Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-230

230. országos ülés május 1. 1874. 93 lehet-e a minister ur, hogy fél év múlva nem talál j •e oly előre nem látott akadályokra, melyek a tisztelt .pénzügyminister ur kezét tökéletesen megkötik a bank fölállításában. Nézetem szerint most minden nap drágább, mint ezelőtt hetek vagy hónapok voltak- (Igaz! Ugy van! a szélső bal felöl.) A mi az ínséget illeti, azt monda a pénzügyininister ur, hogy a megszavazott 1.500.000 írtból csak 700.000 vétetett igénybe. Ezt én igen természetesnek tartom; de korántsem oda magyarázom, hová a t. pénzügyminister ur. hogy nem olyan nagy az inség, milyennek képzeljük ; hanem az okot ott keresem, a hol valóban van: a törvény hibás szövegezésében. Hivatkozom a belügyminister úrra, hogy Szathmár-megye pl. nem veheti fel a kölcsönt, mert a jótállást nem meri magára vállalni, (Közbeszólás jobb felöl: A nélkül meg nem adnak kölcsönt) nem tudván képes lesz-e az idő bizonytalansága miatt visszafizetni. A törvény csak látszólagosan nyújt segélyt; de alkalmazása sok vidékeken nem kivihető. Hogy pedig az inség nem kisebb mérvű mint volt, azt hiszem tisztelt ház, hogy a ki csak a mostani időjárást figyelemmel kisérte: belátja, hogy az inség még nagyobb és szükségesnek tartom felemlíteni a t. ház előtt és felhívnia a t, kormány figyelmét, hogy éber szemmel kísérje a dolgok menetét, mert a mint Magyarország ma áll. a midőn mint tudjuk az ország több részében az őszi vetések kifagytak, az időjárás legroszabb, még azon eset állhat elő, hogy kenyér-szükség áll be az országban, és a kormánynak lesz kötelessége behozataláról gondoskodni. De mi haszna — történjék bármi, — ha nincsen alap, nincsen pénz. Tudjuk, tisztelt ház, hogy az inség már, mondhatom, öt esztendő alatt összetörte a földbirtokos-, iparos- és kereskedelmi osztályt. A múltkor Máday Sándor tisztelt képviselő ur fölemiitette, hogy a i közjegyzőkről igen jól kell gondoskodni, mert azok közt is proletariátus áll elő, mint a minő létezik most az ügyvédekből. Erre azt mondom, hogy szép az előregondoskodás ; hanem méltóztasék a tisztelt ház figyelembe venni, a mikor körülbelől nem pár százezerre, hanem a milliók felé megy azon emberek, családok száma, kik a négy évi csapás és a jelenlegi hitel-válság által a koldusbothoz vezettettek, ha özekből áll elő proletariátus: vajon lehet-e az államnak nagyobb veszedelme ? Mit tegyen az, a kinek birtoka van és hitelt még sem kap. Legyünk őszinték; nincs mit leplezni; az álszemérem semmi körülmények közt sem vezet ezélhoz és nem enyhíti a bajt. Méltóztatnak tudni, hogy mi csak magtermelő ország vagyunk leginkább, el vagyunk maradva a civilisált világtól, és hátravagyunk az industria terén: mégis, fájdalom, hét esztendőn keresztül a modern államokat utánoztuk, és ezzel elszegényitettük magunkat. Az utóbbi négy esztendő alatt azon osztályok, melyek egyátalában magtermeléssel foglalkoztak: tökéletesen kimerittettek a terméketlenség által. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy hol állt a földnek becse 3 — 4 év előtt? Ma ez is kracholt; leesett felére, és legtöbb helyütt árverésnél 5—6 írtért adatik el. Az uzsora 70—80%; ha ma valaki pénzt akar, nem kap , még beíáblázásra sem, ha alappal bir is ; mert minden birtok — őszintén kimondom — nem absolut, de túlnyomó része, sokkal jobban van megterhelve, mintsem a jelenlegi értékcsökkenés mellett akármely banknál hitelt nyerhetne. Tisztelt ház! Lehet, hogy talán némelyek prózainak tartják előadásomat; de azt tartom, — tekintsünk le a tulajdonképeni alapra, — a földre is, azt kérdem: mi képezi hazánkban az államnak egyik legfőbb jövedelmét? Nemde a földadó? Méltóztassék nekem megmondani, mi czélból, mily számítással méltóztatnak kivetni az adókat a föld asztalán? Ugyan lehet-e ez évben biztosan számitni erre, hogy azoknak csak felerésze is be fog folyni. Ne ámítsuk magunkat, ne mistificáljuk a dolgot, és a végén előálÍjunk a kényszerhelyzettel, mely indokolva lesz a nemzet becsületének megmentésével, és ha lesz, mire venni, ismét 200 milliónyi kölcsön fölvételére szorittatik az ország. Megvallom, hogy ebben semmiféle czélt részemről nem látok. Én azt hiszem, mindenki igazat fog nekem adni akkor, mikor azt mondom, hogy a tisztelt minister ur valóságos herculesi munkára vállalkozott; de hogy ennek megfelelhessen, mindenesetre megkívántatik részéről a határozott őszinteség, és én épen saját érdekében bátorságot veszek magamnak, egy kérdést intézni hozzá. Mondja meg azt őszintén : intézte-e kérdést elődeihez is a háznak több tagja már, mi az, minő titkos akadály, vagy mi oka lehet annak, hogy a bank eddig föl nem állíttatott, s ugy látszik, most sem fog. Létezik talán valami titkos egyezmény, melyet valamelyik előde kötött a pénzügyminister urnák az osztrák bankkal. Beszéltek valami vöslaui egyezményről. Az ilyen egyezmény azonban semmis ; mert a törvényhozás erre egy ministerét sem bizta meg, ha léteznék is ily egyezmény, elvárom, és elvárja a nemzet épen a mostani pénzügyminister úrtól, hogy elődei iránt loyalitásból ne titkolja el, hanem födözze föl ; kötelessége ez a nemzet, sőt saját reputatioja iránt is. Nagy reményeket kötött a nemzet a pénzügyminister úrhoz, ki oly szakértelemmel és oly megezáíolhatlan érvekkel sürgette a nemzeti bank fölállítását, míg a képviselői padokban ült. Most az idő és a körülmények a tettek terére szólítottak a pénzügyminister urat: nagyon kérem tehát, hogy igazolja a benne helyzeti bizalmat. Kezébe van letéve a nem-