Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-231
231. országos ülés május 2. 1874. 115 idő alatt a hírlapokban kezdett irni, és irt olyanokat, melyek a ministeriumnak nem tetszettek. Már a tanítónak állását annyira korlátozni, hogy még véleményét, meggyőződését hírlapokban sem nyilváníthassa, s ha olyanokat ír, mik a ministernek nem tetszenek, elmozdítható legyen: ezt oly eljárásnak tartom, mely eljárás mellett, tanítókat alig fogunk kapni. Mert, a mint Schvarcz Gyula képviselő ur mondotta, deczembertől februárig lett volna szabad Budán maradnia, s ezen idő be sem váratott, hanem a tanitó egyszerűen ehnozdittatott. Miért mozdittatott el? Mert hírlapokban véleményét szabadon, nyíltan ugy a kormány, mint a közoktatási nünister irányában nyilvánította. Ilyen ügyek ujabban és ujabban kerülnek a ház elébe. Igenis kívánom, hogy ily sértés ellenében, addig, míg törvény e részben nem hozatik: legalább azáltal morális kötelezettsége s visszatartása legyen a kormánynak az igazságtalan eljárástól, hogy az actákat megbirálás végett, a ház elébe terjeszteni köteles, ítéletet ugyan nem mondhat a ház, de az vissza fogja tartani a kormányt, ha tudja, hogy a dolog a nyilvánosság elé jő. Pártolom Schvarcz Gyula indítványát. Huszár Imre i Tisztelt ház! Ürményi tisztelt képviselőtársam nem vélte elhallgathatni, és szó nélkül hagyni Csernátony tisztelt képviselőtársam fölszólalását, s azt mondta, hogy a kérvényi bizottság szokása administrationalis kérdésekbe csak azon szempontból bebocsátkozni : vajon az egyik vagy másik ministernek administrationalis eljárása ütközik-e a törvénybe vagy nem ? és hogy, véleménye szerint, a képviselőház is csak akkor volna hivatva ily administrationalis eljárása fölött egyik vagy másik ministernek véleményt mondani, illetőleg esetleg talán roszaló véleményt mondani: ha az a törvénybe ütközik. Tisztelt képviselőtársam azután fölemiitette, hogy a kérvényi bizottság egészen tisztában volt magával, és meggyőződött, hogy törvénysértés távolról sem foglaltatik a kultusminister ur eljárásában ; épen azért indítványozza, hogy ezen okiratok egyszerűen a kultisministerhez tétessenek át, vagyis, a mi az ilyen alkalmakkor a ministeriumhoz utasított kérdések példája szerint ezzel egyértelmű, az archívum porába eltemettessenek. Én, tisztelt ház, azt gondolom, hogy a kérvényi bizottság előtt nem látszott ezen kérdés oly igen tisztának, mint azt tisztelt barátom Ürményi Miksa előadta. Azt hiszem, hogy a kérvényi bizottság bizonyos tekintetben a háznak mintegy ujjmutatatást akart adni az iránt, hogy e dolog mibenléte felől, magát kissé tüzetesebben tájékozza. Én legalább a kérvényi bizottság teljes tájékozását nem következtethetem a vélemények következő szövegezéséből: „minthogy az 1868. évi, s a népiskoláról szóló XXXVIII. törvényczikk némely §§-ai, különösen pedig azok, melyek a tanitóképezdei tanárokra vonatkoznak, hiányosaknak mutatkoznak, és különféle magyarázatokra szolgáltatnak alkalmat: ennélfogva stb." Ha különféle magyarázatokra szolgáltatnak ezen intézkedések alkalmat, midőn ezen intézkedéseknek egyes concret esetre való alkalmazásáról van szó, ha ezt a kérvényi bizottság elismeri: akkor én mint képviselő, nem fogadhatom el egyszerűen szent irás gyanánt a kérvényi bizottság azon véleményét, hogy itt semmi oly dolog nem történt, a mi szükségessé tenné azt, hogy a képviselőház magát az ügy állásáról bővebben informáltassa annyira, hogy személyes és közvetlen meggyőződést merítsen az iránt: vajon történt-e itt törvényellenes eljárás, vagy sem? Miatán pedig e kérdés a ház elé került, és a vita is tágasabb körbe ment át, és a kérdéseknek nagyobb tömegét öleli föl: azt hiszem, a tisztelt háznak kötelessége, sőt a tisztelt minister urnák is érdeke követeli, az iratoknak a képviselőház elé való hozatalát azért, hogy ezen kérdésben, a melyre nézve a javaslatot tevő kérvényi bizottság, mint saját jelentéseiből látom, maga sem volt tisztában, a mennyiben maga is elismeri, hogy az illető törvény idézett szakasza többféle magyarázatokra adhat okot: a ház azon helyzetben leyyen, hogy a fölött ítéletet mondhasson. Pártolom Schvarcz Gyula barátom indítványát. Szögyény LászIó előadói Egy néhány észrevételt engedjen tenni a tisztelt ház, mert, mint a kérvényi bizottság előadója, a bizottság iránt tartozom azon kötelességgel, hogy azon vádra, melyet tisztelt barátom a bizottság ellen fölhozott, feleljek. Azt mondja ugyanis a tisztelt képviselő ur, hogy a kérvényi bizottság végzéséből, a mit egyébiránt kérek nekem visszaadni, (Derültség. Huszár Imre: A legnagyobb szívességgel! Tessék! Élénk derültség.) hogy a végzésből az tűnik ki, hogy a kérvényi bizottság az iránt: vajon a ministernek a sokszor emiitett ügyben követett eljárása correct, és a törvénynyel egyző volt-e vagy sem: maga sem volt tisztában. Azt hiszem, ezen végzés, ha figyelmesen átolvastatik, nem szolgáltathat alkalmat félreértésre és csak az én hibám lehetett, hogy engem a tisztelt képviselő ur félreértett, a mennyiben talán nem eléggé ju'aecisiroztam a kérdést. A XXXVIII. törvényczikk 9. §-a szól a választott tanítókról, kiket a minister egyszerűen előleges vizsgálat és tankerületi iskolai tanács Ítélete nélkül nem bocsáthat el; míg a tanitóképezdei tanárokról egyátalában semmi intézkedés nincs a törvényben, tehát egy tanitóképezdei tanár elbocsátatása iránt nem az iskolai tanács, hanem egyszerűen a minister határoz. A kérvényi bizottság azonban mindemellett azt indítványozta, bogy a XXXVIII. törvényczikk egyes §-ai világosabban formuláztassanak; mert azok, mint 15*
