Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-194

60 194. országos ülés január 24. 1874. Én legalább nyíltan megmondtam az osztályokban, nyíltan megmondtam itt is, hogy a mi engem egyénileg illet, a mi kevés befolyásom egy és más vidéken van : bizonyosan arra fogom használni, hogy a becslési munkálat az igazságnak mentől megfelelőbben történjék. Arra fogom használni másfelől, hogy ha helyes lesz az eljárás: ok nélküli, haszontalan reclamátiókkal idő és költség ne pazaroltassék. De kénytelen vagyok bevallani őszintén azt is, hogy ha azon eljárási módozat fogadtatik el, mely szerint az utolsó fokon meg lehessen fordítani az egészet, és azon munkálattal szemben, melyet helyesnek tartottam, melybe bele nyugodtam í az utolsó fórumon föl lehetne talán mutatni azon vidék tiszta jövedelmét, s igy adóját is 30 — 40 — 50%-el; ily eljárással szemben megmondom őszintén és egyenesen, hogy a hol befolyásom van, azt fogom mondani mindenkinek: reclamáljatok, ha a munka legjobb is; mert máskép a másokreclamátiója folytán agyonsujtatik a ti érdektek. Mindezen indoknál fogva, — de még igen sokat lehetne ez ügyben fölhozni, napokat és napokat lehetne vitatkozni, — én egyszerűen kimondom, hogy a kisebbségi véleményt el nem fogadom, s arra kérem a tisztelt házat, hogy ha a szándék az, hogy az ország adófizetőire nézve megnyugtató munkálat jőjön létre: ne méltóztassanak oly eljárást fogadni el, mely annyi tért nyit az utolsó perczben elkövethető igazságtalanságoknak, hogy ha azok szinte nem fognának is elkövettetni, de azon lehetőség, mely elkövetésükre adatik : lehetetlenné fogja tenni a megnyugvást. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly: Tisztelt ház! Az épen előttem szólott némileg meglepetésének adott kifejezést a fölött, hogy azok, kik okozói voltak, hogy ime ezen épen vita alatt lévő nézet, különböző stádiumokon keresztül áthatolni szerencsés nem lévén, ide a tisztelt ház megítélése elé is hozassák, hogy azok a maguk véleményének, indokainak kifejezést miért nem adnak: részben ezen nyilatkozat által is indíttatva, engedjen meg nekem a tisztelt képviselőház, hogy én, a ki korábbi hivatalos minőségemben ezen módozatot javaslatba hoztam, és később az első osztályban szintén indítványoztam, számot adjak azon okokról, melyek engem arra birtak, hogy tegyem. Midőn ezt tenném, engedjék meg egynttal, hogy kövessem a támasztott észrevételek sorrendjét, és igy mindkét irányban eleget tehessek annak, mit az ügy fölvilágositása iránti törekvésem e tekintetben parancsol. A központi bizottság tisztelt előadója azt mondja, hogy a központi bizottság a maga részéről azért sem vélte a különvéleményt elfogadhatónak, mert elfogadtatása esetére az osztályba-sorozásnak nem lenne biztos támpontja; mert azon osztály, melybe ezen földrészek belesoroztatnának, még maga sem definitive megállapított, maga is kérdéses lenne. Nem fogadhatom el tehát ezen ellenvetést, mert az osztályba-sorozásnál csakis egyetlenegy kérdés foroghat fön, és minél inkább vetünk oldal-pillantást más kérdésekre, annál kevésbé helyesen járunk el az osztályba sorozásnál. Itten csak egy kérdés lehet, az tudniillik, hogy ha ezen vagy ama földrészlet olyan, mint a mintatér: oda kell azt sorozni; ha pedig nem olyan : nem oda: Az, hogy azon kérdéses mintatérnek 14 frtra van fölvéve tiszta jövedelme, vagy & frtra, azon kérdésen, hogy a szóban levő valamely parcella hasonló-e, egyenlő-e azzal : nem változtat a dolgon. Ha nem olyan a kérdéses parcella, nem olyan akkor sem, ha 6 forintra van fölvéve tiszta jövedelme; ha olyan: akkor olyan akkor is, ha 16 frtra van fölvéve. Itt egy kérdés forog fön az igazság kiderítése szempontjából, mert parificálunk egyenlőket egyenlővel, oda állítjuk a mintatért és azt keressük, mi a község határában az, a mi vele tökéletesen egyenlő. Semmi másra nincs szükség, akár az egyik, akár a másik módozatotkövessük, hibába nem esünk. Egy másik, szintén rokon ellenvetés, a mit legkésőbben az előttem szóló képviselő ur beszédének utolsó részében mondott: az, hogy ha a kisebbségi vélemény fogadtatnék el: akkor az osztályba-sorozás alkalmával mindenkinek reclamálnia kellene; mert ha megnyugodnék azon, hogy az ő kérdéses 5 föld részlete egyenlőnek mondassák a megfelelő mintatérrel, melynek tiszta jövedelme 10 forint, mondhatván magának, csakugyan az én földemnek van tiszta jövedelme 10 forint, nem bánom, hát parificálják azzal, a minek jövedelme 10 forintra van fölvéve. Igy nem nyugtathatja meg magát azon esetre, ha nem tudja, hogy azon kérdéses mintatérnek tiszta jövedelme utóbb nem fog-e 12 forintra megállapittatni ? tehát mindenesetre reclamáljon. Nem látom át, hogy miért kellene ezen körülménynél fogva reclamálni ; mert hiszen, ismétlem, talán még jobb lenne, ha nem is neveznénk összeget, ha ugyan az más okból elkerülhetlen nem volna; tehát még jobb volna, ha a kérdés tisztán ugy lenne fölállítható, a mint valóban áll; tudniillik: egyenlő-e a két kérdéses földrészlet, avagy nem? Erre minden körülmények közt bizton és megnyugvással lehetne felelni. De engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy a tételt megfordítsam. Én azt állítom, hogy épen az első osztály által ajánlott küíön-vélemény elfogadása esetére nincs oka annak az osztályba-sorozás ellen fölszólalni, a ki tudja, hogy csak oly földdel akarják qua mintafölddel egyenlőnek mondani a kérdéses földrészletét, melylyel valóban egyenlő. Mert ha ki tudná erőszakolni azt utánjárás által, hogy ne olyannal parificálíassék a kérdéses földrészlet, a melylyel egyenlő, hanem olyannal, a mely az övé-