Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-231
106 231. országos ü Szakácsi Dániel: Tisztelt képviselőház! Gyakran megtörténik mostanában, hogy az ellenzéki padokon ülő képviselők kárhoztatják az ugyanazon oldalon ülő képviselőt, azért, hogy ha az ő véleményükkel egyetértésben nincs. így vagyok én is jelenleg Solymossy Bálint képviselő társammal. Ezen az oldalon ülök, de fájdalom, azokkal, a miket elmondott, nem lehetek egy véleményben. Miután meggyőződésemet szabadon gyakorolhatom, elmondom azok ellenében, a mit a főpapok és azok javainak kezelésére nézve elmondott, hogy azt ne tegyük pártkérdéssé, mert szerencsétlenebb körülményekbe nem hozhatjuk az ügyet, mintha ily nagyhorderejű kérdést pártszempontból akarunk megoldani ; közös egyetértés és azon birtokok birtokosainak ahozájárulása szükséges, hogy a házban a körülményekhez képest e függő kérdés megoldathassák csendességben, békességben. Tudjuk azt, hogy azok a magyar főpapok nem voltak ellenségei a magyar hazának soha. Tekintsünk csak az 1848-iki évre, vajon a papi tizedről nem Önkényt, minden kényszerítés nélkül mondtak-e le? és nem mentek-e buzdító példával elő a világi nagy uraknak? Tekintsük tisztelt képviselőház azt, hogy azóta, mióta a rendes katonaság behozatott és megszűnt a főpapoknak hadkiállitási és hadcsapat vezetési polgári kötelessége: igen sokat változtak az idők, 1848. előtt nem csak a papi javak, de minden nemesi birtok adómentes volt és pedig (Nyugtalanság]) a corpus juris szerint, oly formán, hogy azokat semmi féle adókkal terhelni nem lehetett, nem volt szabad ; és hozzájárultak a főpapok is az ország törvényhozásával, miképen az átalános adózás alá vettessenek minden birtokaik az országban. Azóta, mióta a közteherviselés behozatott, bizony, nemcsak az indirect és direct adókat, hanem az úgynevezett illetékadót is űzetik, és igy a főpapoktól ugy szólván egyrészben már el vau véve azon birtokok jövedelme. Hogy már most egy kérvény tárgyalásánál, ugy neki menjünk, mintha itt az volna a napi kérdés, hogy határozzunk a fölött, hogy elvegyük azon javak megmaradt részét is: én ezt egyátalában nem helyeselhetem; mert az országnak jelen állásában egyetértésre és békességre van szüksége, nem pedig pártoskodásokra és tasakra. Meglehet sokaknak kedvencz eszméje az; de tegyük kezünket szivünkre, s valljukbe, az csak kárára volna a hazának es emberiségnek. Én azokat, melyek itt tisztelt Solymossy Bálint és Csanády Sándor képviselő társaim által elmondattak, magamévá nem tehetvén, ellene nyilatkozom és a kérvényi bizottság által javaslóit határozati javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Németh Albert : Tisztelt ház! (Halljuk: Halljuk!) Nem volt szándékom tisztelt ház, ez alkalommal fölszólalni, nem volt szándékom pedig azért, és május 2. 1874. mert ezen cardinalis jogi kérdést, a tulajdonjognak kérdését igy, per tangentem, elintézhetőnek nem tartom, és annak fölemlegetését, a fölötti vitatkozást opportunusnak és czélhoz vezetőnek sem hiszem; hanem fölszólalok most azért, mert azon párt részéről, melyhez tartozni szerencsém van, elmondattak némelyek, mikben én, ha jól értettem, nem osztozhatom; ha pedig én nem jól értettem és mások által félremagyarázásra alkalmat szolgáltattak, szeretem az előttem szólók közt és köztem a differentiákat kiegyenlíteni és tisztázni. Azt mondja tisztelt barátom Csanády Sándor, hogy ő örvend annak, hogy az aranyos medgyesi választó kerület az őt megillető kérvényezési jognál fogva e kérdés fölemlitését a képviselő ház előtt indiaija, és bűnül rój ja föl a kormánynak, hogy a kormány hét év alatt elmulasztotta saját ösztönéből e kérdést, tudniillik a papi javak saecularisatioját törvényjavaslatilag, a képviselő ház elé terjeszteni. Én Csanády Sándor képviselőtársammal e tekintetben ellenkező véleményben vagyok. Én örülök rajta, hogy a kormány nem terjesztett a képviselő ház elé törvényjavaslatot a papi javak saecularisatioja tárgyában; mert ha e törvényjavaslat elfogadtatott volna, azóta a kormány hét év alatt ezen papi javakat elpusztította volna; (Élénk derültség l) vagy ha elpusztítania nem sikerült volna : bizonyára már idáig megterhelte volna annyira, hogy mai napon a papi javak, már azon stádiumban volnának, melyben az államjavak, melyeknek eladása már szóba hozatott. Én tiszteit ház! azon meggyőződésben vagyok, hogy sokkal jobb helyen vannak ezen papi javak azok kezében, a kik azt ma birják, mint ha a tisztelt kormány rendelkezése alá bocsáttatnának. (Derültség.) De nem osztozhatom tisztelt barátom Péchy Tamás képviselő társamnak nézetében sem, a ki Csanády Sándor képviselő társamnak felelvén, —• ámbár Csanády Sándor tisztelt barátomnak, ha nem is politikailag, de vallásilag hitsorsosa, — (Fölkiáltásokj Nem as!) védelmére kel a papi javak birtokosainak, ugy mondván, hiszen az nem bitorlás, hanem az jogos tulajdon. Én is ezen véleményben vagyok. De ha jogos tulajdon: akkor csodálom, hogy midőn Péchy Tamás tisztelt barátom, azt mondja rá, hogy ő ugyan ugy van meggyőződve, hogy azt jogilag megtámadni nem lehet, hanem ha igy folytattatik a gazdálkodás, mint eddig, a papi javak ugy is salariumba fognak menni, mint a többiek. Én ezen nézetében nem osztozhatom, mert hogy ha a papi javakat a tisztelt kormány rósz gazdálkodása folytán, azon elvnél fogva, hogy salus reipublicae supreina lex esto •— megtámadhatja; akkor megtámadhatja ezen elv és a Péchy tisztelt