Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-230

94 230. országos ülés május 1. 1*74. zet sorsa, ha a segélylyel nem siet: megsemmisül­het a nemzet államisága s maga a nemzet is. A pénzügyminister ur válaszával megelégedve nem vagyok, kérem tehát a tisztelt házat, méltóztassék azt tárgyalásra kitűzni. (Helyeslés hal felől.) Ghyczy Kálmán pénzügyminis­ter í Szükségesnek tartom, hogy a mondottak kö­zül egynémelyekre észrevételeket tegyek. (Halljukl) Ha reményeket helyeztek mások személyembe, me­lyeknek megfelelni képes nem vagyok: azt mondha­tom, hogy nem én ámítottam őket, maguk csalódtak, ha azt hitték felőlem, hogy lehetetlen dolgokat is létesíthetek. Én az igaz, egy alkalommal kijelentet­tem, hogy solidaritást minister-társaimmal minden­ben nem vállalok. De akkor is kimondtam, hogy a bankkérdés épen az, mely sajátlag tárczámat illeti, s a melyre nézve a felelősséget kötelességem szerint mindig elvállalni kész vagyok. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt a tisztelt képviselő ur a dolog lénye­gét tekintve, nem is sokban tér el tőlem. Ö szintén azt állította, a mit én is elismerek, hogy csakugyan sok baj van az országban. Elismerte, hogy sokkal nehezebb most fölállítani a jegybankot, mint föl lehetett volna állítani évek előtt, midőn állami hi­telünk még érintetlen, vagyoni állapotunk kedvezőbb volt. Ezen előzményeket én is elismertem ; de arra nézve ő sem tudott szintén ugy, mint én, oly mó­dot fölhozni, a melyből kitűnnék, hogy csakugyan lehetséges az önálló jegybank azonnali fölállítása. Ő a múlt idők hibáiban keresi a nehézségnek okát, mely e tekintetben gyakorlatilag létezik. Nem vitatom, mennyiben van igaza, mennyiben nincs; de puszta recriminatiokkal ily bajokon nem segítünk. Akármi okozta a helyzetet: a helyzet itt van, és a tények hatalma előtt meg kell hajolnunk. Az adókról is tett említést a tisztelt képvi­viselő ur, és azt monda, hogy azokat lehetetlen lesz ez évben behajtani. Ne adja az Isten, hogy oly csapások jöjjenek ránk, hogy a magyar nemzetnek adóképessége annyira megromolj ék, hogy a folyó adót ne legyen képes megfizetni. De bocsássa meg tisztelt képviselő ur őszinte­ségemnek, ha azt mondom, hogy ha így beszélnek itt a tisztelt háznak tagjai: (Jobb felől élénk he­lyeslés.) akkor csakugyan igaz lesz, hogy az adó nehezen lesz behajtható. (Élénk helyeslés a jobb ol­dalon. Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Nem is less! Titkos akadályokat keres a tisztelt képviselő ur, a melyek gátolják a jegybank-intézmény fölállítá­sát. Éa megvallom, ily titkos akadályokról nem tudok; történtek értekezések azon irányban, hogy öszhang­zásba hozassák az ügy a monarchia mindkét álla­mában ; de nem történt semmi, a mi akadályoztat­hatná jogi tekintetben, hogy a nemzet élhessen, midőn lehetőnek és czélszeriinek látja jogával, a melylyel bír, egy önálló bankrendszer meghonosítá­sára. (Tetszés jobb felől.) Azt monda a tisztelt képviselő ur, hogy én az előtt, midőn még nem volt szerencsém, vagy sze­rencsétlenségem e helyen ülni, (Derültség.) máské­pen nyilatkoztam a bankkérdésről. Ezen észrevéte­lére hasonlólag felelnem kell. Készen voltam rá, hogy ez észrevétel meg fog tétetni, és azért elhoz­tam magammal azon határozati javaslatnak másola­tát, melyet azon alkalommal, a melyre a tisztelt képviselő ur hivatkozott, a ház elé terjesztettem. (Tetszés.) Én azt hiszem, hogy ugyanazon elvek vannak azon határozati javaslatban kifejezve, a melyeket most nyilvánítottam, s ha a két nyilatkozat közt­különbség van: a különbség a megváltozott körül­ményekben rejlik, annyiban, hogy a mit meg lehe­tett volna tenni az 1872-ik évben; most már, vál­tozván a körülmények, megtenni nem lehet. A ha­tározati javaslat így szól: „A ministerium oda­utasittatik, hogy az államjegyekből álló függő adós­ságnak megállapítására vagy megosztására szolgáló rendszabályokra nézve ő felsége többi királyságai és országai ministeriumával az 1867. évi XV. tör­vényezikk 5. szakasza értelmében egyezményt hala­dék nélkül igyekezzék létesíteni, és még a jelen országgyűlés alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő a valuta helyreállítására, és egy önálló, jegyeit ércz­pénzzel mindég beváltó és a magyar korona orszá­gai mindazon vidékein, melyekben a forgalom ér­dekei igénylik, fiókokkal ellátandó jegybankra." (A szélső bal oldalon fölkiáltások: Hiszen ez kell! De­rültség.) Beszédemnek többi részeiben kimondottam azután, és elmondottam lehetőségét is annak, hogy az át­meneti időszak nehézségeiben az ipar és kereske­delem miképen segittethetik. Meg voltak ugyanis még akkor a kölcsönökből lévő pénzek, a mely pénzekre utaltam, annak kimutatására, hogy a kor­mánynak módjában lesz, ha a nehézségek beállanak, segíteni azokon, a kiket segélyezni kell. Hogy most már e pénzek nincsenek meg, és hogy a segítség e pillanatban nem lehető: ez, azt hiszem, a körül­mények oly megváltozásából foly, mely nem iga­zolja azt, hogy én azon nyilatkozathoz e helyen következetlen lettem volna, melyet a tisztelt ház előtt más helyen nyilvánítani szerencsém volt. (Tet­szés jobb felöl és a középpárton.) Elnök: A kérdés, a melyet a tisztelt ház szavazás által lesz hivatva eldönteni, következő: tu­domásul veszi-e a ház a pénzügyministernek Sóly­mossy Bálint képviselő által tett interpellatiora adott válaszát? Igen vagy nem? Húsz tagja a képviselő­háznak névszerinti szavazást kér. Kihúzom a betűt. (Megtörténik.) B betű Bu­janovics. Öt perezre fölfüggesztem az ülést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom