Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-230
92 230. országos ülés május 1. 1874. ház elé terjeszszem; főkép most, midőn a ministerium megváltozván, ezen tárgyalások is némileg uj stádiumba léptek, és átalában azon véleményben vagyok, hogy befejezetlen tárgyalások részleteinek időelőtti nyilvános discussioelé hozatala, amint nem szokásos más országokban sem, könnyen a tárgyalásoknak végeredményét veszélyeztetheti. Méltóztassék a tisztelt ház meggyőződve lenni arról, hogy a ministeriumnak mindenesetre főgondja és ügy ékezete, a bankkérdést, a nemzet jogainak és érdekeinek szembentartásával, mielőbb megoldani. Annyira is előrehaladt már az idő, hogy e tárgyalásoknak befejezése sokáig semmi esetre nem halasztható. Eredménynyel vagy a nélkül, be kell ezen tárgyalásoknak fejeztetniök; és az egész ügy akkor a tisztelt ház elé jövend, melynek hozzájárulása nélkül az különben sem intéztethetik el, és akkor lesz, nézetem szerint, az idő, a midőn a tisztelt ház Ítéletet mondhat ugy ezen tárgyalások fölött, mint azok fölött is, kik ezen tárgyalásokat folytatták. (Élénk helyeslés jobb felöl és a középpártról.) Solymossy Bálint s Tisztelt ház! Köszö netemet nyilvánítom tisztelt pénzügyminister urnák, hogy válaszával nem az én igénytelen személyemet, hanem a tisztelt házat és a nemzetet tovább nem várakoztatta. De megvallom, sajnálom, a midőn ezen köszönetemet nyilvánítom, egyszersmind ki kell jelentenem azt is, hogy a válaszszal megelégedve egyátalában nem lehetetek és nem vagyok. Méltóztassanak nekem megbocsátani, de én azt hiszem, hogy ha e feleletet 1868-ban kapjuk: akkor talán azt mond hattuk volna rá és a nemzet, hogy igenis, még csak kezdetén állunk az uj alkotmáuyos életnek, van időnk még. várjunk. De ma, midőn azt látjuk, hogy hazánk fölött anyagi tekintetben a fellegek mindenfelől összetorlódnak, a midőn látjuk, hogy hazánk hitele valósággal aláásatott, csaknem megsemmisített, a mint ezt a legközelebb múlt év folyama alatt a kölcsön alkalmával tapasztaltuk: akkor megvallom, hogy e válaszszal megnyugtatva nem lehetek. (Helyeslés a szélső balfelöl.) De vegyük a választ pontonként. Interpellátiomnak első pontjára azt méltóztatott válaszolni: hogy a hitel-válság érdekében, a melybe virágzó országok is belejutnak, elemi és más csapások miatt, jelenleg kisegítő módot nem ajánlhat a tisztelt pénzügyminister ur. Ezt igen jól tudom, hogy a tisztelt pénzügyminister ur nem tehet rögtön valami kézzel foghatót, azt sem mondom, hogy az uzsora törvényt állítsuk vissza, habár kijelentem, hogy az uzsora törvény eltörlése, — lehet hogy magam, vagy csak kevesed magammal leszek e nézet mellett — egyike volt azon elhamarkodási politikának, mely 1867. óta követtetett, s melynek súlyos bajait ma érzi a nemzet. Tudom, vissza nem léphetünk; de mindenesetre azt tartom, hogy ha ez akkor történt volna, midőn a hazában leane elegendő pénz, akkor az uzsora nem emelkedett volna oly nagy mérvre mint most. Az uzsora enyhítésére nincs más mód, mint visszaállitani, megszilárdítani a hitelt. A főkérdésre, a bankot illetőleg, azt méltóztatott mondani a tisztelt pénzügyminister urnák, hogy jelenleg azt fölállítani nem lehet, különösen a valuta rendezése előtt. Én is igen jól tudom, hogy a valuta rendezése előtt oly bankot létesíteni nem lehet, mely jegyeit rögtön érczczel beválthassa; de ilyen-e az. osztrák bank? Az osztrák bank jegyei nem birnak-e csak kényszer-forgalommal? (Igazi a szélső bal felől.) S azt kérdem: vajon nem volna-e nyereség reánk nézve, ha ily magyar kényszer-forgalmú bank fötállittatnék? Megvallom, tisztelt ház, én azt hittem y hogy azon nagy reménynek megfelelőkig, legalább részben kapok megnyugtató választ a tisztelt pénzügyminister úrtól, a melyet én részemről, s mondhatom, az egész nemzet a tisztelt pénzügyminister úrba helyezett, midőn ez állását elfoglalta, a mint világosan ki is monda, hogy nem vállal solidaritást egyéb kérdésekre nézve , hanem vállalkozik tisztán az ország pénzügyeinek rendezésére. Nagyon jól tudom, tisztelt ház, hogy jelenleg a legnehezebb időszakban vette át a pénzügyminister ur a pénzügyek rendezését. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy talán személyében keresném a hibát; lehet, hogy én nem is ismerem ugy, mint ő azon akadályokat, (Felkiáltások jobb felől: Az már meglehet^) melyek szabad mozoghatásának útját állják, melyek őt akadályozzák ; de — bár nem szívesen teszem, mert nem akarok a recriminatiok terére lépni — méltóztassanak megbocsátani, ha a fájdalom érzete kiveszi belőlem, hogy visszapillantást tegyek a multakra. Mi képezi helyzetünk főokát? Átalábanvévea hét éves kormányzat hibái, különösen pénzügyi tekintetben. Én hiszem, hogy ha talán — nem értem közvetlen elődeit az igen tisztelt pénzügyminister urnák, kinek valósággal nyakába vettetett a pénzügyi tárcza , hanem értem az előbbenieket — ha szivükre teszik kezüket — mulasztásaik által, nem akarok keményebb kifejezéssel élni, annyit ártottak az országnak, különösen a bank fölállításának elmulasztásával: oly hibát, talán nem leszek túlzó, ha azt mondom, hogy bűnt követtek el a nemzet iránt, melyet Isten megbocsáthat nekik, de a magyar nemzet soha. (Igaz! Ügy van! szélső bal felől). Mert mindenki belátja, hogy mennél messzebb megyünk vissza az évekre: annál könnyebb lett volna a nemzeti bankot fölállítani, és ha veszszük mostani viszonyainkat, sokkal nehezebb, mint csak rövid idővel ezelőtt. De azt kérdem az igen tisztelt minister úrtól, hogy a midőn látjuk, hogy valósággal a véletlen játsza a főszerepet a mai világban; vajon biztos