állítólagos bűnvádi eljárásokra maga a törvényszék szolgáltatott alkalmat az által, hogy néha egy és ugyanazon napon egymással ellentétes végzéseket hozott a zárlatra nézve, ós ez által a feleket a legnagyobb zavarba ejtette azon kérdés iránt: vajon a zárlat törvényesen fönáll-e vagy nem ? másrészt pedig azért, mert a segesvári királyi törvényszék, ámbár maga beismerte Haller Ferencz gróf tulajdonjogát a birtok feléhez és jövedelméhez : mégis gróf Haller Ferencz családját és cselédeit azon helyzetbe hozta, hogy kénytelen volt a kiküldött bíróságnál esedezni mindennapi kenyérért. Ha hozzáveszi még a tisztelt ház azt, hogy gróf Haller Ferencz cselédei és tisztviselői az uradalmi kastélyból zsandárokkal, tehát erőszakkal kitelepíttettek, ha figyelembe veszszük továbbá azt, hogy személyén és vagyonán erőszakoskodások történtek, oly erőszakoskodások, melyek még az absolut német kormányzat idejében sem voltak igazolhatók: akkor nem tudom, vajon az érdemel-e nagyobb csodálkozást, hogy az alkotmányos Magyarországon most, midőn az igazságszolgáltatás és a közkormányzat minden ágazata a nemzet kezében van letéve : ily jogsértések történhetnek, avagy az érdemel-e nagyobb csodálkozást, hogy a sértett fél oly sok kérés és könyörgés sikertelensége után is birt annyi lelki nyugalommal és önmegtagadással, hogy a végszükség esetében mindig igazolható rendkívüli jogorvoslathoz, tudniillik magához az ököljoghoz nem folyamodott. Igenis, tisztelt ház! e jelen esetben a végszükség forgott fön, és a ki a mentelmi bizottság jelentését figyelemmel végig olvasta: mindenesetre meggyőződött arról, hogy Magyarország öszszes justitiája éhez hasonló esetet talán csak azon időben birt fölmutatni, midőn hazánknak némely hatalmas családjai fegyvert ragadva kezökhe, idegen birtokokat vettek tulajdonukba. Épen azért, mivel a segesvári kir. törvényszék nem volt képes törvényes föladatát megoldani: maga az igazságügyminister ur is belátta, hogy helyébe másik bíróságot kell delegálnia, és delegálta is a székely-udvarhelyi törvényszéket azért, mert a segesvári kir. törvényszék tagjait elfogultaknak jelentette ki. Ezen törvényszék ellen pedig, valamint azon kiküldött bíró ellen is, ki a zárlatot foganatosította: gróf Haller Ferencz részéről eriminális föladás történvén, az e fölötti vizsgálat most folyamatban van. Nem akarom a tisztelt házat hosszasan untatni előadásommal; megjegyzem itt csak azt, hogy gróf Haller Ferencz ellen az összes iratok közt nem találtatik egyetlenegy eriminális föladás sem ; hanem találtatik az ő udvari cselédei ellen, a kik, mindenesetre urok parancsára hozzányúltak a zárlat alá vett mindazon tárgyakhoz, melyek birói pecséttel ellátva nem voltak. A bizottság véleményének igazolására elég egyszerűen azon jelentésre hivatkoznom, melyet a tárgy iránt a tisztelt ház elé terjeszteni szerencsés voltam, s ezért bátorkodom a bizottság véleményét elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés.)
