Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-231
114 231. országos ü és május 2. 1874. Ha a tisztelt képviselő ur azt állította volna, hogy a minister törvényt sértett : akkor nem szólanék ; de a képviselő ur azt mondotta, hogy ez egy polgárnak sérelme. Hát mi minden egyes polgárnak sérelmét, még ha az a törvénybe sem ütközik, meg fogjuk vizsgálni? Ha például egy alispán el fog bocsátani egy pandúrt, — (Mozgás.) szerintem egy tanárt és egy pandúrt tökéletesen egyenlő igazság illeti meg, — s ez ide fog fölterjeszteni egy kérvényt: a képviselőház a kérvényre meg fogja indítani a vizsgálatot ? Csernátony lLaj©sí A minister ellen tehát kihez lehet appellálni? Ürményi Miksa s Én azt hiszem, hogy mi mindig igy, és helyesen jártunk igy el. Ha van oka annak, hogy az administratio nem oly erélyes, nem oly gyors, a mint óhajtanok mindnyájan, és ha van oka annak, hogy a képviselőháznak teendői talán lassabban peregnek le, mint azt óhajtanok mindnyájan : az bizonyosan az, hogy a testületeknek föladatait összetévesztjük mieinkkel. Ezért voltam bátor fölszólalni, hogy ezt ne tegyük, és ha volt sérelem: ott vannak a bíróságok. Ha administrativ hiba volt, a ministernek jogában volt eljárni: ha pedig törvényt sértett: akkor hozzuk a kérdést a ház elé, de különben nem. Almásy Sándor i Tisztelt ház! Én Schvarcz képviselő urnák azon indítványát pártolom, hogy a kérvény, a fölszereli iratokkal együtt, a ház elé terjesztessék, hogy a bírálat, melynek jogát az előttem szólott képviselő ur a háztól megtagadta, megtörténhessék. Elismerem, hogy formális ítéletet nem fogunk mondhatni, de a bírálatnak különböző nemei vannak. Miután törvény nem rendelkezik a fölött, hogy mily birói e'járás utján mozdittathatnak el a tanítók: igenis szükségesnek tartom, hogy legalább azon morális kötelezettség, azon bírálat, melyet hallgatva mondunk ki, meglátva az iratokat, tartóztassa a kormányt jogtalan eljárástól. Én igy fogom föl Schvarcz Gyula képviselő ur indítványát, hogy ezt a hatást akarja előidézni. A jelen esetben igenis szükséges, hogy a jogsérelem előterjesztessék; mert a tisztelt minister ur előadásából nem az világlik ki, mintha jogosan járt volna el; hanem inkább, szerintem, annak ellenkezője. Igenis, eml'ité összeférhetlenségét társaival, emlité, hogy az iskola rósz állapotban volt; hanem mindennek daczára mégis érdemesítette és képesnek tartotta arra, hogy máshová alkalmazza : ennélfogva a fő ok, hogy elbocsátható lett volna, ugy látszik, nem állott fön. Sőt megengedte neki azt is, miután sér relmét személyesen előterjesztette, hogy három hónapi szabadságidőre menjen. Itt fekszik az ok, a mi leginkább föltűnő. Ezen érzett volna. Én megvallom, hajlandó vagyok elhinni, hogy szenvedett sérelmet. A minister ur igen derék ember, szorgalmas, munkás ember, {Derültség.) s meg vagyok győződve róla, hogy betölti állomását. (Derültség.) De bocsásson meg, nem bir egy minister higgadtságával. (Zaj.) Mint látjuk, a házban sem tud nyugodtan ülni egy perczig sem : ha az ő nézetével ellentétes vélemény merül föl. (Derültség.) Nagyon irritabilis ember; az ellenvéleményt nem tudja tűrni. Képzelhetni, hogy ha. a házban ilyen izgékony, mozgékony állapotban van folyton, (Zaj.) ha olyant mondanak, a mi neki nem tetszik: micsoda állapotban lehet valóban despota helyzetében egy tanítóval szemben, kit alárendeltjének tart, kit minden perczben elcsaphat? (Zaj. Ellenmondás jobb felől.) Ne méltóztassanak beszélni a népnevelés emeléséről, ha a tanítókat csak ugy kidobjuk, minden igaz ok nélkül. (Zaj. Ellenmondás.) Igy nem fogjuk a tanítókat fölbátorítani és serkenteni pályájukon való szorgalmas kitartásra. Én, tisztelt ház, Schwarcz tisztelt képviselőtársam inditAányához járulok, mert nem állítom, hogy e tanárnak igaza van, vagy nincs igaza; de mert e dologban tisztán nem láthat e házban senki, és mert azt akarom, hogy a házban ez ügyet tisztán lássuk : azért pártolom az indítványt. (Helyeslés.) Ürményi Miksa: Noha az előttem szólott képviselő ur fölöslegesnek nevezte azon megjegyzést, mit tisztelt barátom az előadó tett ezen ügyben : kénytelen vagyok ezen megjegyzést ismételni, és a háznak kegyes engedelmével egy kissé jobban kifejteni. Az tény, hogy a kérvényi bizottság mindig ezen nézettel lépett a ház elé, és azon esetekben, a hol nem ezt tette, a ház általa lett oly értelemben utasítva, hogy nekünk nincs egyéb föladatunk, mint vizsgálni: vajon egy ministernek eljárása ütközik-e a törvénybe? Ha törvénybe ütközik: akkor az itéletmondás a ministernek eljárása fölött a ház teendőinek keretébe tartozik. Hogy ha pedig nem ütközik a törvénybe, és kiviláglik rövid vizsgálatából az ügynek, hogy az tisztán csak egy fegyelmi eljárás: akkor — legalább eddig a képviselőház sohasem szokta ítélet alá venni azt: vajon a minister tulszigoru volt, vagy sem? Ugy hiszem, tisztelt ház, hogy azok után. miket itten hallottunk: be van bizonyítva, és a képviselő ur sem vonta kétségbe, hogy a ministernek eljárása nem ütközőt törvénybe; de azt mondja: egyes polgáron sérelem történt. Hát kérdem, ha a minister egy ministeri hivatalnokot, a ki neki ellenszegül, jogával élve, el fog bocsátani : a ház egy comissiot fog kiküldeni annak megvizsgálására, hogy mennyiben volt ezen ellenszegülés elegendő, vagy nem elegendő ok az elbocsátásra? (Igaz! Jobb felől.) Méltóztassék meggondolni, hogy ez oda vezet, hogy a képviselőház administrativ testületté lészen.
