Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-231

116 231. országos ülés május 2. 1874, a bizottság is elismerte, ellentétes magyarázatokra szolgáltathatnak alkalmat, minek jjéldáját adta igen tisztelt barátom Schvarcz Gyula, ki e törvénynek 97-ik §-ban, a fegyelmi ügyekről szóló intézkedé­sekre vonatkozólag, maga is elismerte, hogy nem tudja : vajon azok csak a tanítókra, vagy egyszer­smind a tanárokra is alkalmazhatók; a kérvényi bizottság mindig tisztában volt magával az iránt, hogy jelen ügyben a minister szigorúan a törvényhez ra­gaszkodva járt el; azonban a törvénynek egyes hiá­nyait elismerve, midőn ezen ügyet a háznak tudo­mására hozva, az illető ministerhez kívánja áttétetni: fölszólittatni kívánja őt, hogy tegyen intézkedéseket ezen hiányok orvoslására, (Helyeslés jobb felől.) Oláh Gyula: Tisztelt ház! Irigylem a kérvényi bizottságnak, ha ugy tetszik, azon mély belátását, hogy midőn hosszasan elmondja, hogy a bizottság tisztában volt az ügyre nézve: arra a ha­tározatra jő, hogy mégis föl kell szólítani a mi­nistert, hogy terjeszsze az ügyet a ház eíé, hogy ez iránt mások is tisztába jöhessenek. (Derültség bal felől.) Azt mondja a kérvényi bizottság, hogy a tan­képezdei tanárokra nézve" nincs intézkedés , s csak a választott tanítókat nem lehet elbocsátani. Elismerem, hogy így van a törvényben ; azon­ban én mindenekelőtt egy kérdést intézek, ugy a minister úrhoz, mint a kérvényi bizottsághoz magá­hoz. Én azt a Rill József urat nem ismerem, soha­sem volt szerencsém vele találkozni; hanem megis­mertetett vele az a schematismus, melyet a közok­tatási ministerium kiadott, és ebből azt látom, hogy van Magyarországon a közoktatásra vonatkozólag egy legfőbb consultativum fórum: az úgynevezett országos közoktatási tanács; ennek van egy osztálya. a népoktatási osztály, ezen osztálynak elnöke nincs, alelnöke: Rill Józef. így tudtam meg először, hogy ezen Rill József oly egyéniség, kit a jeleaíegi mi­nister, vagy valamelyik élőbbem' minister az országos közoktatási tanácsban, a népoktatási osztály elnökévé tett. Már engedelmet kérek, hogyan van az, hogy egy oly egyén, ki az országban ily tekintélyes ál­lásra a k >rmány által kineveztetik: ugyanazon kor­mány által még azon niveaura sem emeltetett, melyet a törvény egy falusi néptanítóra nézve megállapított? Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy itt nem áll­hat meg az Ürményi Miksa képviselő ur okoskodása; mert azt tartom, hogy midőn valaki arról vádoltatik, hogy ezt, vagy ezt a hibát elkövette, azon köztiszt­viselő, főhatóság, vagy akár magánember, ki azon hiba megtorlására jogosítva van, mindenek előtt szükséges, akár van törvény, akár nem, hogy tisz­tába jöjjön magára az ügyre nézve. Ha valaki vá­doltatik, hogy büntettet követett el: a ministernek, hogy tisztába jöjjön az ügy gyei, fegyelmi vizsgála­tot kell elrendelni. Éhez nem kell törvény. Ha soha törvény nem hozatott volna e tekintetben, azt hi­szem, hogy ha a minister is azt akarja 5 hogy az igazság legyen ítéletének alapja: meg kellett volna vizsgáltatnia az ügyet, és csak arra kellett volna alapítania Ítéletét. (Helyeslés bal felől.) Azt mond­ják, hogy volt elővizsgálat. Igaz, volt; de azok ré­széről, a kik a vádat tették; és hivatkozom az igaz­ságügyminister úrra, méltóztassék megmondani, hogy a vádlónak szavai és bejelentése jurisdictionális szem­pontból , mert ahoz a mesterséghez nem értek, egyenlők-e a fegyelmi vizsgálattal? Kezemhez jutott azon röpirat, mely a tisztelt minister ur által kiosztatott, (Trefort Ágost közok­tatásügyi minister közbeszól: Általam nem osztatott ki!) tehát a mely „esetleg" kiosztatott, s melyben elmondatik a budai tanitó-képezdére vonatkozólag sok mindenféle dolog. E röpiratot én átvizsgáltam, hogy lássam, mi tehát azon nagy bün, a melyért az országos közoktatási tanács népnevelési osztá­lyának alelnökét a ministerium kihallgatás nélkül elmozdította. Végig néztem e röpiratot és az ille­tőnek bűnét csak abban találtam, hogy az igazga­tót collegának titulázta, (Derültség.) Ha ezért va­lakit csak röviden el lehet csajmi: akkor ne méltóz­tassanak azt mondani, hogy Magyarországból egy jogállamot alkottak, mert számára ily helyzetben, ha valaki oly szerencsétlen constellatioba jutott, hogy egy ministerium ressortjába tartozik, az illető nem tudja, hogy hol virad reá a jövő nap. Én azt, hiszem, hogy Magyarországon a nép­nevelők irányában tekintettel kell lennünk. Nem vagyok azon ember, a ki a minister urat, midőn szigorúan a törvény értelmében és a méltányosság tekinteteit számításba véve jár el, csak egy szóval is gáncsolja; hanem ily körülmények közt, a mi­dőn egyik fél azt mondja, hogy nem volt kihall­gatás, a másik pedig azt, hogy csak oly fegyelmi vizsgálat volt, mely annak nem mondható : nagyon illetékesnek tartom a házat arra, hogy fölvilágosí­tást kérjen e dolog iránt, A hallott nyilatkozatokból én legalább teljes meggyőződést nem szerezhettem, és ha szavaznék : határozottan az indítvány ellen szavaznék; holott lehet, hogy ha az írások itt fekszenek : meggyőző­désem olyan lesz, hogy pártolhatom a minister ur , eljárását, és azon kellemes helyzetben lehetek, mely­ben a kérvényi bizottság volt. (Fölkiáltások: Sza­vazzunk !) Én is óhajtom, hogy minél előbb szavazzunk, és azért röviden befejezem szavaimat azon meg­jegyzéssel, hogy ha a kérvényi bizottság nem akar gradatiot tenni a néptanító és a képezdei tanár közt: akkor kérem, hogy legalább is egyformának tekintse őket. Pártolom Schvarcz Gyula tisztelt képviselő­társam indítványát. (Helyeslés. Szavazzunk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom