Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-232
232. országos ülés május 4. 1874. 123 Kállay Ödön: Tisztelt ház! A fölolvasott és a bizottság tisztelt jegyzője által előadott hosszú allegatából a tényállást igy fogtam föl. A maros-vásárhelyi törvényszék Haller Ferencz képviselő és gróf urat az okon kívánja kiadatni, mert bizonyos törvényes zárlat fölügyeletéhez rendelt két egyéniségen az illető képviselő emberei által erőszakoskodás történt, és ez azok által ugy adatik elő, hogy az illető képviselő és gróf ur parancsa következtében történt. Én azt hiszem, tisztelt ház! hogy a képviselőháznak egyátalában nincs érdekében, hogy a törvény kiszolgáltatását akadályozza ; azon föltétel pedig előttem igen tréfásnak tűnik föl, hogy a maros-vásárhelyi kir. törvényszék, mely a kormány által neveztetett ki, a kormány egyik istápja ellen zaklatást akarna eszközölni. Ennélfogva én a kiadatás mellett szavazok. Vajda János t Tisztelt képviselőház! Valahányszor egy képviselőnek mentelmi jogáról van szó a képviselőházban, és annak kiadatása kéretik, lehetetlen, hogy a jog érzetével biró emberben fájdalmas érzést ne gerjeszszen föl; mert ebből azt látjuk, hogy azok is. kik törvényhozásra vannak hivatva, legalább is gyanusittatnak a törvény megszegésével, a mi fájdalmas a jogérzetes képviselőre nézve. A mi a történt esetet illeti, én részemről nem helyezek súlyt azon körülményre, hogy a gróf Haller által az elrendelt zárlat érdekében beadott kifogás a segesvári királyi törvényszék által miképen intéztetett el: vajon a segesvári királyi törvényszék az elrendelt zárlatot föntartotta-e vagy sem? mert e tekintetben egyedül a később keletkezett s a semmitőszék által is helybenhagyott végzés határoz. Tagadhatlan, tisztelt ház! hogy a segesvári törvényszék részéről hibák követtettek el: jelesül hiba volt az, hogy a polgári perrendtartás 5-ik §-a ellenére a legelső 1872. évi 5369. szám alatt hozott végzés nem egy elnökből és két biró hozzájárulásával alakult hármas, hanem négy-tagu bíróság által hozatott, és ez által alkalom szolgáltatott a semmitőszéknek arra, hogy a bár érdemileg helyes végzést megsemmisítse. Tagadhatlan, hogy a segesvári királyi törvényszék által hiba követtetett el a második végzés alkalmával is, midőn a megsemmisített zárlati végzés alapján teljesített végrehajtást jogérvényben föntartandouak mondotta ki: mert áll az, hogy ha a fővégzés megszüntetik, minden többi erre vonatkozó végzése is érvénytelen. Azonban az 1872. évi november 5-én hozott végzésnek jogérvényességét senki, még a mentelmi bizottság előadója sem képes kétségbevonni. Ezáltal pedig el lévén rendelve a zárlat, miután a polgári perrendtartás 324. §-a szerint a kifogás, vagy pedig a semmiségi panasz a zárlat foganatosítását nem akadályozzák, az ekkép eh endelt zárlati végzés végrehajtása is jogérvényes, annak, a mint erről a királyi curiának, valamint a semmitőszéknek 1874. február 4-én 1710. szám alatt kelt rendelete is hasonló értelemben nyilatkozik, melyben ki van mondva, hogy az 1872-ik évi november 5-én 5369. szám alatt hozott végzésben elrendelt zárlat szokás szerint elintéztetvén, az teljes érvényben fönáll. Már most, bármi bonyodalmas is az ifjú gróf Haller Ferencz ellen intézett zárlati ügyirat, és bármi hosszú idő is kívántatott a mentelmi bizottság részéről annak tanulmányozására: mindamellett a pernek terjedelme és a tanulmányozásra kívánt hosszú idő nem bizonyítja azt, hogy a mentelmi bizottság ezen ügyet tisztába hozta volna, és alapos véleményt terjesztett volna a ház elé. Sőt azt lehet mondani, ez esetben valóban el lehet mondani azt a példabeszédet: sok írás, kevés igazság, már tudniillik az ifjú gróf Haller Ferencz részéről. Fölhozatott a mentelmi bizottság részéről az is, hogy zaklatás forog íön azért: mert tetemes végzések és iratok adattak be. De kérdem, hogy ha sok a folyamodás, és az ennek következtében keletkezett sok végzés bonyolította az ügyet: ki volt annak leginkább az oka? Nem-e ő maga az ifjú Haller Ferencz gróf, ki még oly esetben is, midőn semmiségi panasznak egyátalában nem volt helye: semmiségi panaszt adott be, és ez által szaporította a bíróság teendőit és bonyolította az ügy állását. Mert a törvénykezési rendtartás 327. §-a szerint nem volt szüksége Haller Ferencz grófnak semmiségi panaszszal élni a zárlat ellen; mert ez a szakasz azt mondja, hogy zárlat következtében kifogásnak van helye, ő pedig kétféle perorvoslattal élvén, maga követett el zaklatást. Állíttatik továbbá a mentelmi bizottság jelentésében, hogy az 5369. számú 2-ik záidati végzésre csak később 1872. deczember 27-én hivatkozik oly megjegyzéssel, hogy ezen végzés a magyar királyi curia, mint semmitőszék által helybenhagyatott, — mi azonban a valósággal ellenkezik ? Tagadom a mentelmi bizottság ezen állításának valódiságát; mert nagyon is valószínű az, hogy az 5369. szám alatti végzés egy határozattal sincs megsemmisítve: mert a kérdéses végzés folytán keletkezett semmiségi panaszra az 5639 —1872. szám alatti végzés csak részben semmisittetett meg; valamint a 6114—1872. szám alatti végzés ellen intézett panasznak is csak egy részének adatott hely, annyiban tudniillik, a mennyiben a kérdéses végzésben az is foglaltatik, hogy az előbbi zárlat által tett intézkedések épségben fönhagyatnak: tehát a mentelmi bizottságnak ezen állítása valótlan és az ügyiratokkal ellenkezik. Hivatkozás történik a mentelmi bizottság által arra is, hogy gróf Haller Ferencz részint a tör16*
